Az igazi tsundere

22. rész

-De... Most miért mondod ezt? - néztem rá tehetetlenül. - Hiszen eddig abban éltem, hogy gyűlölsz... Hisz' mikor szerelmet vallottam neked, te dühösen elutasítottál! - mondtam neki dühösen, könnyes szemekkel.
Ekkor meg sem várva a választ felálltam, és tárcsáztam Amerikát.
-Mert nem voltam biztos az érzéseimben, és ezért voltam olyan. Dühös, mert féltem attól, hogy ha viszonzom az érzéseid, kiderül később, hogy nem vagyok elég jó neked. Vagy hogy mégsem érzem azt viszont. De most már tudom, hogy teljes szívemből szeretlek. És nem bírom azt nézni, hogy együtt vagy vele. - mondta szipogva, majd visszadőlt az ágyamra.
Nekem végigszaladt pár könnycsepp az arcomon. Erősen az ajkamba haraptam, és felhívtam Amerikát.
-Yo, Babe! - szólt bele boldogan az amerikai.
-Szia. Át tudnál kérlek jönni? - szóltam be gondterhelt hangon, mire ő is aggódva kezdett beszélni.
-Történt valami? Mi a baj?
-Csak gyere kérlek. Minél gyorsabban. - mondtam, majd a választ meg sem várva letettem, és visszaültem Anglia mellé.
-Nem akarlak elveszíteni. - szipogott az angol.
-Nem fogsz. - mondtam színtelen hangon.
Egy fél órán belül meg is érkezett a hős. Pont a konyhában csináltam a részeg angolnak egy teát, így egyből ajtót is tudtam nyitni.
-What's happend? - ölelt meg Amerika, azzal a lendülettel a levegőbe kapva.
-Not much. - sóhajtottam, majd amikor lerakott, bevezettem a szobámba. - Just an England. - sóhajtottam fel.
Amerika dühösen nézett a srácra, majd nagyot sóhajtott, és nyomott egy puszit a fejem búbjára.
-Mit csináljunk vele? - nézett le rám Amerika.
-Szerintem vigyük át a vendégszobába.
-És hagyjam itt veled?
-Miért? Mi baj lenne belőle?
-Inkább elviszem hozzám.
-Azt nem engedem! - tettem karba a kezem.
-Miért nem?
-Mert te ki fogod végezni. Vagy megkínozni.
-Jó ötleteket adsz. - mondta nevetve, mire én is felnevettem. Ettől pedig Anglia is felkelt a hirtelen elalvásából.
-Mi történt? - túrt a hajába. Istenem... Ha most nem haragudnák rá halálosan, tuti sikítanék. Hogy tud valaki ilyen baromi jól kinézni?
-Surprise, motherfucker. - mondta Amerika dühösen. Mikor realizálta az angol, mi történik, felsikított.
-Why are you here? - kérdezte visítva.
-Ezt én is kérdezhetném tőled. - mondta Amerika nyugodt hangon, de fortyogó dühvel.
-Én csak meglátogattam Jersey-t. - mondta tettetett nyugodtsággal. Azt hiszem teljesen kiment belőle az alkohol.
-Persze, jól van. - biccentett. - Akkor miért nem mész még haza?
-Mert nagyon rosszul vagyok. - mondta lassan.
-Gyere, átköltözöl a vendégszobába. - intettem neki a fejemmel, majd mivel nem akart jönni, a csuklójánál fogva kirángattam.
-Naa, ne rángass! - mondta nyavalyogva, mint egy kiscica.
-Akkor gyere. - mondtam kuncogva.
-Jó, na. - sóhajtott fel, majd elengedtem, mert beértünk a szobába. - Alszol velem? - nézett fel rám kiskutyaszemekkel, miután leült az ágyra.
-Miért szeretnéd? - pirultam el.
-Mert félek egyedül.
Hatalmasat pislogva néztem rám, majd mindketten elnevettük magunkat.
-Majd még meggondolom. Addig menj el fürdeni. - mondtam nevetgélve, majd visszamentem Amerikához.
-Minden oké? - kérdezte egy puszit nyomva az arcomra.
-Persze. - mosolyogtam fel rá.
-Szeretnéd, ha itt maradnék veled? - mosolygott rám perverz arckifejezéssel.
-What? You stupid! - kiabáltam, miközben vörös arccal csapkodni kezdtem.
-Jó, jó! Megértettem. - nevetett fel. - De ha valami van, azonnal szólj.
-Mkay... - mondtam, miközben karba tettem a kezem, és elfordultam tőle.
-Bye, Babe. - nyomott egy puszit a fejem búbjára, majd szomorúan elment.
-Bye. - intettem utána.
Ezután kiültem a teraszon lévő hintaágyba, és gondolkodóba estem.
Nem tudom, mennyi ideig ülhettem kint, de arra lettem figyelmes, hogy fázok. Dideregve mentem vissza a lakásba, ahol nagyon is jól esett a forró fürdő.
Mikor mentem volna vissza a szobámba, akkor vettem észre, hogy nem vittem ki magammal ruhát, így egy szál törülközőben siettem be.
Amekkora szerencsém van, Anglia pont akkor jött ki a szobájából, amint egy üvegből iszogatta még a maradék italát. Azt hiszem sör volt.
