We're Classic Together Like Egyptian Gold

♤ 12 ♤

Az élethez két fontos dolog kell: a béke és az egészség.
-Esztergályos Cecília
_______________________

🍁 Harley szemszöge

1 hete nem láttam apámat. Életem legjobb egy hete. Nem tudom hol van, nem tudom mit csinál és nem is érdekel. A suliban minden jó, Dee-vel pedig még jobb. Folyamatosan ott van mellettem, szinte olyan mint az árnyékom. Zavar ez engem? Egy kicsit sem.

Suli után egyből hazamentem, Dee-nek valahova mennie kellett, hogy hova nem tudom.
Mikor kinyitottam az ajtót, hatalmas meglepetés fogadott.
-Apa?- kérdeztem.
-Sajnálom Harley.- motyogta. Közelebb mentem a kanapén ülő apámhoz. Az arcát könnyek áztatták, szemei puffadtak és vörösek. -Annyira sajnálom kislányom.- felállt a kanapéról és megölelt. Értitek? Megölelt. -Nem tudom miért tettem veled azt amit tettem, de megváltoztam.- és én hiszek neki. Hiszem, hogy megváltozott és hiszem, hogy most minden jobb lesz.
-Semmi baj apa.- motyogtam a vállába.
-Menj a szobádba, csináld meg a leckédet, én rendelek pizzát.- adott egy puszit a homlokomra és elment a konyhába. Tátott szájjal áltam a nappali középen, aztán hamar egy hatalmas mosoly tört ki az arcomon.
Hihetetlen... végre minden jobb lesz.
Felfutottam a szobába, egyenesen az ablakhoz. Meglepődtem, amikor megláttam, hogy Dee már eleve ott állt az ő ablakánál.
-Dee! Nem hiszed el mi történt!- mondtam izgatottan.
-Na mondjad, mi történt?- kérdezte mosolyogva.
-Apa bocsánatot kért! Nem fog már bántani.- magyaráztam. Dee arcán hamar megjelent meglepettség, de aztán szinten mosolyogni kezdett.
-Hát ez remek Harls!- örömömben elkezdtem fel-le ugrálni, Dee közben nevetett rajtam. Miközben én ugrándoztam, észre sem vettem, hogy Dee bemászott az én szobámba, egészen addig, amíg meg nem ölelt és kezdett el velem ugrándozni.
-Ez azt jelenti, hogy eljössz velem majd randizni?- kérdezte hírtelen. Elhúzódtam tőle, tettem egy lépest hátra, az arcom közben egyre vörösebb lett.
-Dee...- motyogtam. Bármennyire is szerettem volna igen-t mondani, nem lehet. Apám igaz, hogy bocsánatot kért, de ez még nagyon friss.
-Nem kell most mennünk, amikor neked jó. Akár 1 hét múlva, vagy 1 hónap múlva, de rád várok még akár 1 évet is, csak kérlek, mondj igen-t.- mostanra már előttem térdelt, a kezei a két oldalamon pihentek.
Egy percig csak néztem a szemeibe, teljesen elvarázsolva, aztán döntöttem.
-Szívesen elmegyek veled randizni, Dante-Lee.- Dee felugrott a két lábára, felemelt és a levegőben megpörgetett.
-Most viszont mennem kell, anya hívott vacsizni. Ha valami akkor csak hívj fel, odaadom a telefon számomat. Hol a telód?- kérdezte és elkezdett körbe nézni.
-Őhm. Nekem... nekem nincs telefonom.- motyogtam.
-Ne szopass.- Dee pár percig tanulmányozta az arcomat, míg végül rá nem jött, hogy igazat mondok. -Ezen majd változtatunk.- és ezzel kiment az ablakomon, egyenesen be a saját szobájába.
Sóhajtozva behúztam a függönyöket és lefeküdtem az ágyamra.
Hosszú idő óta, végre nyugottan aludtam.

🍁🍁🍁