Anyáék érkezésével apáék ébredezni kezdtek, főleg akkor, amikor pofonok érték arcukat. Ahogyan kezdtek visszatérni a földre a meleg szerelem nevezetű bolygóról, úgy másztak egyre távolabb egymástól.
- Kook te mégis mi a szart csinálsz? - rántotta ki apám Kook bácsi öleléséből magát.
- Mi, mi, mi? - pislogott nagyokat Ten édesapja. - Mégis miért ölelgettél?
Yugyeom a hangzavar hallatára szintén ébredezni kezdett, de őt nem hatotta meg a csetepaté, elkezdte Kook nyakát csókolgatni, kéjesen nyögve.
- Yugyeom cseszd meg térj már észhez! - öklözött a fiú pofájába Kook bácsi, mire a sértett elterült az ágyon és hatalmas nevetésben tört ki.
- Hogy lehet ekkora pszicho öcsém? - túrt idegesen a hajába anyám, majd rám emelte tekintetét.Azt hiszem jobb, ha megyek.
Összekulcsoltam Tennel az ujjainkat, aztán elindultunk a szobájába, hogy lepihenjünk.- Vedd ezt fel, kényelmesebb, mint az a blúz, ami rajtad van - nyújtott felém egy kinyúlt pólót, egy biccentés kíséretében kivettem a kezéből.
Mozdulatlanul álltam a szoba közepén és vártam, hogy kifáradjon, vagy legalább elforduljon, ameddig átvedlek. Akárhogy forgattam a szemem, vagy mutogattam a kezemmel, ő nem értette, hogy mire is akarok kilyukadni, ezért egy sóhajtás kíséretében elfordultam. Lekaptam magamról a felsőtestemet borító anyagokat és hagytam, hogy a cuccaim a földre hulljanak. Éppen igazgattam magamon a pólót, amikor megéreztem, hogy Ten hátulról átölel és hátrálni kezd velem az ágy irányába. Hagytam, hogy kibillentsen egyensúlyomból és ennek következtében Tenen kötöttem ki, az ágyon.
Hajamat kezdte cirógatni, aztán puszikkal hintette be nyakamat. Nem akartam kilapítani mellkasát, ezért változtattam a helyzeten és felé fordultam. Mikor szemtől szemben voltam vele, megragadta arcomat és kissé eltolta fejemet magától. Pár pillanatig méregetett, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Rengetegszer csókolt már meg, de sosem éreztem még azt, amit akkor. Egyre követelőzőbben járatta ajkait enyémeken, majd nyelvével is csatlakozott. Úgy éreztem, hogy ideje lenne valami újat is kipróbálni. Ten egyre jobban magához préselte testemet, így minden egyes porcikám érintkezett övével. Vágytam arra, hogy kényeztessen kissé és tudtam, hogy ő is akarta azt, amit én. Egyik kezét elválasztotta arccsontomtól ás végigvezette felsőtestemen. Benyúlt a póló alá és oldalamat kezdte cirógatni.
- Megyek már! Na, ne rángass! - hallottam meg apa hangját, ezért azonnal lehemperegtem Tenről és az ajtóhoz pattantam, feltéptem azt és ekkor megpillantottam anyámat, ahogy apát a fülénél fogva vezeti. Szó szerint.
- Nem érdekel! Legalább tudod, hogy legközelebb ne idd le magad! - húzta tovább a bejárati ajtóhoz.
- Nem ittam sokat! Ismerem a mértéket! - kérte ki magának édesapám, ezzel egy időben pedig Ten is kitoppant a szoba ajtaján és a falnak támaszkodva figyelte a történéseket. Valószínűleg meghallhatta anya, hogy nézői akadtak, mert felénk pillantott.
- Sua, gyere! Mindjárt itt a taxi - intett felém szabad kezével, aztán lenyomta azzal a bejárati ajtó kilincsét.
- Azt hiszem, ma itt alszok - mondtam a földet pásztázva, közben pedig ujjaimat tördeltem.
- Nem, ma mindenki otthon tölti az estét! Nem fogtok még több gondot okozni Lisának! Egyébként is holnap iskola... - gondolkodott, de közbe vágtam.
- Én is azt hittem, de holnap még hétvége - világosítottam fel és közben Ten felé pillantgattam, aki helyeslően bólogatott, azonban mikor anyám is ránézett, azonnal megdermedt.
- Szerintem jó lesz neki itt - szólalt fel apám mellettem, mire azonnal hányinger környékezett meg. Egy gyilkos csak ne álljon ki mellettem.
- Hallgass! - kiáltottuk el egyszerre magunkat anyával, mire édesapám sűrűn kapkodva nézett rám, majd anyára.
Anya néhány pillanatig még méregette Tent, aztán megenyhült a szíve.
- Jó, rendben - adta meg magát, mire Kook nyakába ugrottam -, de reggel korán érted küldöm apádat és nyafogás nélkül hazajössz! - felelte bekeményítve, mutatóujját felmutatva.
- Úgy lesz!
YOU ARE READING
Bajkeverők
FanfictionA Börtönösdi sorozat második része. A börtön ismét kitárja kapuit, hogy aztán meleg fogadtatásban részesítse az egyre függetlenebb fiatalokat. Az iskola túl kicsi az ennyire szabad lelkű kamaszoknak. Képesek lesznek visszafogni magukat, vagy energi...