We're Classic Together Like Egyptian Gold

♤ 23 ♤

A testvér az, akivel ha nem találkozol egy vagy két évig, akkor is onnan tudjátok folytatni, ahol abbahagytátok.
______________

🍁 Harley szemszöge

Reggel, mielőtt még Dee felkelt volna, elmentem bevásárolni, hogy tudjak neki reggelit csinálni.

Amint megérkeztem a lakásomba és kinyitottam az ajtót, Dee előttem termett és megölelt. Elkezdte puszikkal behinteni egész arcomat, én pedig vigyorogtam mint egy idióta.
-Hol a francban voltál?- kérdezte idegesen.
-Hát a boltban, hol lettem volna?- kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Halálra aggódtam magam nem tudtam elképzelni, mégis hol lehetsz. Azt hittem valami bajod lett.- motyogta. A szemeim megenyhültek, a jobb kezemet Dee arcára simítottam.
-Sajnálom, azt hittem visszaérek mire felkelsz.- kértem bocsánatot.
-Nem tudtam nélküled aludni.- vallotta be. -Gondolom nem sokkal miután elmentél, felkeltem, mert nem tálaltalak magam mellett.- folytatta. Hölgyeim és uraim, bemutatnám maguknak a tökéletes pasit.
-Tényleg sajnálom, bubu.- pusziltam meg az arcát.
-Többet necsinálj ilyet, kérlek.- mosolyal az arcomon bólintottam. -Na mit hoztál nekem?- kérdezte izgatottan. Olyan volt, mint egy kisgyerek karácsonykor. Nagyon édes volt, a szemei csillogtak, a kis gödröcskéi is megmutatkoztak.
Megfogtam Dee kezét és a konyhába húztam. A táskákat, amiket Dee kivett a kezemből, letette az asztalra és hagyta, hogy kiszedjem a dolgokat, izgatottan várva arra, hogy vajon mit hoztam neki.
Kiraktam a tejet, a gyümölcsöt, a lisztet, a kenyeret és a sok más dolgot amit még vettem, Dee ajándékát direkt utoljára hagytam. Már alíg bírta ki, az izgatottság már majdnem legyőzte, egy helyben ugrált magának és minden mozdulatomat figyelte. Lassan benyúltam a táskába, kihúzva belőle az utolsó dolgot, Dee ajándékát.
-NUTELLA!- kiáltott fel boldogan. Felemelt és megint csak puszikkal halmozta be az arcomat. -Köszi! Köszi! Kösziii! Te vagy a világ legjobb barátnője.- a dereka köré fontam a lábaimat, a fejemet a nyakába temettem és csendben kuncogtam a boldogságán.
Amikor az üzletben megláttam ezt a hatalmas nutellát, tudtam, hogy ezt el kell neki hoznom.
Imádja a nutellát, mindíg kell, hogy legyen otthon, mert másképp bedurcizik és aztán el kell mennem venni minimum három üveggel.
-Jut eszembe, ma át jön Harry.- jelentette be, miközben a pulton ülve eszegette a nutellát, a lábai boldogan hintáztak és még hozzá dúdolgatott egy Bon Jovi dalt.
-Örülök, hogy ennyire jó haverok lettetek.- jelentem ki boldogan.
-Én is. Bevallom, elősször amikor megláttam, kicsit féltékeny lettem. Nem szeretem ha más fiúk közelében vagy.- morogta. Jó érzés tudni, hogy ilyen könnyen elkezd féltékenykedni.
-Tudod, hogy a szívem csak is a tiéd.- csiripeltem. Dee mosolyogva leszállt a pultról, a nutellát letette maga mellé és felém jött. A kezeit a derekamra tette, a homlokát az enyémhez támasztotta és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek.- suttogta. A szívem eszeveszett tempóban elkezdett verni, a szemeim felcsillantak, az ajkaim elváltak egymástól és még lélegezni és elfelejtettem. -Mondj valamit.- kérlelt. Ennyi kelett ahhoz, hogy az agyam újra elkezdjen működni.
-Én is szeretlek.- az előttem álló fiú arcát ezer wattos mosoly szépítette, másodperceken belül az ajkai az enyéimen voltak.
-Khhhhhm.- köhögött valaki Dee hata mögül. A barátom egy nem tetsző morgás után elhúzódott tőlem és megfordult, hogy aztán szembe tálalja magát Harry-vel. -Mizu galambocskáim?- vigyorgott mint a vadalma. -Látom végre felrobbantottátok a szeretlek bombát.- nevetett saját viccén. Dee-vel unottan vártuk, amíg a kis humor herold lenyugszik.
-Végeztél?- kérdezte Dee, nutellát nyalogatva. Harry vett egy hatalmas levegőt, az arca neutrális lett, de aztán másodperceken belül megint elkezdett nevetni. Elegem lett már, ezért megfogtam a fülét és annál fogva odaráncigáltam a kanapéhoz.
-Ow! Ow! Ooow! Hardy, engedj el, ígérem jó leszek.- kérlelt. Elengedtem a fülét, ő meg elkezdte masszírozni. -Basszus...150 centi, de olyan mint egy MMA harcos.- motyogta az orra alatt.
-Olyan büszke vagyok!- jött Dee mögém és megölelt. -Az én csajom.- suttogta és megpuszilta az arcomat.
-Menjünk fagyizni!- jelentette ki Harry egy idő után. Dee-vel egymásra néztünk, aztán egyszerre felálltunk, telepatikusan megegyezve abban, hogy igen is megyünk fagyizni.
Az úton a fagyizóba, Harry egyfolytában ugrált, hatalmas mosolyal az arcán, ezzel kifejezve, hogy mennyire is boldog.

