Az igazi tsundere

12. rész

-Szóval még mindig szerelmes vagy Angliába? - fordult felém Amerika, mire nekem teljesen elállt a lélegzetem. Köpni-nyelni nem tudtam, az arcom pedig lángba borult.
-Idióta! - mondtam neki dühösen, majd visszafutottam a terembe.
Pár pillanattal később el is kezdődött a megbeszélés második fele, így egy kicsit el tudtam terelni a figyelmem. Főleg mert a két olasz beszélt most, ami jobb volt, mint egy komédia.
A megbeszélés után megpróbáltam szó nélkül elsunnyogni, aki sajnos nem sikerült, mert Olaszország utánam szaladt.
-Jersey~! Várj meeg! - kiabálta utánam rohanva.
-Mi a baj, Ita-chan? - néztem fel rá csodálkozva, miközben épp a fejemről vettem le a cicafület.
-Majd ugye ülsz mellém horrorozás közben? - nézett le rám csillogó szemekkel az olasz.
-Jajj, tényleg. Teljesen kiment a fejemből. - túrtam a hajamba idegesen. - Semmi kedvem menni.
-Eh?? Miért nem? - olvadt le az arcáról egyből az izgatott mosoly.
-Rossz napom volt. Szokásosan. - nevettem fel kínomban.
-Jajj, Bella. - nevetett fel ő is szomorkásan, majd szorosan megölelt. Nem mondanám, hogy nagyon meglepődtem volna, Olaszország nagyon szeretgetős típus. De azért egy kicsit mégiscsak. Amint magamhoz tértem, elmosolyodtam, és én is visszaöleltem.
-Olyan jó barát vagy. - mosolyogtam magam elé boldogan. Erre úgy reagált, hogy még jobban megszorongatott, és kicsit fel is emelt, amitől eléggé megijedtem.
Mikor elengedt, mindketten hangosan felnevettünk.
-Na, akkor jössz horrort nézni? - csillant fel újra a szeme.
-Ahh... Na jó. - sóhajtottam vigyorogva. - Megadom magam.
-Vee~~! - tapsikolt örömében. - Akkor ezt vedd vissza. - rakta vissza a fejemre a cicafület.
-Jajj, te. - pöcköltem homlokon, mire kiöltötte rám a nyelvét.
Ezután elindultunk Amerika házába, majd én már előre félve felhúztam a lábam. Amikor leesett, hogy szoknyában vagyok, és nem egyedül vagy lányok között vagyok, azonnal, vörös fejjel leraktam a lábam.
-Nagyon nőies. - forgatta a szemét mellettem Anglia. Teljesen felnyomta az agyam, de nem szóltam semmit, csak magamban bosszankodtam.
Egy ideig még csönden maradtam, aztán kikívánkozott belőlem.
-Neked miért kell mindenbe beleszólnod? - mordultam rá, ami teljesen meglepte.
-Pardon?
-Jó hallottad, szemöldök. - tettem karba a kezem. - Te sem vagy tökéletes. Egy, szörnyű ember... ország vagy.
-Hogy mit mondtál nekem, te kövér? - vicsorgott felém. Erre kikerekedett a szemem, és lenéztem magamra. Az idegesség és szomorúság keveredett bennem. A könnyeimmel küzdöttem. Hirtelen felindulásból felpofoztam, majd átsiettem egy másik szobába. A fogamat összeszorítottam, és a könnyeimet törölgettem. Leültem a földre, majd egy kezet éreztem a karomon.
-Mit akarsz? - kérdeztem szipogva.
-Bocsánatot szeretnék kérni az előbbiért. - mondta Anglia, miközben finomat dörzsölgette az arcát.
-Köszönöm. És bocsi az előbbiért.
-Nem haragszom, ha te sem. - mosolyogott el halványan, mire hatalmasat dobbant a szívem.
-Nem tudnék így haragudni rád. - motyogtam a kezembe temetve az arcom.
-Tessék?
-Semmi~. Hehehe. - túrtam a hajamba vörös fejjel. Egy ideig még nézett, majd halkan elnevette magát. Kérdőn néztem fel rá, mire megrázta a fejét, majd felsegített minket. Ekkor berohant Amerika.
-Dude, nem jö... - nézett Angliára mosolyogva, majd meglátta, hogy fogjuk egymás kezét. Elakadt egy pillanatra a szava, és lefagyott a mosoly az arcáról. - Nem jöttök? - kérdezte sokkal komorabban, szomorúbban.
