Az igazi tsundere

10. rész

Teljesen lefagytam Amerika reakciójától. Hirtelen, de annál finomabban beletúrt a hajamba, másik kezével a derekamat húzva magához olyan közel jött hozzám, hogy pár milliméter volt kettőnk ajkai között, majd fél pillanattal később történt csak meg az, ami miatt mindenki elhallgatott, és szerintem ők is lesokkoltak. És ugyanaz a jelenet lejátszódott a fejemben, amit még kicsiként beszéltem vele.

~~~

-Ame-chan! Ha felnövök, vegyél el feleségül!
-Igen, Jersey. Ezt már megbeszéltük. - nevetette el magát.
-Jó. De legyen naaagyon romantikus. - tártam szét a karom kuncogva, majd ahogy szét volt tárva a kezem, szorosan átölelt. - Szeretlek, Ame-chan. Te vagy a világ legjobb testvére.

~~~

Csak ez a pár pillanat játszódott le újra és újra a fejemben, miközben éreztem, hogy Amerika lágyan, mégis tüzesen csókol. Nem tartott ez a dolog tovább pár másodpercnél, de nekem olyan volt, mintha abban a másodpercben a fél gyerekkorom minden emléke egyszerre zakatolt volna végig a fejemben, de a gondolataim azon a párbeszéden jártak, mikor megígérte, hogy elvesz engem feleségül.
Miután elhúzódott tőlem, én még mindig csak álltam mereven, majd a számra tettem a kezem. Hirtelen annyira gyorsan elkezdett kapálózni a szívem. Félve oldalra fordítottam a tekintetem, ahol Anglia állt. Neki is földbe gyökerezett a lába az utóbbi jelenettől. Ő hamarabb kezdte megemészteni a dolgokat, de az ő arcán semmilyen érzelem nem tükröződött, csak nyelt egy nagyot, megigazította a nyakkendőjét, majd leült a helyére.
Nekem a lélegzetem is elállt, köpni-nyelni nem tudtam. Most kezdtem el érezni, hogy tiszta vörös a fejem. Amerika halványan vörös arccal nézett vissza rám, mosolyogva.
Lassan visszatért a morajlás, majd a hangzavar a terembe. Pár másodperc múlva betoppant Németország, és meg is kezdtük a megbeszélést. Visszaültem a helyemre, miközben csak bámultam magam elé a gondolataimba merülve.
Körülbelül a megbeszélés felénél egy bökés húzott fel a gondolataim mélyéből.
-Igen? - néztem fel Angliára.
-Ti jártok? - vonta fel a szemöldökét a plafonig.
-Nem. - ráztam meg a fejem, és ismét zavarba jöttem, ahogy visszagondoltam a pár perce történtekre.
-Akkor mi volt ez az előbb?
-Fogalmam sincs. - sóhajtottam fel.
Ezek után nem is beszéltünk többet. Ebédszünetben odajött hozzám Amerika.
-Yo, Dudette. - vigyorgott rám.
-Ömm... Hello..? - néztem fel rá kérdőn, majd eszembe jutott egy nagyon jó ötlet.
Karon ragadtam Amerikát, majd mikor kiértünk a folyosó egy olyan helyre, ahol nem túlzottan lézengtek az emberek, a falhoz nyomtam.
-Mi a franc van veled? - tartam szét a kezem.
-Nem volt elég egyértelmű? - nevetett fel, majd megfogott, és most ő nyomott a falhoz, de ő meg is támaszkodott a két kezével, ami közé szorított engem, kényelmetlenül közel hajolva hozzám. - Szerintem eléggé az volt. - vigyorgott, majd még közelebb jött, amitől égni kezdett az arcom.
-M...Most mit csinálsz? - kérdeztem szinte suttogva.
-Amit akarok. - vigyorgott, majd elengedett, így én a terembe száguldottam.
Leültem, és a kezembe temettem az arcom.
