♤ 18 ♤

315 26 4
                                    

A helyes döntésnek nem oka van, hanem eredménye.
-Kornis Mihály
_

________________

🍁 Harley szemszöge

Dee-vel csak úgy repült az idő. A hasam már fájt a rengeteg nevetéstől, a szemeim már könnyeztek, de sosem éreztem még magam jobban.
Az estét egy tengerpart melletti sétával fejeztük be. Kéz a kézben nyugottan lépdeltünk, a homok kellemesen simogatta talpainkat.
-Harley.- szólalt meg mellőlem Dee csendesen.
-Tessék?- Dee lelassított, egészen addig amíg meg nem álltunk teljesen.
-Kérlek légy az enyém. Légy a barátnőm.- a torkom összeszorult, a szám kiszáradt, a szemeim pedig akár a golflabdák.
-Mi... Hogya-...Tessék?- mekekegtem. Nem gondolhatja komolyan. Mit akarna egy ilyen srác tőlem?
-Nem vagyok jó ebben, sosem volt barátnőm még ez előtt. Biztos elfogok baszni egy pár dolgot, nem vagyok tökéletes, de megteszek mindent azért, hogy te boldog légy. A világot ígérem neked, Harley. Kérlek, légy a barátnőm.- kérlelt.
-Nekem nem kell a világ, Dee. Nekem te bőven elég vagy.- a karjaimat Dee nyaka köré fontam, ő pedig a derekamat ölelve magához húzott. Az ajkaink összeforrtak egy érzelmes csókba.
-Akkor ez egy igen?- reménykedett Dee.
-Oh, naná, hogy igen.- vigyorogtam. Dee újra megcsókolt, aztán újra és újra.
Éjfél körül értünk vissza hozzájuk. Ez életem legrosszabb és egyben legjobb napja. Elvesztettem a családom utolsó tagját, de tálaltam magamnak egy újat. Dee az én családom, az én támaszom és a mindenem. Lehet, hogy korai, hiszen cirka 1 és fél hónapja ismerem, de nem érdekel. Ő az egyetlen akiben megbízhatok, hiszen kimentett a saját földi poklomból.

Lassan becsuktam a vendég szoba ajtaját, az arcomon hatalmas mosoly. Daimon az ágyon szuszogott, a kis plüss méhecske a tappancsai alatt pihent.
Odatipegtem a fürdőszobához és amilyen csendben csak tudtam, becsuktam az ajtót, igyekezve Daimon-t nem felkelteni.

Miután lezuhanyoztam, lemostam a sminkemet és megmostam a fogaimat, egy törülközőt tekertem a testem köré. A ruháimat bedobtam a kosárba, majd később kimosom őket.
Amikor beléptem a szobámba, egy apró meglepetés fogadott.
-Dee!- sziszegtem.
-Mivan?- mosolygott édesen.
-Kit keresel itt? Menj már ki!- utasítottam. Dee csak mosolyogva megrázta a fejét és bebújt a paplanok közé. -Dee, most komolyan. Kérlek menj ki, legalább addig amíg felöltözök.- kérleltem. Dee becsukta a szemeit és úgy tett mintha aludna. Sóhajtottam egy nagyot, elővettem a pizsamámat és a szekrény mögött bujkálva gyorsan felvettem azt.
-Dee mit csinálsz? Aludni szeretnék.- nyávogtam.
-Én is, pont ezért vagyok itt. Olyan nagy bűn, hogy a barátnőm mellett akarok aludni?- széttártra a karjait, rám várva. Egy percig még vacilláltam, vajon jó ötlet e ez, de aztán... miért ne? Gyorsba bemásztam a paplanok alá, Dee körém zárta karjait, a fejemet a mellaksan pihentettem. Daimon felkelt és az oldalamba fúrta testét.
Hatalmas mosolyal az arcomon csuktam be szemeimet és merültem álomba.

🍁🍁🍁

We're Classic Together Like Egyptian GoldWhere stories live. Discover now