Bajkeverők

My lady(13.rész)

Egyre csak közeledtek a férfiak, én pedig fogytán voltam a szusszal. Lucas felém pillantott, majd gyorsabban kezdte szedni a lábait.

De nem az én irányomba, hanem egyre messzebb.

Képes lenne itt hagyni?

Ennyi volt a lovagiasságából? Kutyaszorítóba kerül és inkább menti a saját bőrét, minthogy nekem segítsen?

Könnyeim záporozni kezdtek, ahogyan egyre jobban elnyelte a sötétség. Eltávolodott tőlem, ezzel együtt pedig elindult a remegés az egész testemben. A hideg esti széltől libabőrök keletkeztek a hátamon.

Most mi lesz?

Nem adhattam fel. Hajamat arcomba simítottam, hogy ne lássák azt a rendőrök, majd feltápászkodtam és továbbhaladtam. Futásra nem voltam képes, mert minden egyes lépés fájt. Éreztem, hogy a hosszú nadrág dörzsöli a térdemen keletkezett horzsolásokat. Próbáltam összeszorítani a fogamat, de egyre csak jobban és jobban éreztem a fájdalmat.

Méterekre tőlem hallottam ahogyan Lucas felbőgeti a motort, tudtam, hogy elment és magamra hagyott.

Kiküzdöttem magamat az útig, melyen alig volt forgalom.

A járdán ácsorogva vártam, hogy mikor szólít meg valaki. Hallottam, ahogyan valaki cipője a járdára lép és megszólít.
- Kisasszony!

- Lucas szemszöge -

Nem hittem a fülemnek, amikor Sua azt mondta, hogy az apja van előttem.

Mégis hogyan és miért? Miért kellett pont ezzel a lánnyal összefutnom? Miért kell ismét látnom azt a férfit, ki megölte az édesanyámat.

Sua tényleg annak a gyilkosnak lenne a lánya?

Talán csak félrehallottam, vagy valami. Vagy csak egy nyelvbotlás volt.

De nem...

Azt mondta, az apja az.

Sua tényleg egy gyilkos lánya.

Én pedig a gyilkos lányát óvtam a bajtól. Sua miatt keveredtem bajba, akinek az apja megölte anyámat.

Nem találkozhatok többet vele. Akkor csak a gyilkost látnám benne is.

Azonban, valamiért úgy érzem, hogy mellette kell lennem.

Neki pedig mellettem.

Miután leugrottam a tetőről, csak futottam és futottam. Tisztán hallottam, ahogyan Sua is levetette magát a házról, majd nyekkent egyet, amikor leérkezett.

Meg akartam fordulni, segíteni akartam neki, azonban az eszem mást súgott.

Csak tovább futottam és igyekeztem nem törődni azzal, hogy ő hogyan van. Csak ki akartam keveredni a rendőrök közül.

Egy puffanás, majd neszezés oldalról. Lelassítottam néhány pillanatra, hogy megnézzem mi történt és akkor megláttam a földre esett lányt.

Hogy lehet ennyire szerencsétlen ez a lány? Lefogadom még normálisan levegőt sem tud venni, nem hogy futni tudjon.

Azt hittem, hogy akkor tényleg megfordulok, de bevillant egy kép, ahogyan anya engem magamra hagy, ő pedig kilép az ajtón és eldördül a fegyver.

Ismét nekilódultam és ezúttal nem álltam meg a motoromig. Felszálltam rá és hatalmas sebességgel suhantam az úton. A ház egyre csak távolodott tőlem és úgy éreztem, hogy a szívem kihagy pár ütemet.