Az igazi tsundere

27. rész

-Konnichiwa Igirisu-san. Áthoztam neked Pochit. - hallottam meg a hátam mögül Japán hangját, amitől megugrottam. - Oh, bocsánat. Zavarok?
-Dehogyis! - vágtuk rá egyszerre, égő fejjel.
Amikor megláttam japán kezében a kis kutyust, egyből elfelejtettem minden gondom.
-Pochi~! - visítottam boldogan, és odarohantam Japánhoz, majd kikaptam a kezéből a kutyust.
Leültem, vissza a székre, és az ölembe raktam a kutyust. Nagyon boldog volt Pochi, és én is, hogy láttuk egymást. Annyira aranyos volt, hogy majdnem elolvadtam. Addig Japánék beszélgettek, majd pár perccel később odalépett hozzám Anglia, Japán pedig mögötte ácsorgott.
-Jersey...
-Igen? - néztem fel rá mosolyogva.
-Most elmegyünk Japánhoz, oké?
-Jól van. - biccentettem, majd felálltam, a kezemben cipelve Pochit.
Miközben sétáltunk, a kutyus még mindig a kezemben pihent.
-Miért nem rakod le? - nézett rám furcsán Japán.
-Mert így tudom simogatni. Annyira szeretem. - dörzsöltem Pochihoz az arcom.
Az út további részében a két fiú beszélgetett, én pedig hátul követtem őket.
Mikor Japánhoz értünk, letettem Pochit, és leporoltam a pulcsim.
-Na, mizujs? Miért kellett hozzád jönnünk? - néztem fel érdeklődve Japánra.
-Mert van egy új találmanyom. - húzta el a száját, miközben hárman átmentünk a laborjába.
-Wow! Kipróbálhatom? - néztem fel rá csillogó szemekkel.
-Hát igen. Erre szerettelek volna megkérni. - mondta idegesen, majd bevezetett egy kis, lezárt szobácskába.
Én ott maradtam, Japán pedig visszament Angliához. Egy üvegfal mögül figyeltek engem.
-Jól van, akkor ha kész vagy, kezdünk. - nézett rám komolyan Japán.
Én csak némán biccentettem, majd leültem az ott kihelyezett székre. Ekkor bejött a plafonról egy injekciós tű. Ekkor Japán belépett a terembe.
-Ez lehet, hogy egy kicsit fájni fog.
Válaszolni se lett volna időm, mert belém mélyesztette a tűt. Nem túlzottan fájt. Mint egy szúnyog csípés.
Ekkor a japán kisietett a kis teremből, és a továbbiakban az üvegfal mögül figyelt engem.
Pár pillanat múlva elaludtam. Vagy elvesztettem az eszméletemet.
Valamivel később újra felébredtem.
-Mi történt velem? - fogtam a fejem. Megfázhattam az ijekciótól? Nagyon rekettes lett a hangom.
-Siker! - kiáltott fel Japán boldogan, majd besietett hozzám. Anglia elhűlve nézett engem, majd félve belépett ő is a kis terembe.
-Mit tettél vele? - kérdezte halkan Anglia Japántól.
Ő nem válaszolt semmit, csak egy tükröt adott a kezembe. Mikor belenéztem, egy férfi nézett vissza rám.
-Eh? - kapkodtam a fejem a tükör, és Japán között.
Nem válaszolt semmit, csak kirángatott a szobából, Angliát ott hagyva.
-Most te jössz. - mondta izgatottan Japán.
Anglia csak némán biccentett. Ezek szerint ezt beszélték, míg én kutyáztam.
Japán ugyanazt megcsinálta Angliával, mint velem. Az injekció beadása után pár pillanattal Anglia is elvesztette az eszméletét.
-Most mi történik? - kérdeztem férfias hangon.
-Átváltozik nővé. - mondta izgatottan. Hatalmas kerek szemekkel néztem Japánra, majd mire újra visszafordultam Angliára, már lány volt.
-Mi a franc? - visítottam, ami férfi hangon szörnyen hangzott. Azonnal berohantam Angliához.
-Jajj, a fejem. - túrt bele hosszú, szőke hajába.
-Jajj, de kis cuki vagy, Anglia. - kuncogtam.
