We're Classic Together Like Egyptian Gold

♤ 10 ♤

Nem akarunk felejteni, de az emlékezés sem válhat merő negatívummá.
-Melissa Müller
______________________

🍁 Harley szemszöge

-Elmondod, hogy miért vigyorogsz mint a vadalma?- próbáltam már sokadjára, de Dee csak megrázta a fejét és vigyorgott tovább. -Utállak.- motyogtam a komplett hazugságot. Az igazság, imádtam Dee-t. Három napja ismerem, de már az első perctől kezdve volt benne valami, ami vonzott. Hívjátok hülyének, de ez így van.
-Dehogy utálsz.- igazad van, nem utállak, de hát ki vagyok én, hogy ezt megmondjam? Tudja ő ezt magától is.
-Megérkeztünk.- jelentette ki. Megköszöntem neki és kiszálltam a gyönyörűségből. Kihalásztam a táskámból a kulcsaimat és kinyitottam az ajtót. Ami bent fogadott az valami borzalmas volt. Mindenhol üres üvegek, szilánkok és... az egy tanga? Nem hiszem el, hogy képes volt idehozni az egyik utcasarkit.
Gyorsan összeszedtem az üvegeket és a szilánkokat, de a többit hagytam a francba. Nem fogok hozzányúlni az alsóneműihez, még ne adj isten valamit elkapok.

Fent a szobámban azt vártam, hogy majd Daimon megint a földre lök örömében, de helyette az ablaknak támaszkodott, ugatott és csóválta a farkát.
-Daimon?- próbáltam felhívni a figyelmét, de semmi. Lassan odasétáltam az ablakomhoz és az állam a földet súrolta.
-Helló szomszéd.- Daimon-ról felnéztem és egyenesen Dee szemébe. Az arcom úgy látszik elárulta az érzéseimet, mert az előttem levő fiú elnevette magát.
-Mi...te...HOGYAN?!- nyögtem ki végül.
-Hát látod, a családom úgy döntött ideje lecserélni a házat. Tegnap költöztünk be.- bármennyire is szerettem volna vele még beszélni, hallottam a bejárati ajtó csapódását. Apám hazajött volna?
-HOL VAGY TE CSICSKA?!- üvöltötte lentről. A szemeim nagyra nőttek, becsuktam az ablakomat és futottam le.
-Igen?- kérdeztem amint leértem.
-Kész a vacsora?- kérdezte. Bűzlött az alkoholtól és alíg állt már a két lábán. Undorító.
-Ne-nem... nincs. Sa-saj-nálom.- makogtam. A kezeim elkezdtek remegni és úgy éreztem, mindjárt elájulok.
-EGY DOLGOD VOLT! CSAK EGY!- üvöltötte erőteljes hangon. Később az ökle megint a hasamba tálalt.
Csak üvöltött és üvöltött. Már maga sem tudta mit beszél, de azért még mondta tovább a magáét.
-Hálátlan dög.- sziszegte. A konyhából kihozott egy kést és végig húzta a hátamon. Aztán mégegyszer, és mégegyszer. Üvöltöttem, sírtam, kérleltem, de nem hagyta abba.
Ez az ember már tényleg szívtelen. Azt hittem, hogy... talán... majd egyszer, esetleg megjavulna és újra egy család lehetnénk. Sajnos, ez a remény is meghalt. Én már nem reménykedem, feladtam, másra sem vágyom, csak arra, hogy valaki mentsen meg. Elkell tűnnöm innen. Minél messzebb, annál jobb. Elkell hagynom az országot, megkell tőle szabadulnom.
Apám beleszúrta a kést a combomba, a torkomból felszakadt egy utolsó üvöltés, Daimon kirontott a szobámból és megtámadta apámat. Apám leszedte magáról Daimon-t és kifutott az ajtón.
Amíg ő engem kínozott, Daimon egész végig próbált kitörni és nagyon hálás vagyok azért, hogy végül sikerült is neki.
A késsel még mindíg a combomban, felvonszoltam gyenge testemet a szobámba. A szobapadlómon szétterülve feküdtem, a hátamból ömlött a vér, a combomat már lassan nem is éreztem, a kés még mindíg benne. Féltem kihúzni, de tudtam, előbb agy utóbb muszáj lesz.
-HARLEY!- kiáltotta egy hang az ablakom felől. Odakaptam a fejem éppen időben, hogy lássam, ahogy Dee kifut a szobájából. Másodpercekkel később Dee berontott a szobámba.
-Úr isten, ki tette ezt veled?- kérdezte, a szemeiben könnyek. Letérdelt mellém és a kezemet a kezeibe vette. Megráztam a fejem, választ nem adva.
-Kérlek életem, muszáj elmondanod.- kérlelt tovább, de én csak megint megráztam a fejem. A könnyek csendben folytak le az arcomon.
-Jólvan szívem, mély levegő, segíteni fogok.- ígérte. Bólintottam, ezzel tudatva vele, hogy teljesen rá bíztam magam. A kezeit a hátam mögé rakta, de amint megérezte a vért, el is vette onnan. -Én... én nem tudom... Harley. Hogyan... hol...- a szeméből kifutott egy könnycsepp. Felemeltem a kezem és letöröltem.
-Mindegy. Kibírom.- krákogtam, a torkom rettenetesen fájt a sok kiáltástól. Dee bólintott, óvatosan a fenekem alá tette a kezét, vigyázott nehogy véletlenül hozzáérjen az egyik vágáshoz a hátamon vagy ne adj isten a késhez. A kezeimet a nyaka köré fontam, a lábaimat a dereka köré. Dee lassan felemelt és a fürdőszobába vitt, miután elmagyaráztam neki, hol is van.
Dante-Lee leültetett a kád szélére és letérdelt elém.
-Harley, figyelj rám, mély levegő és háromra kihúzom a kést, rendben?- Dee az ujjait a kés nyele köré fonta, én vettem egy mély levegőt, ez után ő elkezdett visszaszámolni.
-Három... kettő... EGY!-

🍁🍁🍁