Az igazi tsundere

24. rész

-Meglepetés! - kiáltotta számos ország, mikor beléptünk Amerika nappalijába. - Boldog szülinapot, Jersey!
Hirtelen megugrottam, a hatalmas hang hatására, majd amint felfogtam, hogy ki történik, hatalmas vigyor ült ki az arcomra.
-Jajj, srácok... - mondtam elérzékenyülve. - Köszönöm szépen!
Ezután akik ott voltak, egyesével felköszöntöttek, majd ezután kaptam egy csokitortát is, ami marcipánnal volt bevonva, és az országom zászlaja volt rajta.
Teljesen el voltam érzényekülve. Annyira boldog voltam, hogy nem felejtették el, annak ellenére, hogy nekem teljesen kiment a fejemből.
-Remélem nagyon boldog szülinapod van. - suttogta oda nekem Amerika, és nyomott a fejem búbjára egy puszit.
-Ez a te műved, ugye? - kérdeztem az amerikaitól nevetve. Kicsit hangosabban kellett beszélnem, mert mindenki beszégetett egymással, így egy kisebb hangzavar keletkezett.
-Természetesen. - mondta büszkén kihúzva magát. Erre én nyomtam a szájára egy puszit, amit ő csókká mélyítette.
-Thank you, babe! - mosolyogtam fel rá, miután elszakadtunk egymástól, mire ő csak visszamosolygott rám.
Egy ideig beszélgettem a többiekkel, majd tortaevés után kitalálta Amerika, hogy üvegezzünk. Mindenki támogatta az ötletet, egy kivétellel. Anglia. Már azt is csodáltam, hogy eljött egy Amerika által szervezett eseményre.
-Truth and dare! - kiáltotta el magát Amerika, majd a kezembe adta az üveget, így erősen meg is pörgettem.
-Oh. - mosolyodtam el, mikor megállt, a szája Amerika felé mutatva. - Felelsz vagy mersz? - mosolyogtam gonoszan.
-Merek. De csak mert tudom, hogy engem úgysem bántanál. - húzta ki büszkén magát mellettem.
-Argh... - forgatta Anglia undorodva a szemét.
-Király. - nevetgéltem gonoszan. - Akkor... Csókold meg Angliát!
Mindenki hatalmas, kerek szemekkel nézett rám, majd mikor Amerika felélett a sokkhatából, értetlenül fordult hozzám.
-He? - nyögte be, mire én elnevettem magam, és megvontam a vállam.
-Az nem létezik! - mondta dühösen Anglia.
-Pedig meg kell csinálnotok, ha nem akarjátok, hogy szegény Amerika kiessen.
-Gonosz vagy. - motyogta az amerikai, majd megindult Anglia felé.
-Mi van? Te normális vagy? - kiabálta az angol, majd nem volt ideje lereagálni a szituációt, mert Amerika be is tapasztotta az ajkait az övével.
Persze én és Japán eszetlenül fényképezgettünk, majd mikor elszakadtak egymástól, majdnem elhányták magukat.
-Ahh, Jersey~. Olyan ördögi vagy. - mondta erőltetett nevetéssel Olaszország, de látszott rajta, hogy valamiért fél is.
-Annyira nem is~. - mondtam ártatlan arccal, hanggal, majd átadtam az üveget Amerikának.
-Most véged. - mondta nekem gonosz vigyorral az arcán.
-Álmodik a nyomor. - öltöttem ki rá a nyelvem, mire megpöckölte a homlokom.
Jól megpörgette az üveget, és mikor megállt, kicsit elcsodálkoztam.
-Emm... - húztam el a szám, mire Amerika szinte lángoló szemekkel nézett rám. Égett benne a bosszúvágy.
-Mersz. - mondta ki helyettem.
-De...
-Nincs de. - mondta Anglia is karba tett kézzel.
-Eh... Jó.
-Hmm... - gondolkodott el, hogyan vághatna legjobban vissza, majd felcsillant tekintettel nézett rám, még mindig hatalmas bosszúvággyal.
-Vetkőzz le! - mondta gonoszan.
-Tessék? - néztem rá dühösen.
-Azért ez egy kicsit erős, Amerika. - mondta halkan Dél-Olaszország.
-Ő is megszívatott. Most rajtam a sor.