-Jersey! Azért tudd, hol a határ. - mondta dühös arccal. Ezen megint elnevettem magam, majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Yo, sup', Japan?! - hallottam meg Amerika hangját a hátam mögött. Angliával mindketten dühösen néztünk rá. - Vendégeid vannak? - nézett csodálkozva az amerikai a japánra.
-Mondhatni. - biccentett, majd kimentünk a szobából.
Én megint elkezdtem játszani Pochival. Először ugatni kezdett ránk, majd mikor megszimatolt, már ugrált is rám.
A kanapén ülve simogattam a kutyust, Anglia pedig mellettem ült, és morgott magában.
-Jól vagy? - néztem le rá szomorúan.
-Persze, csak zavar Amerika.
-Szeretnél hazamenni?
-Nem. Még beszélnem kell négyszemközt Japánnal.
-Rendben. - biccentettem, majd nyomtam egy puszit az angol arcára.
-Yo, guys! - intett nekünk Amerika, majd berobbant Japán konyhájába. - Neked miért nincs semmi jó kajád, Japán? - nyávogott az említett személynek, aki éppen belépett a szobába.
A házigazda nem szólt semmit, csak leült mellém, és ő is simogatni kezdte Pochit. Amerika pedig leült Anglia mellé. Én inkább felálltam, és átültem a fotelbe, mert már nagyon nyomorogtunk.
-Sup' sexy girl? - kacsintott az angolra az amerikai, mire Anglia annyira dühös lett, hogy féltem, hogy megüti.
-Amúgy ennek meddig tart a hatása, Japán?
-Változó. Lehet, hogy 5-10 perc, de lehet, hogy 2-3 hét.
Mikor meghallottam a japán válaszát, lefagytam.
-Ugye nem fogok így kinézni hetekig? - kérdeztem rémülten, miközben Amerika furcsán méregetett.
-Nekem te valahonnan nagyon ismerős vagy. - gondolkodott el még mindig méregetve engem, Angliát átölelve.
-Szegény A... Khm... Alice. - próbáltam rögtönözni egy nevet. Anglia aprót biccentett, szóval megelégedett új nevével.
-Szóval Alice-nek hívnak. - kacsintott az amerikai Angliára. Mi Japánnal alig bírtuk visszatartani a nevetést. Főleg, hogy Anglia alig bírta visszafogni magát, hogy ne verje meg a fiút.
-Egyébként Amerika mióta vagy szövetségben Ukrajnával? - néztem körbe érdeklőve. Persze Amerikától vártam a választ. Megpróbáltam fenntartani az illúziót, hogy mi csak civilek vagyunk.
-Pár hónapja, úgy tudom. - vonta meg a vállát.
-Nem Jersey-vel volt eddig abban? - kérdeztem a homlokom ráncolva. Nem tudtam, hogy most leüssem, vagy sírva kirohanjak.
-Úgy tudom, vele már a végén nem volt igazán kapcsolatban.
-Hogy érted, hogy kapcsolatban? - mosolyodtam el halványan. Szóval ilyen könnyen leleplezed magad?
-A szövegtség tekinthető kapcsolatnak. - vonta meg a vállát lazán, majd újra Angliával próbált flörtölni.
Szóval én ennyire semmiség voltam neki? Csak addig voltam jó neki, míg nem tudott olyan könnyen megszerezni?
Ebben a pillanatban hirtelen elsötétült előttem minden. Mire felébredtem, Amerika kínosan közel jött hozzám.
-Oh, my god! Why are you here? - kiabáltam rá.
-'Coz I love you. - mondta, majd megsimította az arcom.
-You bloody hell... - morogtam halkan.
-Eh?
-Tudok mindenről, te szemét. - mondtam, hogy inkább ott hagytam, kimentem az utcára. Anglia sietett még utánam. De ő még lány volt.
-Jól vagy? - lépett elém.
-Persze. - vontam meg a vállam.
-Ha ez megnyugtat, én nagyon szeretlek. - mosolygott rám kedvesen.
-Hát... Ez így elég furcsa, mert te lány vagy. - nevettem fel kínosan.
Ő halványan elmosolyodott, majd adott nekem egy szájra puszit.
-Wow! Ezt nem gondoltam volna rólad, Jersey! Alice-el? Ejnye. - nevetett mögöttem Amerika.
Ekkor már olyan szinten ideges voltam rá, hogy idegesen odamentem hozzá, majd felképeltem.
De az ő reakciója ezek után... Az volt a legérdekesebb...