Mi a franc van itt, körülöttem? Mióta szerelmes belém? Meg miért? Hisz' csak egy átlagos lány vagyok... Egy szürke egér. Az sem lehet az indok, hogy mert ország vagyok, mint ő. Hiszen nálam még Fehéroroszország is aranyosabb.
Ekkor egy kezet éreztem a vállamon. Mikor felnéztem, sokkal boldogabb lettem.
-Ita-chan! - ugrottam a nyakába.
-Nyugi van, ragazza. - forgatta a szemét mögötte Romano.
Én csak kiöltöttem rá a nyelvem, mire nevetve homlokon pöckölt.
-Mi újság, Ita-chan? - mosolyogtam fel rá, mikor végre elengedtem.
-Gyere. - mondta szomorkás hangon, ami miatt kezdtem nagyon aggódni. Olaszország nem szokott ilyen lenni...
Némán bólintottam, majd követtem.
-Mi a baj? - néztem fel rá a falnak dőlve.
-Mi történt az előbb? - túrt a hajába erősen gondolkodva.
-Amit Amerika csinált? Fogalmam sincs.
-Szóval együtt vagytok?
-Nem.
-Akkor szerelmes beléd?
-Szerintem igen. - biccentettem komolyan.
-Jajj, Jersey, ez olyan romantikus! - csapta össze a kezeit boldogan.
-Csak én másik fiúba vagyok... Jobban mondva voltam szerelmes. - mondtam halkan, szomorúan.
-Oh... És kibe?
-A...
-Argentina? - vágott a dadogó szavamba.
-Neem. An...
-Anglia? - vágott bele újra, most már kiabálva.
Azonnal befogtam a száját mindkét kezemmel, majd suttogtam neki.
-Ne mondd ilyen hangosan, basszus. Nem akarom, hogy mindenki ezen csámcsogjon.
-Nem attól félsz inkább, hogy megtudja? - kérdezte nevetgélve, miután levettem a kezeim a szájától.
Némán és szomorúan megráztam a fejem. Könnyek kezdtek gyűlni a szememben, ahogy visszaemlékeztem arra a napra.
-Eh?! Azt ne mondd, hogy visszautasított! - kiabálta a vállamat rángatva, mire én homlokon pöcköltem.
-Mondtam, hogy ne kiabálj! - kiabáltam vissza neki.
-Jó, de válaszolj! - nyafogott tovább.
-Igen. Igen, visszautasított. - mondtam, miközben újra elkezdtem könnyezni. Pár könnycsepp lefolyt az arcomon, amit az olasz letörölt, majd megölelt.
-Sajnálom, Bella. - simogatta a hátam, és a hajam.
-Én is. - nevettem fel kínomban, miközben egyre jobban sírtam.
Még egy darabig így voltunk, majd mikor bementünk, pont felüvöltött Németország, amitől Olaszország felsikított, én meg a dupla üvöltéstől hátraugrottam, de persze meg is botlottam, szóval a földre estem. Egy ideig néztem a plafont, majd felültem, és hangosan elkezdtem nevetni.
-Jajj, Jersey! - nevetett Olaszország is, majd felsegített.
-De én legalább nem sikítok úgy, mint egy lány. - öltöttem ki rá a nyelvem, majd mindketten a helyükre sétáltunk.
Egész meetingen gondolkoztam. Azon, ami Amerikával történt, azon, hogy most mi van Angliával, és hogy van-e egyáltalán valami köztünk, meg a spanyolnál való munkámon. Ez utóbbi miatt még izgultam is. Hiszen még sosem dolgoztam étteremben. Ezzel telt el a találkozó, majd mielőtt hazaindultam volna, még egyszer megbeszéltem mindent Spanyolországgal, aki ki is röhögött, amiért ilyen ideges, izgatott vagyok. Mire én kiöltöttem rá a nyelvem, egy kezet éreztem a derekamon.
-Nem vagy éhes? Elmehetnénk McDonald's-ba! - csillogott Amerika szeme.
-Mióta vagy ilyen rámenős? - nevettem fel kínosan, majd eltoltam magamtól a kezét.
