We're Classic Together Like Egyptian Gold

♤ 9 ♤

A sorsot nem lehet szembenevetni, mert úgyis a sors lesz az, aki utoljára nevet.
-Gayle Forman
________________________

🍁 Harley szemszöge

Éppen az angol órámon ülök, kiderült, Marley is az én csoportomban van, aminek nagyon örülök. Legalább nem vagyok egyedül.
-Szóval... Te és Dante-Lee?- kérdezte miközben a csokoládéját ette.
-Mire gondolsz?- pirultam el.
-Hát Dante nem igazán beszélget lányokkal, rajtam kívül persze. Barátnője sem volt még, az isten szerelmére.- motyogta inkább magának mint nekem.
-Nincs köztünk semmi.- mondtam határozottan, bár azért reméltem, hogy később valami kialakulhat. Kit akarok hülyíteni, apám melett... lehetetlen.
-Én nem úgy látom.- rázta a fejét.
-Hé Marls, miért nem mutattál még be a gyönyörű barátnődnek?- kérdezte egy srác Marley-tól. A fiúnak szinten csokoládé szinű bőre volt, fekete nagyon rövid haja és barna, szinte fekete, szemei.
-Blake, ő itt Harley. Harley, ő itt az idióta ikertesóm Blake.- Blake megfogta a jobb kezemet és nyomott rá egy puszit. Elpirultam, de nem éreztem semmi különöset.
-El a kezekkel Blake.- sziszegte egy mély hang Blake háta mögött. Blake mögött ott állt Dee. Amint megláttam, az arcomon egy hatalmas mosoly jelent meg. Dee rám kacsintott, de aztán a figyelmét megint Blake-nek szentelte.
-Bocs haver, nem tudtam, hogy foglalt.- Dee egy félmosolyal az arcán félre lökte Blake-et az útból és egyenesen felém jött.
Megállt mellettem, felemelt a székről, leült és az ölébe húzott. Nyitott szájjal és nagy szemekkel néztem a vigyorgó Marley-t. Dee a kezeit a derekam köré fonta, ezzel sikeresen eltalálva az egyik zúzódásomat. Mielőtt még teljesen felfogtam volna, mit is csinálok, vettem egy mély levegőt és hírtelen Dee kezeihez kaptam, hogy elhúzzam őket a zúzódástól.
Hála istennek Marley és Blake nem vették észre, mert éppen azon veszekedtek, hogy vajon melyikük az idősebb, de Dante-Lee sajnos igen.
Felnézett rám a hosszú fekete szempillái alól, összevonta a szemöldökét és megpróbálta felhúzni egy kicsit a pólómat, hogy megnézze, mi váltotta ki ezt belőlem. Elkezdtem pánikolni, nem tudtam mit csináljak, ezért megtettem az első dolgot ami az eszembe jutott.
-Bocsi, egy ceruza volt a zsebemben és megbökött.- hazudtam és nyomtam egy puszit az arcára. Én... egy puszit... Dee arcára. Úr isten.
Dante-Lee ugyan annyira megvolt lepődve mint én, ezért hamar elfeledkezett a ceruzás dologról, helyette az arcát a nyakamba fúrta és elmotyogott egy "Bocsi"-t. A haja csiklandozta a nyakamat, ezért elkezdtem nevetni. Dee mindentudó tekintete rám irányult.
-Csikis vagy.- jelentette ki.
-Nem bántásból, de mit kerestek itt?- váltottam gyorsan témát.
-Lyukasóránk van.- rántotta még a vállat Dante-Lee. Blake leült az előttünk lebo üres székre, a kezeit a padra tette és a telefonján játszott. Mit megnem adnék egy telefonért. Olyan jó érzés lenne, de komolyan. Tudnák beszélni éjjel is Marley-val, vagy esetleg Dee-vel is. Tudnák hívni segítséget amikor tényleg rászorulok...
-Harley!- kiáltotta Marley. Megijedtem, Dante-Lee kezei pedig közelebb húztak a mellkasához. -Bocsi. Olyan volt mintha egy másik világban lennél.- kuncogott.
-Miről v...- volt szó? Kérdeztem volna, ha a tanár nem szakított volna félbe. Mr.Charles jött be az osztályba.
-Napot diákok.- köszöntött. -Mr.Dalton egy és kettő... Mi a fészkes fenét keresnek itt?- felvonta a szemöldökét és kérdőn nézett a két idiótára.
-Tanulunk.- válaszoltak egyszerre.
-Igen? Nekem, kedves Dante-Lee, nagyon úgy tűnik, hogy csak a barátnője közelében szeretne lenni.- vigyorgott mindentudóan a tanár.
-Igaza van. Tudja, nem bírom távol tartani tőle magamat.- magyarázta Dee. A pír lassan megtalálta helyét az arcomon. Lenéztem a kezeimre, amint észre vettem, hogy mindenki minket figyel.
-Kifelé.- sóhajtott Mr.Charles és az ajtóra mutatott.
Dee megpuszilta az arcomat és elmentek. Ez az arc puszilgatás eléggé hozzá nőt, ahogy látom, bár nem mintha zavarna.

A nap többi része hamar eltelt és most jön az, amikor sajnos vissza kell cseppennem a szomorú valóságba és haza kell mennem.
Gyorsan összeszedtem a dolgaimat és kirontottam a suli ajtajain.
-Pedigree! Haza vigyelek?- elfordítottam a fejem balra és ott volt Dee. Egy sötét kék Jeep mellett állt, kézéiben a kulcsokkal.
Pár másodpercig gondolkoztam, hogy vajon jó ötlet-e vagy nem, de aztán rájöttem, hogy apám ma sokáig van a bárban és éjfélig nem ér haza.
Elmosolyodtam és bólintottam, elszögdeltem a Jeep-hez. Közelről még gyönyörűbb. Megnéztem elölről, hátulról, jobbról és balról is és minden pislantásnál egyre jobban tetszett.
-Tetszik?- kuncogott Dee, miközben átsétált a másik oldalra és kinyitotta az ajtót. -A hintója előállt, hercegnő.-
Hatalmas mosolyal az arcomon huppantam be a sötét szépségbe.
Dee beszállt a vezető ülésbe és már úton is voltunk.
-Hol is laksz?- kérdezte.
-Green Avenue 37- amint kimondtam a címet, egy fájdalmas érzés vette át rajtam az uralmat. Nem akarok oda visszamenni, minél messzebb, annál jobb. -Mit vigyorogsz?- kérdeztem.
-Oh... majd meglátod.- felvontam a szemöldökömet, de nem kérdezgettem tovább. Egyszerűen csak élveztem a nyugalmat.

🍁🍁🍁