Az igazi tsundere

4. rész

Ahogy mentem ki a World Meetingről, valaki megfogta a kezem, és visszarántott magához. De akkora erővel, hogy szó szerint nekiestem.
-Oh, Madam! - nevetett fel Franciaország, majd én kicsit elpirulva hátraléptem.
-Bolond vagy. - túrtam a hajamba a fejemet lehajtva. - Mit szeretnél?
-Nem lenne kedved eljönni velem, megnézni Párizst? - kacsintott rám.
-Bocsi, de most nem lehet. Sietnem kell haza. - Ez nem volt teljes mértékben igaz, de jobban örültem pillanatnyilag a magánynak, mint egy flörtölő francia társaságának. Sok éven keresztül, mióta Anglia elküldött maga mellől, szinte senkivel sem voltam jóban. Országok közül csak Olaszországgal. Na meg a országom lakóival is nagyon jóban vagyok. De azok mégsem olyanok, mint Franiaország. Legalábbis a többségük.
-Naa! Jersey! - mondta nyájas hangon, majd éreztem, hogy valaki megfogja a bal vállam.
-Jersey nem akar veled menni. Mit nem értesz ezen, Béka? - kérdezte dühösen. Ha a hagnját nem is ismerném fel, ami lehetetlenség, akkor erről a "becézésről" biztos felsimerném. Anglián kívül senki sem hívja így Franciaországot.
-Talán valami nem tetszik, Szemöldök? - kérdezte döhösen, majd megfogta a csuklóm, és erővel magához húzott.
-Az nem tetszik, hogy erőszakos vagy. - mondta dühösen, majd ő is magához húzott, de ő át is ölelt, hogy ne tudjon visszahúzni a francia. Ahogy újra megéreztem az illatát, ismét összeugrott a gyomrom. De nem úgy, mint reggel, hanem jó értelemben. Önkénytelenül is mosolyora görbült az arcom.
-Olyan jó volt veled. - mondtam magamban, majd eltolt magától az angol, és lenézett rám.
-Tessék?
-Mi? - pislogtam hatalmasakat, és imádkoztam. Ugye nem mondtam ki tényleg?
-Előbb mondtál valamit, csak nem értettem, mit.
-Ó, hát én... izé... - túrtam a hajamba idegesen, és elpirulva. Ekkor felnevetett.
-Még mindig olyan szörnyű vagy, mint mikor megismertelek. - fogta a fejét nevetve. Nem hazudok, ez rosszul esett. Ekkor hirtelen odaugrott hozzánk Amerika.
-Yo, Jersey! Gyere, bemutatom neked New Yorkot! - mondta, majd a válaszom meg sem várva húzott maga után. Ahogy visszanéztem, azt láttam, hogy Anglia már egyedül, és a szemeit forgatva nézett felénk. Hát igen... Ezek szerint Amerika sem sokat változott.
Miközben sétáltunk az utcán, boldogan beszélgettünk.
-Hogy vagy mostanság kis hugicám? - kacsintott le rám, mire egyből dühbe gurultam. Utálom, hogy mindenki azt hiszi, hogy én vagyok a legfiatalabb hármunk közül. Pedig egyidős vagyok Angliával.
-A nővéred vagyok, te bolond. - mondtam nevetve, és a fejemet fogva.
-Jó, persze, persze. - legyintett. - Szóval?
-Egész jól. Jól elvagyok. - vontam meg a vállam. - És te hogy vagy? Úgy általánosságban.
-Szintúgy. Csak én közben nem egyedül vagyok, hanem a többi országgal. - nyújtotta ki rám a nyelvét. Szomorúan elhúztam a szám, mert nem én döntöttem úgy, hogy egyedül maradjak.

-Barom. - csaptam tarkón tettetett dühvel. -Amúgy Anglia hogy van? - néztem fel rá komolyan. Kicsit meglepődött a hirtelen témaváltáson, de nyugodt hangon válaszolt.
-Szokásos. - vonta meg a vállát, majd meglátott egy McDonald's-ot. - Beülünk? - nézett le rám csillogó szemekkel.
-Persze. - vontam meg a vállam mosolyogva, pedig legszívesebben sírtam volna. - Amerika... - haraptam bele erősen az ajkamba idegemben.
-Igen? - fordult felém boldogan. Bár annyira tele volt a szája, hogy szinte érteni sem lehetett, mint mond. Meg akartam tőle kérdezni, miért tette. A függetlenségi háborút. Mert ezzel teljesen szétrobbantotta a mi kis családunk. Inkább meggondoltam magam. Nem akartam elrontani a kedvét.

-Nem lenne majd kedved egyszer eljönni hozzám is? - mosolyogtam fel rá szomorkásan, miközben szerintem ő is észrevette, hogy alig nyúltam hozzá a rendelésemhez.
-Persze. - bólintott boldogan, majd lenyelte, am a szájában volt. - Ezt esett ennyire nehezedre megkérdezni? - kuncogott.
-Tudod... Az én országom nem ilyen szép, mint a tiéd. - túrtam a hajamba idegesen, mert attól függetlenül, hogy ez egy inkognitó kérdés volt, abban igaz volt, hogy féltékeny voltam Amerikára, amiért ilyen szép országa van.
Nem válaszolt semmit, csak kuncogott, és összekócolta a hajam. A zsíros ujjaival. Na, azt hiszem otthon ma is moshatok hajat.