-Idiot... - morogtam, majd lassan, szemvedve levettem a pólóm. - Ennyi elég? - néztem fel az amerikaira dühösen.
-A nadrág is kerüljön le. - nézett le rám gonosz vigyorral.
-És ha nem csinálom meg? - vontam fel a szemöldököm egyre magasabb vérnyomással.
-Akkor büntetést kapsz.
-Márpedig?
-Hmm... - gondolkozott el Amerika. - Akkor egy egész hétig csak Anglia főztjét eheted.
-Ennyi? - vontam fel a szemöldököm meglepetten, majd vissza is vettem a pólóm. - Mikor kezdjük? Legalább nem kell magamra főznöm... - kuncogtam boldogan.
-Mi? Ilyen könnyen belemész? - fagyott le mindenki.
-Persze. Mi bajom lehetne belőle?
-Anglia nem tud főzni... - mondta Amerika suttogva, olyan hangsúllyal, mintha ez a tény magától értetődő lenne.
-Eh? Dehogynem! Anglia! Te miért nem szólsz ehhez semmit? - fordultam sértetten az angol felé, aki elbambolva bámult, amitől úgy lesokkoltam, hogy nem tudtam, mit reagáljak.
-Mi? - nézett fel Amerikára, majd a többiekre is felváltva a "gentleman".
-Jersey-nek az a büntetése, hogy egy hétig te fogsz főzni rá.
-És az miért büntetés neki?
-Én is ezt nem értem. - tettem karba a kezem nevetve.
-Jajj, Anglia. Ne butáskodj már. - mondta Amerika nevetve.
-Mert nem tudsz főzni. - szólalt meg Franciaország sok idő után először.
-Pont te beszélsz, Béka? - kiabált rá a franciára.
-Inkább pörgetek. - sóhajtottam fel. De mivel nem hagyták abba a veszekedés, dühösen elkiabáltam magam. - Shut up! - Nehezen tudtam tűrtőztetni magam, hogy ne mondjak semmi sértőt ez után.
-Okay, okay. - morogta Anglia, a francia inkább meg sem szólalt, csak bevágta a durcát.
Most kisebb lendülettel pörgettem meg az üveget. Ekkor Japánra esett a sor.
-Felelsz, vagy mersz? - fordultam az ijedt japán felé kedvesen mosolyogva.
-Felelek! - mondta ki gyorsan, mintha menekülést látott volna a felelésben.
-Okay... Hmm... - Nem igazán akart eszembe jutni semmi. - Te kiket shipelsz? - csillant fel a szemem, amint eszembe jutott ez a kérdés.
-Emm... Ez publikus?
-Nem hiszem, hogy bárkit megbántanál vele. - vontam meg vállam.
-USUK, DenNor, GerIta, PruHun, FrUK és Jersey x England. Arra még nem találtam ki ship nevet. - mondta a japán extázis-közeli állapotban.
Én végig vigyorogva figyeltem Japánt, ahogy sorolja a ship neveket, majd mikor az utolsóhoz ért, elfehéredett az arcom.
-Eh? Én még sosem voltam benne shipben. - mondtam csodálkozva.
Ekkor ránéztem Angliára, akinek nem csak le volt fagyva az arca. Hanem egyenesen. Megkövült az egész teste.
-Ne hívjunk egy mentőt Angliának? - kérdeztem csodálkozva.
-Megoldja magának. - legyintett Amerika, miközben próbáltam megnyugtatni magát.
-Azt hiszem lépjünk tovább. - biccentettem az ijedt japánnak.
Ő kis erővel megpörgette, és a megkövült Anglia felé mutatott az üveg szája.
-Felelek. - nyögte ki nagy nehezen az angol.
-Érzel valamit Jersey iránt? - kérdezte mosolyogva.
-Eh? - fagyott le újra az angol, de el is pirult.
-Ez nem túl magánügyi kérdés? - néztem a számat elhúzva Japánra.
-Az? Akkor kérdezek másikat. - nézett Angliára Japán.
-Nem, nem. Elmondom az igazat. - mondta Anglia idegesen, az ajkát harapdálva. - Teljes szívemből szeretem Jersey-t. - mondta ki nagy nehezen, végig mélyen a szemembe nézve.