Egy + Egy = Három

Huszonegyedik Fejezet

Az ablakon beáramló túlzottan is friss levegő javában megteszi a hatását. Számat elhúzva pattanok oda és csukom be, miközben kipillantok az utcára. Októberhez illően az emberek javában kabátban és pulcsiban sietnek egyik helyről a másikra, arcukon pedig grimasz rajzolódik a sár láttán. Én az egész évszakot gyűlölöm. Túlságosan hideg van egy dzsekihez, de meleg egy nagy kabáthoz. Nem beszélve, hogy egyik nap süt a Nap, máskor meg már esik. Egy picit elidőzve, de végül vissza ülök ágyamra és a laptopomat veszem a kezembe, amin még mindig tart a videó hívásom.

– Tedd magad üresbe! – ajánlja Mike felháborodottan, miközben Shawnnak magyaráz. A srác ennek hatására szemét forgatja, és érdeklődve fordul felém, avagy a kamera irányába. Apró mosolyra húzza a száját, ugyanis nekem a szokásokhoz híven iskolában kellene ülnöm. Végül elintézte, hogy ez ne történhessen meg, így igaz, hogy hatalmas veszekedések után, de el lett fogadva a magántanulóságom.

– Egyáltalán mi történt? – érdeklődöm mindenkihez szólva, ugyanis elkanyarodott a téma amióta visszatértem az utca nézelődéséből.

– Összevesztem a hangtechnikussal, szóval valószínűleg el lesz baszva a koncert. – fejezi ki magát Shawn nemes egyszerűen. Ennek hallatán csak fejemet rázom és mosolyogva hallgatom a többiek háborodott hangját.

Zajokat vélek felfedezni a konyhából, mire nagyot sóhajtok. Az elmúlt egy hónapban anya és apa kapcsolata is sokat romlott a napok elteltével. A hangos ordibálások most sem elkerülhetők. Fülesemet magamhoz véve veszem fel a hangerőt és zárom ki a külvilágot, egyedül a Föld másik oldalán lévőkre fókuszálok.

– igen, de nem! – kapom el a mondat végét Tiffany részéről. – Olyan nyomorékok vagytok, ennyit nem tudni megjegyezni! – sóhajt elképedve, aztán Ő is feltűnik a kamerában, azonban nem vesz rólam tudomást. Mondjuk úgy, hogy nem is beszélek, nem nehéz.

– Mit fogtok csinálni a turné után? Tudtommal ez az utolsó dátum. – támasztom meg kézfejemen az oldalra döntött fejem, miközben felteszem a kérdést. Legalább én is folyjak bele a beszélgetésbe, ha már vonalban vagyok. Persze nekem annyi is elég, hogy hallgatom Őket. Csak vigyenek el magukhoz fejben.

– Ugye holnap van a koncert, ha minden jól megy és nem csesszük el, akkor másnap megünnepeljük az egészet. – mosolyodik el Mike, hangja pedig izgalomtól fűtött. Ő az, aki Shawn után a lehető legjobban élvezi, és ki is mutatja ezt. – És nálad mizu? – ül közelebb a telefonhoz, miután Shawn felpattan és elkap egy felé eső aprócska labda szerűséget. Britney nevetését hallom a háttérben, majd szórakozott sikoltást. Olyan jó lenne ott lenni velük. Bár, ezer százalékig csak azért érzem így, mert most itthon káosz van. Shawn és az én ügyem még mindig zavart. Fogalmam sincs, hogy azzal a majdnem csókkal mit is akart egyáltalán kialakítani.

– Tanuláson kívül nincs más programom. – vonok vállat végig gondolva mit is csinálok. A hetem abból áll, hogy délelőtt tanulok, aztán ugyanúgy bent döglök a szobámban. Nem is emlékszem mikor voltam egyáltalán kint az udvaron.

– Itt is tanulhatnál. – szólal meg Shawn halkan, mire rákapom a tekintetem. Nem néz a kamerába, ahogy elejti a mondatot, egyből visszaáll játszani.

Dave sokat mondó mosolygós tekintete takarja el Shawnt, ezzel is felébresztve bámulásomból. – Valaki már nagyon hiányol. – kuncog. – Láttad volna, amikor pótoltunk az albumon, még Jakeet is sikerült Lucának hívnia! – neveti el magát és én sem állom meg, hogy ne üljön ki pír az arcomra. Zavartan sütöm le a tekintetem és szívem dobogásán érzem, hogyha megtehetném, legszívesebben leszúrnám. Túlságosan hevesek a reakcióim.