-Csak veled vagyok az. - kacsintott rám.
-Jó, menjünk. Úgyis beszélnem kell veled. - sóhajtottam fel a szememet forgatva. Mire ő győzedelmesen elmosolyodott, én pedig elmentem a cuccomért.
Anglia nagyon dühösen nézett felénk, mikor elmentünk. Nagyon bűntudatom volt, amiért ez történik... Amerika megbolondult, én pedig szíves örömest megyek vele sétálgatni. Egész úton nem szóltam hozzá. Ő mesélt a csodás életéről a boldogságtól ugrándozva, de én csak azon agyaltam, hogyan és mit kellene mondanom.
Mikor beértünk a gyorsétterembe, beálltunk a sorba. Én gondolkoztam, mit kellene kérnem, majd az amerikai átölelte a vállam, amitől kicsit elpirultam.
-Mit kérsz?
-Még nem tudom. - mondtam zavartan, fel sem nézve rá. - És te mit kérsz?
-Téged. - mondta komoly hangon, majd mikor feltűnt neki, hogy teljesen lesokkolt, felnevetett. - Téged tényleg nagyon könnyű zavarba hozni.
-Gonosz vagy. - öltöttem ki rá a nyelvem, majd sorra is kerültünk.
Amerika vett magának egy hatalmas adag sült krumplit, majd' egy liter kólát és két hatalmas hamburgert. Én csak egy szerény kis sajtburger menüt ettem, ami a lehető legkisebb mindenből.
-Hogy tudsz ilyen kevéssel jól lakni? - sápadozott, miután leültünk.
-És te hogy tudsz ennyit megenni? - mutattam a tele pakolt tálcája felé. Amerika velem szemben alig látszott ki a sok kajája mögül.
-Úgy, hogy én tényleg éhes vagyok.
-Pedig egész nap eszel. - motyogtam a bajszom alatt.
-Mi? - nézett fel rám teli szájjal, a kóláját szürcsölve. Ezen akaratlanul is elnevettem magam, majd megráztam a fejem. - Amúgy miről akartál beszélni? - mondta már egy fokkal érthetőbben.
-Emm... Igazából csak arra lennék kíváncsi, miért viselkedsz így?
-Hogy érted, hogy "így"?
-Úgy értem, hogy egész nap nyomulsz, és úgy viselkedsz, mint egy 'bad boy'.
-Hát... Mikor részeg voltál... - kezdett bele, de félbeszakítottam.
-Nem voltam részeg. - mondtam dühösen. - Csak... Becsiccsentettem. - vontam vissza a hangerőmből.
-Persze, hogyne. - legyintett egyet, ezzel rám hagyva. - Na szóval. Mikor az az este volt, és becipeltelek a szobámba, elkezdtél énekelni valami Bad boy című számot. - Vártam, hogy folytassa, de mivel újra nekiállt enni, felvontam a szemöldököm.
-Ennyi?
-Aha. - biccentett. Csodálkozva megráztam a fejem és széttártam a karom, mire ő egy adag kóla segítségével lenyelte, ami a szájában volt. - Jersey. - nézett mélyen, komoly tekintettel a szemembe. - Azért viselkedtem így, mert szeretlek. - mondta, mire én ismét elpirultam. - És szörnyű volt idáig azzal a tudattal élni, hogy szerelmes vagy Angliába. És az a hülye még vissza is utasított. - A hülye szónál eléggé megemelte a hangsújt. - És azért viselkedtem ennyire rámenősen, mert a részeges éneklésed alapján arra gondoltam, hogy a rosszfiúkat szereted. Tévedtem? - húzta el a száját.
-Asszem ja... - nevettem fel kínosan.
-Értem. - húzta el a száját, majd egy kamu mosolyt erőltetett az arcára. - De így legalább már tudod az igazságot. - vonta meg a vállát.
-Sajnálom. - húztam el a szám.
-Ugyan miért? - mosolygott rám szomorúan Amerika.
-Mert jelenleg teljes szívemből Angliát szeretem. - hajtottam le a fejem.