Az igazi tsundere

28. rész - VÉGE

Már majdnem egy hét telt el a Japánnál való látogatásunk óta. És azóta Anglia még nem változott vissza. Amíg nem változik vissza, nálam lakik.
-Kész vagy? - léptem oda hozzá, mikor már indulnunk kellett volna Amerikához a Meetingre.
-Még nem teljesen. - mondta idegesen a szobámból. Mert nem mert előttem átöltözni. Nem értem miért, ha már egyszer lány, de hát mindegy.
-Segítsek? - kérdeztem elfolytott nevetéssel.
-Nem, kössz. - mondta idegesen.
-Hát jó. - vontam meg a vállam. - Akkor elmegyek kicsit kifesteni magam. Kis újdonság. - indultam meg a fürdő felé, ahol ki is húztam a szemem, és kicsit kifestettem a szemhéjam. Mire végeztem, pont bejött Anglia.
-Wow... - nézett rám nagy szemekkel, mikor belépett hozzám, a fürdőbe.
-Mi az? - kérdeztem ijedten. - Ilyen szarul kézek ki?
-Hell no! Oh my god! - temette az arcát a kezei közé.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Nagyon aranyos vagy, mikor zavarban vagy. - mondtam nevetgélve.
-Eh?! - kapta fel egyből a fejét az angol, majd odalépett hozzám, és megpöckölte a homlokom, majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Jajj, te! - mondtam, teljesen zavarban, majd realizálódott bennem egy fontos dolog. - De az jó, hogy végre egy magasak vagyunk. - mondtam széles mosollyal a fejemen.
Míg elértünk Amerikához a Wold Meetingre, végig beszélgettem. Sokkal könnyebben tudok beszélgetni Angliával, így, hogy lány. Nem vagyok annyira zavarban a közelében.
-Nem lehet idegeneket behozhi a Meetingre! - állt meg előttem Németország szigorú tekintettel.
-De ő Anglia! - tettem karba a kezem, majd mikor megláttam Japánt, odakiabáltam hozzá. - Hey, Japan! - véletlenül angolul szóltam oda. Nyeh... Megszokások.
-Hai? - lépett oda hozzám az említett személy.
-Magyarázd el kérlek Németországnak, hogy ez itt Anglia... - böktem a mellettem ácsorgó nőszemélyra.
-Na! Tudd hol a határ. - mondta komoran, majd belecsípett az oldalamba.
Ezután szerencsére Japánnak sikerült kimagyaráznia a dolgokat, így alapból kisebb késéssel beestünk a helyünkre.
És természetesen mindenki értetlenkedett, hogy miért ül egy teljesen ismeretlen lány Anglia helyére. Vicces szituáció volt...
-Szia, Jersey! - kacsintott rám Amerika, amitől elkapott az idegesség.
-Szia. - köszöntem neki vissza visszafogva magam.
-Milyen volt a hétvégéd? - ölelt át félig.
-Mit akarsz? - morogtam neki. De mivel a többiek is látták, hogy itt még nem kesz kezdés, elkezdtek sutyorogni, beszélgetni.
-Téged. - kacsintott rám.
-Befejeznéd kérlek a rohamaidat? - néztem fel rá idegesen fújtatva, majd lelöktem a vállamról a kezét. - És ne érj hozzám. Hisz lát minket Ukrajna. - néztem fel rá felvont szemöldökkel.
-És? - vonta meg a vállát, majd hirtelen megfogta a fenekem. Ettől teljesen felment bennem a pumpa.
-You bloody fucking piece of shit! - kiabáltam, majd idegesen, teljes erőből pofán ütöttem.
-Hé! - nézett rám könnyes szemmel. - Ez fájt!
-Örülj neki, hogy volt annyi erőm, hogy szétnyissam a kezem. - vicsorogtam rá.
-Oh, szóval kérsz még? - vigyorgott rám perverz mosollyal.
-Na jó, elég lesz. - nézett Amerikára Anglia, most már saját, férfi valójában.
