We're Classic Together Like Egyptian Gold

♤ 2 ♤

"A jó embert azért lehet bántalmazni, mert biztos lehetsz abban, hogy megbocsát neked."
-Csontos Márta
______________________________

🍁 Harley szemszöge

-HARLEY!- üvöltötte apám a kanapéról. Gyorsan kivettem a hűtőből egy sört, felnyitottam és felé vettem az irányt.
-Te-tessék?- kérdeztem halk hangon.
-Holnaptól iskolába mész. Nehogy szégyent hozol rám és ne feledd, senki sem tudhat arról, mi folyik otthon. Ha valaki megtudja, ígérem, nem marad egy ép bordád sem.- sziszegte. Bólintottam és visszamentem a szobámba. Fenyegetését figyelembe se véve, egy mosoly húzódott az ajkaimra.
Nem hiszem el. Végre tálalhatok magamnak barátokat és talán valamire viszem is az életben.

A lemezgyűjteményem felé vettem az irányt. Egykor anyukámé volt, szóval van itt minden. A zenei ízlése nagyon sok oldalú volt. Végig húztam újaimat a sok lemezen, így keresve a kedvencemet. Ne értsetek félre, egytől egyig összeset imádtam, de mindenkinek van egy kedvence. A lemezeim abc sorrendben vannak elhelyezve, egyből a G betűhöz ugrottam. Elővettem a kedvenc Guns n' Roses lemezemet és a lemezjátszómhoz szökkentem. Elindítottam a Don't cry című számat és csendben hümmögtem rá. A könyves polcomról lekaptam egy random könyvet és lehuppantam az ágyamra.

Egy idő után hallottam a bejárati ajtó csapódását, ami azt jelezte, apa megint csak elment.
Oda szökdécseltem a lemezjátszóhoz és feltekertem a hangerőt. Axl Rose hangja töltötte be az egész házat, de azért egyszer kétszer az én hamis hangommal is versenyzett. A zene, Daimon-on kívül, az egyetlen dolog ami még feltud vidítani.
Kevés boldogság van az életemben, de még mindíg lehetne rosszabb is. Viszont tudom, amikor apa hazaér, bizony már boldog nem leszek. Ma vasárnap van, ő pedig egész héten csak háromszor ütött meg, ami azt jelenti, ma biztos életem legrosszabb estéje lesz, ezért élvezem, amíg lehet.

A boldogságom nem tartott sokáig, mert hallottam az ajtó csapódását. Még egy óra sem telt el mióta elment és már vissza is jött. Ez nem jelent jót.
Igazam is volt.
Apám berontott a szobámba, egy késsel és bilincsel a kezében. Mielőtt még valamilyen szinten lett volna esélyem védekezni, megfogta a kezeimet, ledobott az ágyra és hozzábilincselte a kezeimet hozzá.
-Az a tetves kurva!- üvöltötte és a késsel felvágta a combomat. Fájdalmamban üvöltöttem és nem sokkal később, sírni is elkezdtem. Valaki nagyon felidegesítette, látom rajta.
-Azt mondta nem vagyok neki elég jó!- üvöltötte megint és most a másik combomba mélyesztette a kést. A fájdalom kezdett elviselhetetlen lenni, de neki ez még nem volt elég.
-K-kérlek ne.- kérleltem suttogva.
-FOGD BE!- üvöltötte megint és pofon vágott. Ennek nyoma marad.
-Még hogy nem vagyok elég jó, tshh...- rázta a fejet és a kést végig húzta a combomon. A fájdalom már annyira elviselhetetlen volt, hogy minden elsötétült és elájultam.

Reggel 6 óra volt amikor felkeltem. A kezem már nem volt hozzábilincselve az ágyhoz, de attól még körülöttem az ágynemű véres volt. A combomat beterítette a rászáradt vér és a fájdalom leírhatatlan volt. Sajnos rendbe kell magam hoznom, mivel nyolckor kezdődik a suli.

Nagynehezen bevonszoltam fáradt testemet a fürdőszobába és engedtem a kádba jó meleg vizet.
Levettem magamról a pizsamanadrágomat, vigyáztam arra, nehogy hozzáérjek a friss sebekhez. Levettem a pólómat és a fehérneműmet, aztán bemásztam a kádba.
A forró víz csípte a sebeket és a tiszta víz hamar vörössé vált. Összeszorítottam a fogaimat, nehogy véletlenül felkiáltsak és felébresszem apámat. Nem hiányzik az nekem.
Miután végeztem a fürdővel, kitisztítottam a sebeket és bekötöttem őket.
A szekrényemből előszedtem egy fekete hosszúnadrágot, egy piros hosszúujjú testre simuló pólót és egy fekete kardigánt. Felhúztam a piros
Conversem-et, aztán újra a fürdőszobába vettem az irányt. A hajamat kifésültem, elővettem az alapozómat és elkezdtem eltüntetni a sebeket az arcomról. Mire befejeztem, nem lehetett őket látni, viszont olyan volt mintha fejjel egy tortába estém volna. Sóhajtottam egyet, a szobámból elhoztam az iskolatáskámat és elhagytam a házat, de előtte meg csináltam apámnak reggelit, készítettem ki egy pohár vizet és mellé egy advil-t, mert tudom, a feje fájni fog és ilyenkor mindíg kér.
Az iskola 30 percre volt a házamtól, de mivel még volt 1 órám, ezért nem siettem.
Mikor odaértem, pár diák már az autója körül beszélgetett a barátaival és mindenki leszart. De ez engem nem is zavart. Sosem szerettem a középpontban lenni, ez egyszerűen nem az én stílusom.

Mire megtaláltam az irodát, addigra becsengettek az első órára és a diákok eltűntek az osztálytermekben.
-Jó napot.- köszöntem a néninek, aki az irodában volt.
-Szia kedvesem. Miben segíthetek?- kérdezte kedvesen. A barna szemei csillogtak, barna haja egy kontyba volt összefogva és a vékony ajkai szelés mosolyra húzódtak.
-Új vágyok és... esetleg megkaphatnám az órarendemet?- kérdeztem félénken.
-Persze, mi a neved gyönyörűm?- kérdezte miközben a gép felé fordult és bekapcsolta a nyomtatót.
-Harley Davidson.- bólintott és elkezdett a gépen dolgozni. Percekkel később a kezembe adott egy papírt rajta az órarendemmel.

🍁🍁🍁