♤ 19 ♤

312 30 2
                                    

Ne azon nyafogj, hogy ki nem vagy, inkább vállald fel önmagad.
-Vámpírnaplók
___________________

🍁 Harley szemszöge

Reggel mikor felkeltem, fáztam. Nem nyitottam még ki a szemeimet, de elkezdtem tapogatva Dee-t keresni. Hiányzott a meleg, mely a testéből áradt, viszont sehol sem tálaltam.
Az orromat lassan betöltötte egy gyönyörű illat. Friss volt és kellemes. Lassan kinyitottam a felemás szemeimet, amint észre vettem, hogy mi is van körülöttem, a kezemet a szám elé kaptam.
Az ágy középen feküdtem, körülöttem virágok, végig. Tulipánok, rózsák, kálák és margaréták díszítették a fehér paplant.

Az ajtó kinyílt és befutott rajta Daimon. A szájában egy piros színű táska és a teste köré piros és fehér lufik voltak kötve. A kis táskát Daimon lerakta az ágyra, ő pedig leült mellém. A szoba ajtó megint kinyílt és rajta belépett Dee. A kezében reggeli volt, az arcán egy hatalmas mosoly.
-Boldog születésnapot, drága Harley-m.- úr isten. Annyi dolog történt, hogy már el is felejtettem, hogy születésnapom van. Igaz, hogy December volt, de minimum 23 fok. A tél ide csak december végén ér ide, de akkor nagyon üt. Egyik nap még meleg van, aztán másnap mikor reggel kinyitod a szemeidet, buum... -10 fok. Nem tudom, hogy csinálja ezt a természet, de csodálom érte.
-Köszönöm Dee.- köszöntem még könnyes szemekkel és adtam az arcára egy puszit. Az utolsó 5 évben nem kaptam ajándékot, nem ünnepeltem a születésnapomat, olyan volt, mint bármelyik másik nap.
Dee bemászott mellém az ágyra és szét rakta a különböző ételeket. A narancslét lerakta az asztalra, a palacsintákat a kezembe adta. Ő is elvett a tálcáról egy adag palacsintát és elkezdtünk enni. Beszélgettünk és beszélgettünk. Nevettünk és csókolóztunk.

Miután befejeztük a reggelit, Dee elvette az üres tányérokat, letette az asztalra és szembe fordult velem. A kezében a kis piros táska volt, amit Daimon régebben behozott.
-Remélem tetszeni fog.- nyújtotta át pirulva. Hatalmas mosolyal az arcomon kihúztam a táskából egy piros bársonyos dobozt. Lassan felnyitottam, de amint megláttam, mi hever benne, becsuktam és visszanyomtam Dee kezébe.
-Nem fogadhatom el, túl drága.- ráztam a fejemet hevesen. Dee sóhajtott, felnyitotta a dobozt, kivette belőle a nekem szánt Pandora karkötőt, magához húzott, így az ölebén ültem és a csuklómra kapcsolta a karkötőt.
-Harley, nagyon fontos vagy nekem, ezt neked vettem, nem másnak, neked. Azért vettem, mert szerettem volna neked adni egy olyan ajándékot, ami emlékeztetni fog téged rám, ránk. Ha bármi is történne velünk, szeretném ha ez örökre a tiéd lenne, hogy amikor majd ránézel e karkötőre, tudd, hogy ezt attól sráctól kaptad, akivel a kutyaboltban találkoztál és aki attól a pillanattól kezdve bármit megtenne érted.- letöröltem a könnyeimet és lenéztem a csuklómon pihenő karkötőre. Volt rajta három charm. Az első egy szív volt, rajta tappancsok és a hátulján rá volt írva "My sweet pet". A második egy fényképező gép volt. Még mielőtt anyám elhagyott volna, volt egy fényképező gépem. Mindent fényképeztem, emlékeket örökítettem meg. Az utolsó egy lógós charm volt. Kor alakú volt, a középen egy piros szív alakú gyémánt pihent, ha pedig megfordítottad, annyi volt ráírva,
"Dee's Girl" ami annyit tesz "Dee csaja".
Újabb könnyekkel a szememben Dee felé fordultam és megcsókoltam. A csókkal megmutattam neki, mennyire is hálás vagyok mindenért és hogy szintén bármit megtennék érte.
-Köszönöm Dee. Köszönök mindent, de ez már túl sok. Kérlek, fékezd magad.-nevettem fel. Dee elpirult, a fejet a nyakamba temette és nekem megint nevetnem kellett, mert a haja csiklandozott. -Ez csikiz!- kuncogtam és összehúztam magam. Dante-Lee nyomott egy puszit az arcomra és megölelt.
-Menjünk el a plázába és vegyünk neked új cuccokat.- kérlelt Dee.
-Minek?-
-Mert mindbe ruhád háromszor nagyobb.- ez teljesen igaz, de akkor sem lehet.
-Nincs erre pénzem Dante.- ráztam a fejem.
-De nekem van.- összehúztam a szememet, olyan csúnyán néztem rá amennyire csak tudtam. -Jaj de cuki.- gügyögött és megcsípte az arcocskámat.
-Dante-Lee, elég. Nem fogadok el tőled több dolgot. Nem fogod rám elcseszni az összes pénzedet.- kezdtem már ideges lenni. Nem szeretem, amikor valaki babusgat. Örülök, hogy Dee törődik velem, de attol még nem kell a pénze.
-Én csak jót akarok!- kiáltotta.
-De nekem nem kell a pénzed! Nem a pénz miatt vagyok veled!- üvöltöttem. Felálltam az agyról és elkezdtem fel le járkálni.
-Bassza meg, Harley! Jót akarok!- kiabált és az öklét az asztalba verte. Megijedtem és elkezdtem hátrálni. Amint ezt Dee észre vette, felállt az agyról és felém jött. A szemei most tele voltak szomorúsággal és megbánással.
-Sa-sajnálom. Én nem akartam, kérlek, ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni. Sose bántanálak.- elkezdett közelebb jönni hozzám és én ezt hagytam. Tudtam, hogy nem fog bántani, sosem tenne olyat.

🍁🍁🍁

We're Classic Together Like Egyptian GoldWhere stories live. Discover now