We're Classic Together Like Egyptian Gold

♤ 15 ♤

Az emberek nem szeretik, ha rájuk erőltetnek valamit, akár jó döntés az, akár nem.
-Hans Rath
____________________

🍁 Dante-Lee szemszöge

1 hónap telt el. Harley egyre boldogabb, egyre többet mosolyog és végre egészségesen néz ki.
A hullámos barna haja csillog a napfényben, az ajkai újra elnyerték rózsaszín színüket, a bőre már nem fehér mint a fal. Hála istennek, felszedett pár kilót is és most még gyönyörűbb mint valaha.

Ma reggel előbb kelett suliba mennem, sajnos kora reggel edzésem van. Kosárlabdázom, ösztöndíjra hajtok. A szüleim tudnak fizetni a rendes egyetemet, de nem akarok örök életembe tőlük függeni. Megakarok dolgozni a boldogságomért és a sikereimért.
Tegnap este megírtam Harley-nak, hogy sajnos nem fogom tudni elvinni suliba, ezért majd gyalogolnia kell.
Az edzés nagyon jól ment, nagy esélyünk van megnyerni a mai meccset.
Harley azt mondta ma is eljön, aminek rettenetesen örülök. A szezon első meccse óta mindegyiken ott volt és szurkolt nekem. Olyan mintha a szerencsetalizmánom lenne.

Az edzés után rögtön az első órámra mentem, ez az órám közös Harley-val és ennek rettenetesen örülök. Egyre nehezebb távol maradni tőle, egyszerűen nem bírom ki nélküle. Legszívesebben egész nap csak ölelném és el sem engedném.
Sosem éreztem még ilyet, egy lány iránt sem, de Harley... ő teljesen más. A nap amikor megláttam abban a boltban, tudtam, hogy nekem őt megkell ismernem. Az, hogy ebbe a suliba kezdett el járni csak puszta szerencse volt, de életem legjobb szerencséje.

A teremben én voltam az első, ilyen sem volt még. Az óra kezdésig még volt 10 perc.
Lassan elkezdtek beszállingózni az emberek, de egyikőjük sem volt az én Harley-m.
Azt gondoltam, biztos késik és majd egy 5 perc múlva itt lesz.
Elkezdődött az óra, egész végig csak az ajtót néztem, de Harley sehol sem volt. Úgy döntöttem, elég ebből. 30 percet vártam és semmi, felálltam a helyemről, összeszedtem a dolgaimat és becéloztam az ajtót.
-Mr.Dalton, még is mit csinál?- kérdezte Mrs.Dawson azon az idegesítő, nyávogós hangján.
-Azt amit már régen megkellett volna tennem. Megszerzem azt a lányt, akit már régóta megkellett volna.- válaszoltam rá sem nézve és kimentem az ajtón. Az autómig futottam, amilyen gyorsan csak tudtam, kihajtottam a parkolóból és egyenesen Harls házához mentem.
Kopogtam az ajtón, de az helyett, hogy valaki kinyitotta volna az ajtót, egy egetrengető sikítást kaptam. Egyből tudtam, hogy ez Harley hangja volt. Cselekednem kellett.
Lassan odalopóztam az egyik ablakhoz, kiderült, ez a konyhához tartozott. A látványtól, ami élem tárult, sírni volt kedvem. Harley volt ott, egy székhez kikötözve. Az apja, az a faszfej, előtte állt egy késsel a kezében, mellette egy fazék forró víz.
Megfogta a fazekat és Harley-ra öntötte. Harley sírt és üvöltött, tudtam hogy itt a vége, eddig bírtam és hogy ez a pöcs ma mindenért megfog fizetni. Hívtam a rendőrséget, de nem vártam amíg ők megérkeznek. Kerestem a ház környéken egy nagy követ, amint megtaláltam, kinyitottam csendben az ajtót és felesleges hangok nélkül belopóztam a konyhába. Harley apja háttal állt nekem, most vagy soha. Felemeltem a követ és minden érőmet felhasználva meglegyintettem, sikeresen eltalálva Harley apjának a fejét. A szívtelen dög eszméletlenül a földre esett, Harley felkapta a fejét, a szemeink találkoztak. Azonnal odafutottam hozzá és elvágtam a köteleket. Harley a kezeimbe ugrott, úgy kapaszkodott belém, mintha én lennék a mentőöve.
Apró semmiségeket suttogtam a fülébe, ezzel próbáltam lenyugtatni. Elmondtam neki, hogy már vége és hogy a rendőrség már úton van.
Pár percel később megérkezett a rendőrség és egy mentő. Harley apját lecsukták minimum 25 évre.
-Ms.Davidson, muszáj velünk jönnie. Elkell magát látnunk, így nem maradhat.- magyarázta Harley-nak az egyik mentős, de Harley csak megrázta a fejét.
-Ne-nem megyek k-korházba. Majd D-Dee segít.- suttogta. A szemei üresek voltak, szinte látni lehetett, hogy mennyire is össze van törve. A mentős feladta, kérdőn rám nézett, nem tudtam mást csinálni, csak bólintani. Őszintén? Örültem, hogy Harley így döntött, mert ez azt jelenti, hogy ma és még egy jó ideig mellettem fog aludni, az én karjaimban, az én mellaksomon.

🍁🍁🍁