Hirtelen meg sem tudtam szólalni, de Anglia se. Így meg sem várta a válaszunkat visszament a többiekhez. Mi is követtük őt, persze már elengedve egymás kezét. Leültem Amerika mellé, Anglia pedig mellém. Próbáltam beszélni Amerikával, de nem tudtam, mert egyből elkezdtük a horrorfilm maratont. Egy jó pár filmet megnéztünk. Közben néha szünetet tartottunk. WC, kaja, pia, stb. Minden filmet végig vacogtam. Szörnyen félek a horrortól. Volt, mikor a jobbomon ülő Angliához bújtam, volt, hogy Amerikához. Amerikába többször kapaszkodtam, mert mikor próbáltam elbújni a TV elől, ő átölelt, ami nagyon jól esett. Főleg ilyen helyzetben. Mire végeztünk a filmekkel, besötétedett.
-Hey, all! - állt fel a TV előtti kis asztalra, és mindenkit elcsitított. - Most, hogy végeztünk a filmekkel, mit szólnátok egy kis játékhoz? - tárta szét a kezét izgatottan.
-Jajj, ne már, Amerika! Fáradt vagyok. - nyavajgott a csapat fele.
-Jó, akkor aki akar, menjen. De csak hogy tudjátok! Egy jó buliból maradtok ki. - nevetett fel gonoszan.
Éppen vettem a bőrdzsekim, mikor Olaszország rám ugrott.
-Nee, Jersey! Ne menj el! - mondta az olasz szomorúan.
-Ja, igaza van Dudette. Nélküled nem lesz az igazi. - kacsintott rám az amerikai, mire elnevettem magam.
-Na jó. - simogattam meg az olasz hátát, mert még mindig rajtam csüngött. Ekkor megláttam Dél-Olaszországot, aki villogó tekintettel básztázott engem. Kérdőn néztem rá, mire odébb állt.
Csodálkozva néztem magam elé, mire Olaszország elengedett.
-Mi a baj, Bella?
-Ja, semmi, semmi~. - nevettem fel kínosan, majd összekócoltam a haját a nyelvemet kiöltve rá.
Ekkor Amerika a védelmére kelt, és felkapott a kezébe, és bevitt abba a szobába, amelyikben a játék kezdődött el.
-Jeez, Amerika. You're pretty strong. - mondtam neki vörös fejjel, miután lerakott.
-Amerika! - kiabált Anglia, amitől mindketten kicsit megugrottunk. - Mit csináltál vele? - mondta rám se nézve, de rám utalva.
-Semmit! - tette fel a kezét védekezően az amerikai. - Mégis mit tettem volna?
-Épp ezt kérdezem. Különben nem angolul beszélt volna. Meg nem lángolna az arca. - forgatta a gyönyörű zöld szemeit.
Ahogy még egy jó darabig veszekedtek, teljesen elvesztem Anglia arcában. Arra eszméltem fel, hogy Amerika szólongat, Anglia pedig felvont szemöldökkel néz rám.
-Mi? Izé... Bocsánat. - hajtottam le a még vörösebb fejem.
-Vee~! Kezdjünk~! - lépett be Olaszország ugrándozva.
-Szerintem is. - léptem mellé, majd belé karoltam.
-Mi az, Bella? - lepődött meg az olasz.
-Jajj, Ita-chan. - sóhajtottam fel, miközben leültünk a kanapéra. - Nagyon szeretethiányom van. - mondtam alig hallhatóan, miközben a hajammal játszottam.
Hamarosan el is kezdődött a játék.
-Na akkor, srácok. Leraktam ide annyi poharat, ahányan vagyunk. És vodka van benne.
-Da! - vágott közbe mosolyogva Oroszország, mire én is elmosolyodtam. Olyan aranyos, hogy mindig mosolyog.
-És az a lényeg, hogy sorba megyünk. Mindenki mond valamit, amit még nem csinált, és ha van olyan, aki már igen, annak innia kell egy felest.
Király. Én biztonságban vagyok. Legalábbis remélem, nem találnak ki semmi olyat...
-Jól van. Akkor kezdd te, Jersey.
-Jajj. - Gondolkozz! Gondolkozz! Megvan! - Emm... Még sosem csókolóztam. - Amerikán, Japánon és rajtam kívül minden résztvevő ivott. Még Anglia is. Ez egy kicsit elszomorító. - Te jössz, Amerika. - mondtam a jobb oldalamon ülő fiúnak.