Sok nevetés után, végre megérkeztünk Delilah fagyizójába. Delilah egy kedves öreg néni volt, hihetetlenül finom fagyival. Ezt a helyet még olyan egy hónappal ez előtt mutatta nekem Dee.
Leültünk egy boxba a sarokban, a rendelésünket egy fiatal lány vette fel, aki eléggé nézte Harry-t és Harry is őt.
-Miért nem kéred el a telefonszámát?- kérdeztem, mikor a lány már halló távolságon kívül volt.
-Mert mi van ha nem tetszem neki és elutasít? Feleslegesen csak leégetném magam.- motyogta.
-Ugyan már! Láttam, hogy hogy nézett rád. Odáig van érted már most.- próbáltam meggyőzni.
-Tényleg?- csillantak fel a szemei. Dee-vel egyszerre bólintottunk, apró mosoly az arcunkon.
-Itt is vagyok.- jött vissza a rendelésekkel a lány. Szőke, derékig erő, dús haja volt, baba kék hatalmas szemei és rózsaszín telt ajkai. Amikor mosolygott, az arca jobb félén egy apró gödröcske jelent meg.
-Csokoláde és mogyoró?- feltettem a kezemet, ő pedig letette elém a fagyit.
-Puncs és nutella?- ez volt Dee rendelése.
-Dupla erdei gyümölcs?- utoljára pedig Harry tette fel a kezét. Harry és a csajszi egymást nézték, senki sem mozdult.
Úgy éreztem itt a lehetőség arra, hogy Harry boldog legyen.
-Jaj Dee! Ott hagytam a telefonomat az autóban, légyszi gyere velem el érte.- Dee elkezdett hevesen bólogatni.
-Igen, igen. Azonnal, szívem.- ezzel felálltunk és elhagytuk a kis fagyizót. Az ablakból figyeltük, ahogy Harry elkezdett beszélgetni a lánnyal és percekkel később a telefonját a lány kezébe adta, így megszerezve a telefonszámát. A lány piros arcocskákkal és széles mosolyal elhagyta az asztalt, mi pedig Dee-vel boldogan visszamentünk a fagyizóba.
-Szép volt, Harry. Mondtam, hogy sikerülni fog.- dicsértem meg. Dee adott Harry-nek megint egy amolyan fiús olelölést, aztán mindhárman nyugottan eszegettük a fagyinkat.
-Na... és mi a lány neve?- kérdeztem, igyekezve magamban tartani az izgatottságot. Harry elmosolyodott.
-A neve Kay Wilder.- hmm... Kay Wilder. Valahol már halottam, de hol? A gondolat menetemet megszakítva, észre vettem egy ismerős alakot. Az út másik félén állt, engem nézve.
Magas és izmos testét nehéz volt nem észre venni. Borostyán színű szemei a lelkembe látták. Barna, enyhén göndör haja a feje tetején pihent. Telt ajkai egy apró mosolyra húzódtak.
-Eliott.- suttogtam.

🍁🍁🍁

Corentin Huard mint Eliott Davidson

Random csajszi a netről mint Kay Wilder (kicsit hosszabb hajjal)