Mikor megláttam, annyira megijedtem, hogy inkább befutottam.
-Jersey! - kopogtatott be az ajtómon. - What's wrong? Why were you screaming?
-Everthing is super, England! - kiabáltam ki hevesen dobogó szívvel. Mi lett volna velem, és a becsületemmel, ha csak úgy, ilyen könnyen meglát valaki ruha nélkül?
-Okay. Then... Good night, Love! - mondta, majd hallottam az egyre halkuló lépteit.
-Oh. My. Ducking. God. - csaptam az arcomra suttogva. Életem legkínosabb pillanata.
Gyorsan átöltöztem, és elraktam magam másnapra.
Éjjel, már jócskán miután elaludtam, arra ébredtem, hogy valami mocorgás van az ágyamban.
Szorosan mellettem feküdt valaki. A haja színéből, és magasságából rájöttem, hogy ez csak Amerika lehet.
-Good night, babe. - suttogtam neki, majd szorosabban hozzábújtam, ő pedig szorosan átölelt, de nem mondott semmit.
Viszonylag hamar sikerült visszaaludnom.
-Good morning, my love. - pusziltam meg csukott szemmel Amerikát, majd mikor kinyitottam a szemem, megláttam, hogy nem is Amerika az. Hanem Anglia. Úgy meglepődtem, és megijedtem, hogy felsikítottam, és azzal a lendülettel ki is ugrottam az ágyból. Ami igazából annyi lett, hogy leestem a földre.
-Oh my gosh! - kiáltotta el magát az angol.
-Mi a francot keresel az ágyamban? - kiabáltam rá.
-Nem emlékszem. - túrt a hajába idegesen. - Tudod, tegnap részeg voltam... - sóhajtott fel.
-Észrevettem. - vágtam hozzá az egyik plüss macim.
-Egyáltalán mit keresek nálad?
Elmeséltem neki mindent, ami történt, persze csak dióhéjban, a kínosabb részeket kihagyva. Például, hogy minden áron velem akart aludni, amit úgy tűnik, be is tartottam akaratomon kívül.
-Oh... I see... - mondta az ajkát harapdálva. - This is all?
-Yep. - biccentettem egy apró szünet után.
-Hazudsz... - nézett rám a szemeit összehúzva.
-Mégis miből gondolod, hogy hazudnák? - vontam fel a szemöldököm félve.
-Szünetet tartottál, mielőtt válaszoltál volna.
-Szóval akkor már azt jelenti, hogy hazudok. - forgattam a szemeim.
-Igen. - bólintott, majd közelebb lépett hozzám, amitől azonnal hátra hőköltem. - Ugye nem volt semmi?
Sóhajtottam egy nagyot, majd elmondtam neki azokat a részeket is, amiket nem akartam. Addig békén nem hagyott volna.
-Értem. - biccentett a száját elhúzva.
Én csak szó nélkül megvontam a vállam, és pár percig csak ültünk egymás mellett, és türelmesen vártam, mire az angol tudott valamit reagálni.
-Azt hiszem, többet nem iszom. - túrt bele kócos, szőke fürtjeibe.
-Tudod, hogy ezt nem fogod tudni beltartani. - mondtam neki, mosolyogva, halványan elpirulva. Olyan szexin néz ki.
-Jól vagy?
-Persze. Miért? - néztem fel rá csodálkozva.
-Mert piros az arcod. Lázas vagy?
-Nem. - ráztam a fejem lehajtva. Próbáltam eltakarni előle az arcom. Hogy lehetek ekkora idióta? Nem lehetek szerelmes egyszerre két srácba. Én Amerikával vagyok 'szövetségben'.
-Hát jó. Én azért kaphatok egy fájdalomcsillapítót?
-Persze. - ugrottam fel, és kiszaladtam a konyhába.
Ott mire előkerestem a gyógyszert, Anglia is kibotorkált. Miután bevette, csináltam magunknak reggelit.
-Hmm... - nézett maga elé csodálkozva.
-Mi a baj? Rossz lett? - néztem rá ugrásra készen, hogy csináljak neki valami mást. Miért akarom ennyire körülugrálni? Nem értem magam.
-Dehogy. Pont hogy ellenkezője.
-Akkor miért néztél ilyen furcsán?
-Mert én neveltelek, és teljesen máshogy főzöl, mint én.
-Akkor a fűszerezéssel van bajod, ugye? - húztam el a szám, a bundáskenyeret bámulva.
-Egyáltalán nem. Csak annyi... Hogy... Te jobban főzöl, mint én. - mondta ki nagy nehezen, szomorúan. Teljesen lesokkolva néztem rá.
-Nekem ízlik a főztöd. Ne is hallgass a többiekre. - szorítottam meg a csuklóját.
-Kö-köszönöm. - mondta zavartan, majd mikor felemelte a fejét, úgy nézett rám, mint még szerintem soha.
-What? - néztem rá félve, majd inkább elrántottam a kezem, mert még mindig fogtam az övét. - Sorry. - motyogtam.
-Jersey... - mondta színtelen hangon. - Love... I love you. - mondta ki vörös arccal, én pedig teljesen lefagytam.