-Király! Még sosem találkoztam nagyobb hőssel, mint én vagyok! - mondta komolyan, mégis nevetve. Rajtam és Amerikán kívül mindenki ivott. - Ez egy kicsit rosszul esett. De legalább Jersey mellettem áll. - karolt át, amin kicsit meglepődtem, de csak megpakoltam a lábát. Utána Japán jött.
-Én még sosem voltam Kanadában. - Ezúttal viszont csak én ittam.
-Mi? Ez komoly? - néztem körbe.
-Ki az a Kanada? - kérdezte Amerika.
-A testvéred? Ott ül, basszus! - mutattam a kis szőke fiú felé, aki intett nekünk. Ezen muszáj voltam elmosolyodni. - Ne legyél már ilyen gonosz vele. - boxoltam bele a vállába.
-Jól van, na. - forgatta a szemét nevetve. - Most te jössz, Anglia!
-Jó. Én... - mondta, de megakadt. - Én még sosem használtam számítógépet. - Most Anglián kívül mindenki ivott. - Pff... Kockák. - tette karba a kezét.
-Én még sosem voltam szerelmes. - mondta Németország. Anglián, a két olaszon és Kanadán kívül mindenki ivott. Ez a nap egyre rosszabb.
A fejemet nekidöntöttem Amerika vállának, mert már kezdtem nagyon álmosodni, meg a lelki állpotom is egyre rosszabb állapotban volt.
-Oh, én jövök. - gondolkozott el Kanada. Nem tudtam nem elmosolyodni. Annyira kis félénk. - Én... Még nem fociztam.
Kérdőn néztünk rá, mire még jobban zavarba jött szegény. Most nem figyeltem, kik ittak, kik nem, de én ittam. És egyre jobban kezdett kiütni Oroszország kemény vodkája.
-Én... - szólalt meg Spanyolország - még egyszer sem voltam részeg. - Ennél a körnél viszont majdnem mindenki ivott.
Kezdtem már szédülni, de minden ivás után visszadőltem Amerikára.
-Én még szűz vagyok. - tette fel a kezéz Olaszország, mikor rákerült a sor. Ennél a körnél legnagyobb meglepetésemre sokan ittak. Többek között Oroszország, Amerika, Németország, és Spanyolország.
-Te is, Amerika? - néztem fel rá csodálkozva, mire kicsit elpirult. - Na, és kivel? - néztem fel rá talán egy kicsit túl közelről, mert még mindig neki voltam dőlve.
-Az titok. - mondta az orromat megpökve, mire elmosolyodtam.
-Romano jön! - kiáltotta el magát Ita-chan.
-Még nem tudtam szerelmet vallani. - mondta dacos hangon, de piros arccal.
Egyre jobban szédelegtem, és kezdtem elveszíteni az irányítást magam felett. Éppen nyúltam volna a pohárért, mire eszembe jutott. A levegőben megállt a kezem, majd lassan visszahúztam.
-Na, Chica. Nem bírsz többet inni? - nevetett fel a spanyol.
-Tudnák, csak akkor nem mondanák igazat, ha ezt most meginnám. - nevettem fel kínomban, rá se nézve Angliára.
-Még nem sosem beszéltem a népemmel közvetlenül. - Rajtam kívül megint nem ivott senki.
-Te már beszéltél a néped tagjaival? - nézett le rám felvont szemöldökkel Németország.
-Of corse, Germany. I'm a little girl too. - mondtam nevetve. Talán egy kicsit már sokat ittam. De hirtelen csak az angolra állt az eszem.
-Szerintem ne adjunk neki többet. - mondta Anglia.
-Szerintem is elég lesz. - rakta arrébb a poharam.
Ekkor ismét visszafeküdtem Amerika vállára, de most lehúnyt szemekkel. Olyan kényelmes vagy, Amerika. De miért nem jön ki egy szó se a számon? Jesszusom, elaludtam. Mikor kinyitottam a szemem, Amerika kezében voltam, és éppen átvitt egy másik szobába.
-Hol vagyok? - dörzsöltem a szemem, az amerikaira nézve.
-Nálam. - mosolygott le rám.
-És a többiek hol vannak? - néztem körbe.
-Mivel nagy a házam, így mindenki tud valahol aludni. De sajnos egy ágyban mindenhol többen alszanak. Így mi is. - nézett az ágyra halványan elpirulva. Lerakott a bútorral, majd elkezdtem vizsgálni a szobát.