– Te ribanc! – hajol a kamerába Britney, ezzel kellően elérve a gondolataim visszaevezését. Értetlenül pislogok. Mit csináltam már megint? – Miért nem veszed fel nekem a telefont?

– Mert nem hívsz kétszer? – vágom rá szemöldök ráncolva, azonban halvány mosollyal, hogy éreztessem vele nem gondolom komolyan.

– Mi?

– Úgy van vele, hogy ha valakinek nagyon fontos a dolog, hívja kétszer. – ad választ Britney kérdésére Shawn, aki már egyedül, de még mindig a labdának szenteli figyelmét.

Meglátszik, hogy ismer már ennyire. Rohadt szar bevallani, de borzalmasan jó érzés hallani, ahogyan már kész tényeket alkot rólam.

A vihar utáni káosz, ami a konyhában fogad megrémiszt. Pár órával a vita után tettem le a telefont, szóval fogalmam sincs mi lett a végkimenetele ismét. Egy pohár széttörve, konyharuhák a földön és egy kitálalt ebéd, ami már javában kihűlt. Számat elhúzva kezdek összepakolni. Ennek így nem lesz jó vége, sehogysem.

– Rendben, majd beszélünk, csókollak! – hallom meg magam mögött Dorka hangját, amit egy ajtónyitódás előz meg. Az idő meghaladja a két órát, így várható is volt, hogy nem sokára hazaér. – Halika! – szegez felém egy teljes vigyort. Gyönyörű ez a lány. Haja a szél által kissé kócosan omlik vállaira, míg szemei vadul csillognak. Fekete garbót és sötét mom farmert visel, amibe beletűrte az előbbi anyagot. – Oh Istenem. – tűnik el hirtelen minden pozitív érzelem az arcáról, miután meglátja mekkora felfordulásban is vagyok. – Remélem, hogy ezt te csináltad. – sóhajt, azonban érzik, hogy pontosan tudja mi történt már megint.

Elkezdek pakolni, mintha nem vennék tudomást a helyzetről. – Mi volt a suliban? – érdeklődök magamra erőltetett mosollyal. Arcizmaim szinte sírnak ennek hatására, olyannyira belefáradtak már abba, hogy a húgomat áhítsák, hiába tudom, felnőtt már ahhoz, hogy megértse mi forog most esélyben.

– Volt egy srác, aki rám hajtott. – jelenti ki szemöldök ráncolva, mire kikerekedett szemekkel kapom rá a tekintetem. – Persze mondtam neki, hogy barátom van és hagyjon békén, de még mindig próbálkozik. Nem mondtam Eriknek, szerintem csak felhúzná magát rajta. – von vállat. – Tisztán elmondtam neki, hogy foglalt vagyok, de normálatlan és nem érti meg! – forgatja a szemeit.

Unottan pislogok. – Aha. Még jó, hogy ilyennel nincsen problémám! – vigyorgok szórakozottan, amin halkan elneveti magát és átvesz tőlem néhány konyharuhát, amit fél kézzel behajt a szekrénybe.

– Shawnnal mizus? – lök oldalba. – Még mindig nem beszéltétek meg ezt a szakítós dolgot?

Hirtelen tör rám a felismerés. Mi tényleg, még fel sem hoztuk ezt az egész témát. Érzem, hogy bármennyire sem akartam Őt közel engedni magamhoz, megtörtént. Most meg jön az a rész, hogy nem akarom elengedni.

– Luca. – ráncolja össze a szemöldökét.

– Hm? – nézek rá úgy, mintha nem értettem volna a kérdését. Fejét rázva enged el egy nagy sóhajt. Összébb húzom magamon a cipzáras felsőt, amit a bőröndömben találtam még akkor, amikor kipakoltam a mellék zsebeket a bőröndömön ma reggel. A parfüm, ami átjárta szinte magához ölel. Shawn tette bele azzal a kis címkével, hogyha úgy adódik a dolog, legalább ezért visszajön majd.

– Kimegyek Fügéhez. – jelenti ki, majd a háta mögé intve elindul.