-Hát te mikor... kerültél ide? - nézett körbe Amerika a teremben.
-Inkább menj, és tartsd meg a Meetinget. - kiabáltam dühösen, mert a beszélgetés átváltoztam kiabálássá, hangzavárrá.
Így is tett, szó nélkül. Szerintem most, hogy Anglia mellettem volt, kicsit félt.
A Meeting felénél, mikor ebédszünet volt, kicsit elmentem a teraszra levegőzni.
-Jól vagy, Chica? - lépett mellém Spanyolország.
-Persze. - vontam meg a vállam. - Veled?
-Velem is. - biccentett. - Egyébként az olaszokat kicsit megijesztetted ma a kirohanásoddal.
-Tényleg? - néztem fel rá hatalmas szemekkel.
-Persze. Hiszen még sosem látott vagy hallott bárki ennyire dühösen. Teljesen elszállt az agyad.
-Pontosan. - sóhajtottam fel. - Bemegyek akkor hozzájuk. - fordultam meg gyorsan, ám beleeütköztem valamibe. Pontosabban valakibe. - Jajj, bocsánat. Jól vagy? - néztem az alakra, aki velem együtt elesett a hatalmas lendületem miatt.
-Persze. - mondta halkan, szinte suttogva Kanada.
-Bocsi, nem hallottam, hogy jössz.
-Tudom. - mondta szomorúan.
-Olyan halk vagy, mint egy kiscica. - mosolyogtam fel rá, miután mindketten felálltunk.
Ettől a mondattól kicsit kínosan érezte magát.
-Oh, bocsi. - húztam el a szám. - Amúgy hogy vagy? Rég találkoztunk.
-Igen. - biccentett, még mindig nagyon halkan.
-De örülök, hogy most sikerült. Még úgy is, hogy elestünk. - mosolyogtam fel rá kínos vigyorral a fejemen.
Eközben Spanyolország eltűnt, mi pedig beszélgettünk még egy darabig, míg Anglia meg nem jelent Kanada háta mögött.
-Jersey, hát itt vagy. - nézett rám dühösen. - Már mindenhol kerestelek. - túrt idegesen a hajába. - Már elkezdődött a Meeting második fele.
-Oh, bocsi. - húztam el a szám. - Akkor siessünk vissza. - néztem fel a kanadaira, majd elindultunk.
Miután beértünk, sűrű bocsánat kérések mellett visszaültünk a helyünkre.
-Hát te kivel beszélgettél kint? - súgta oda nekem Anglia.
-Kanadával. - néztem rá furcsán. - Ő régebb óta jár World Meetingre, mint én. Hogyhogy nem ismered?
-Passz. Ezek szerint még nem beszéltem sose vele.
A megbeszélés most gyorsabban telt le. Talán egy kicsit látványosan próbltam minél közelebb lenni Angliához, de nem hiszem, hogy bárki is észrevette.
A meeting végén vigyorogva fordult felém az angol.
-Észrevettem ám.
-Mégis mire gondolsz? - néztem felé kérdőn, mert hirtelen nem is tudtam, mire gondol.
-Tudod te azt nagyon jól. - mondta nevetve, mire nekem leesett, hogy a túlzott közeledés miatt csinál így.
-Eh... Bocsánat. - hajtottam le a fejem zavarban, mikor olyan dolog történt, amire soha nem számítottam volna.
Finoman két ujjal felemelte az állam, majd lágyan, mégis vadul megcsókolt.
Mindenki előtt. Ez a dolog annyira meglepett engem, hogy azt sem tudtam abban a pillanatban, fiú vagyok-e vagy lány.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de a következő pillanat, amire emlékszem, hogy elszakadtunk egymástól, hogy Anglia vörös fejjel zavarban, ám halványan mosolyogva néz rám.
-Mostantól újra szövetségesek vagyunk. - mondta mosolyogva, mire én csak zavartan bólintani tudtam.
-I love you. - suttogtam neki, majd most én csókoltam meg őt, lágyan.