Az élet nem mindíg szivárvány és boldogság, néha inkább sötétség és félelem. Van, akiknek teljes és boldog család jut, viszont vannak olyanok is, akiknek nem jut egyáltalán család. Akiknek van családjuk, nem becsülik meg eléggé, akiknek pedig nincs...
A múltad, ahonnan jössz, az is fontos, de nem olyan fontos, mint a jövőd, ahová tartasz.
__________________________
🍁 Harley szemszöge
Sosem voltam az a valaki, aki az élettől valami nagyot elvárt. Tudtam mik a határaim, egész életemet abban a házban nőttem le, sosem voltam kirándulni, még az előtt sem, hogy elmentek volna anyáék. Őszintén, azt hittem, hogy majd abban a házban is fogok meghalni, senki sem fogja hallani, ahogy segítségért kiáltok, senki sem fogja hallani, ahogy kínlódom. De ez megváltozott amikor a szerencse levilágított rám, elhozta nekem Dee-t és Dee pedig megmentett a végtől, átírta a sorsomat.
Aztán jött Dee családja, akik többet tettek értem pár hónap alatt mint a saját családom.
Most pedig itt ülök Dee melett, egy repülőgépen és éppen a Maldív szigetekre tartunk. Hihetetlen.
Amikor kinéztem a repülő ablakján, mást sem láttam csak a pihe puhának kinéző felhőket, a szabadságot. Elősször féltem, hiszen mennyi balaset történik egy repülőn, de aztán rájöttem, bármi is történjen, ha megkell halnom akkor legalább boldogan fogom azt tenni. Dee az én boldogságom, persze Daimon-nel együtt.
Ha bárkit is érdekelne, Daimon éppen benyugtatózva alszik egy kényelmes ketrecben a repülő hátuljában, biztonságban.
Dee mellettem csendben szuszog, a feje vállamon pihen, puha haja egyszer kétszer csiklandozza világos bőrömet. Nem tudtam aludni, nem voltam rá képes, hiszen lemaradnák erről a gyönyörű látványról.
Kiskoromban mindíg arról álmodtam, hogy majd egyszer, mikor felnőtt leszek és boldog, veszek egy kis házat Hawaii-n és ott fogom leélni a hátralévő életemet. Lehet, hogy ez csak egy hülye álomnak tűnik, de miután annyi mindenen kersztül mentem, nem fogom ezt az álmomat feladni. Ott szeretném leélni az életemet és mindent megteszek érte.
Egy ideig még néztem a felhőket, aztán lassan elkezdtek alattunk látszodni apró pöttyök, avagy házak. A kék, kristálytiszta óceán körbe vette egész szigetet.
Elkezdtem hát keltegetni Dee-t, mivel a pilóta már bejelentette, hogy 20 perc múlva landolunk.
-Dee.- bököttem, de semmi.
-Dee!- próbáltam újra de megint semmi. Mivel semmi nem működött, elővettem az utolsó trükköt amely az eszembe jutott. Nyomtam egy gyors csókot puha ajkaira és ez elérte a megfelelő hatást. Barátom lassan elkezdte kinyitni szemeit, amint meglátott, elmosolyodott.
-ÁMEN!- kiáltotam fel drámaian. Pár ember figyelmét ezzel sikeresen felkeltettem, de nem izgatott.
-Mi az?- nevetett Dee álmos hangon. Nem szóltam semmit, csak ki mutattam az ablakon. Dee szemei felcsillantak amikor meglátta a gyönyörű kilátást.
30 percen belül már a dolgainkal együtt, na meg egy álmos Daimon-nel, sétáltunk a repülőtér kijárata felé. Amint kiértünk, a trópusi friss levegő megütötte az arcomat. Lassan körbenéztem.
Mindenhol pálmafák voltak és rengeteg trópusi virág. Sosem láttam még ennél szebbet. Szinte nem tudtam betelni a látvánnyal. Ez egyszerűen valami hihetetlen.
Dee mefogta a kezemet és összekulcsolta az újjainkat. Amikor rá néztem, rám mosolygott és megpuszilta az arcomat.
-Na jólvan szerelmesek, ideje menni, majd később nyaljátok egymást.- nevetett Marley. Dee megforgatta a szemeit és elkezdett a hotel felé húzni. Daimon nem bírt a seggén maradni. Mindent megakart szagolni vagy pedig mindent leakart pisilni. Mekkora húgyhólyaga lehet ennek a kutyának?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hotel hatalmas volt. Egy mólóra lehetett kimenni egyenesen az udvarról. Dee-vel való szobánk nem volt valami hatalmas, inkább olyan éppen jó. Nem volt sem nagy, sem pedig kicsi. Volt egy balkon, ami egyenesen a kristálytiszta Indiai-óceánra nézett le. Azon kívül volt még egy fürdőszoba és egy bárpult. Nem igazán voltak szolid falak. Két fal ablakokból állt, szóval ki sem kellett menni a balkonra, hogy lásd az óceánt. A sarokban pedig volt két ülőgarnitúra és egy kis üveg asztal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ez gyönyörű!- kiáltottam amint megláttam a szobát. A nap már kezdett lemenni, a nap utolsó napsugarai bevilágították a szobát. Úgy döntöttem, hogy ideje leteszetlni az ágyat, ezért ráugortam. Dee a szoba sarkából nevetett rajtam. Daimon pedig már rég a kis ágyában szunyókált.
Nagyszerű nyaralás elé nézünk, egyszerűen érzem.
🍁🍁🍁
BOLDOG ÚJ ÉVET DRÁGÁIM!
Remélem minden rosszatt ott hagytatok 2018-ban, mert ebbe az évbe a rossz dolgok meghívót nem kaptak :)
Kívánom, hogy kerüljön el titeket a baj messziről, teljesüljön minden álmotok, vágyotok.
