Az élet nem mindíg szivárvány és boldogság, néha inkább sötétség és félelem. Van, akiknek teljes és boldog család jut, viszont vannak olyanok is, akiknek nem jut egyáltalán család. Akiknek van családjuk, nem becsülik meg eléggé, akiknek pedig nincs...
Ha keresünk valamit, sose találjuk meg. Akkor találjuk meg, amikor nem keressük. -Gayle Forman ______________________
🍁 Harley szemszöge
-Ennyire hiányoztam kicsi Pedigree?- suttogta a fülembe egy hang. Megijedtem és a ceruzám, amivel éppen rajzoltam, kirepült az ablakon. Mikor megfordultam, Dante-Lee nagy szemekkel nézett a ceruzám után. -É-én... sajnálom.- motyogta. Annyira cuki, ahogy azt hiszi, hogy lefogom szedni a fejét egy ceruza miatt. Ugyan már, nincs bennem annyi bátorság és tényleg... egy ceruza miatt nem fogok hisztizni. -Héj, semmi baj.- szólaltam fel. A kezemet a vállára tettem, hogy tudassam vele, minden rendben. -Most tényleg ennyire hiányoztam?- elősször összevont szemöldökkel próbáltam rájönni, mégis mire gondol, de aztán követtem a tekintetét, amely az előttem heverő papírt tanulmányozta. Amint mondtam, a rajzaim az életem fontos eseményeit ábrázolják. A nap, amikor Dante-Lee-vel találkoztam, számomra igenis fontos volt. Nem tudom miért, csak éreztem a hozzá való kötődést. Valami vonzott hozzá mint egy mágnes. A rajz azt a bizonyos napot ábrázolta. Én voltam rajta és Dante-Lee, a kezében a kutyakaja és csak néztünk egymásra. Megrántottam a vállam és válaszoltam. -Nem tudtalak kiverni a fejemből.- mások szerint lehet túl nyílt voltam, de engem nem érdekelt. Egész életemben egy kisegérként éltem. Apámmal szembeszállni nem merek és mások nem tudnak úgy ártani mint ő. Ezért most miért ne mondjam el az igazságot pont Dante-Lee-nek? Egész nap kedves volt velem, nem adott okot arra, hogy kételkedjek benne. Tudom, hogy nem fog kinevetni. -Örülök, hogy ezzel nem voltam egyedül. Drága Harley-m, én sem tudtalak ki verni a fejemből és őszintén, nem is akarlak.- a mondata végére már, biztos vagyok benne, hogy vörös voltam akár egy paradicsom. Nem vagyok hozzá szokva a bókokhoz, nem tudom hogy reagáljak, ezért a fejemet a kezeimbe temettem. -Cuki vagy amikor elpirulsz.- suttogta a fülembe. -Dee!- nyögtem fel. Dante-Lee hangos nevetése töltötte be az egész termet. A hang mély volt és libabőr térítette be az egész testemet. Dee hangos nevetése mindenki figyelmét félénk vonzotta és a termet ezúttal a suttogás töltötte be. -Ez a lány nem is tudja milyen szerencsés.- suttogta a barátnője fülébe az előttem ülő lány. Én? Szerencsés? Mi olyan rohadt szerencsés az én éltemben? Esetleg az számít szerencsének, hogy apám ver, hogy anyám és a testvérem elhagytak? Értem én, hogy arra gondolnak, hogy egy ilyen srác mint Dante-Lee, egy ilyen szerencsétlen ronda lánnyal beszélget mint én, de akkor is. Az ő életük tökéletes. Mindenük megvan, ahogy elnézem, de akkor is nyávognak. Mit meg nem adnék mondjuk egy nadrágért, ami nem háromszor nagyobb. -Mi a baj Harley?- kérdezte Dee. Összevontam a szemöldökömet, az arcomon evidens a zavarodottság. -Mire gondolsz?- Dee keze egy könnycseppet törölt le az arcomról, az úját végig simította a rózsaszín hegen, ami az állkapcsomon van. -Miért sírsz?- a hangja aggódással tele. -Alergia.- hazudtam. Dante-Lee unottan nézett rám, teljesen tisztában azzal, hogy hazudok, de nem szólt semmit és inkább témát váltott, egy elég szar témát választott, ha engem kérdeztek. -Hogy szerezted azt a heget?- előbb vagy utóbb megkérdezte volna, várható volt, de reménykedtem, hogy inkább utóbb lett volna. -Elég ügyetlen vagyok. Kiskoromban leestem egy hintáról.- rántottam meg a vállamat, a hazugság gond nélkül csúszott le a nyelvemről. -Csak te lehetsz ilyen szerencsés.- kuncogott. Bólintottam.
Többet már nem beszéltünk, mivel a tanár elkezdte az órát. Próbáltam figyelni, de folyton csak arra gondoltam, mi fog otthon várni? Vajon felfogok holnap kelni, vagy meghalok még ma? Annyi cél van még előttem, annyi mindent véghez szeretnék még vinni. Csak remélni tudom, hogy majd jön valaki, aki rájön mi is folyik otthon és megment.
🍁🍁🍁
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem ide tartozik, de... az isten szerelmére... mivel érdemelt még a világ egy ilyen tökéletes kis angyalt mint Shawn Mendes? Őszintén... mi a fasz? Az állkapocscsontja oly annyira ON POINT ÉS SHARP, hogy elvághatná vele a torkomat és még meg is köszönném.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csak ennyit akartam. A csillámot szaró flamingó legyen veletek 💚
