Bajkeverők

Epilógus

- Lucas! – kiáltotta hangosan Sua, aztán megpillantottam őt.
Csak néhány méterre volt tőlem. Ő nem látott engem, csak forgolódott össze-vissza és kapkodta tekintetét hol jobbra, hol balra.
- Sua! – szólítottam meg, mire felém kapta fejét, majd úgy rohant, ahogy lába bírta. Mikor már csak pár lépésre volt tőlem, elrugaszkodott a földről és karjaim közé vetette magát. Testét erősen ölelve pördültem néhányat, olyan erősen szorítva őt, hogy a levegőt alig bírtam kicserélni tüdőmben.

- Olyan nagyon hiányoztál! – nevetett örömében Sua.
- Te is nekem, nagyon.

Pár pillanatig még szorongattam, majd a földre engedtem és kissé távol toltam magamtól, hogy végigmérhessem tetőtől talpig. Csak még nagyobb lett és felnőtt.

- Most úgy megcsókolnálak! – mondtam ki egyenesen gondolataim, amikor ajkaira tévedt tekintetem.
- Hát tégy úgy akkor! – felelte, nekem pedig több sem kellett.
Ajkaink összeértek, szívem hevesebben kezdett dobogni, számat pedig tűzként perzselte hamuvá a lány pirosló ajka.

- Végre! – kiáltották fel hátam mögül többen is. – Éljen!
Majd, mikor kinyitottam szemeimet, láttam, hogy Sua mögött is egy egész fal épült fel emberekből.
- Kislány, ezt meg mégis hogy hoztad össze? – kérdezte egy férfi, amire nem kapott választ, csak erősebben fúrta arcát mellkasomba.

Pár perccel később Sua elhúzódott tőlem és először a vállam fölött átkukucskálva nézett végig a szülein és a barátain, majd megfordult és ott szemlélte végig az embereket.

- Végül is, így már érthető mi volt ez a kirohanás az öltözőben - felelte egy fiú, majd tapsolni kezdett. – Na, elég volt a nyáladzásból és meséld el húgi, hogy mi folyik itt!
- Bobby, hogy te milyen ünneprontó vagy! – szólt rá egy fiatalabbnak tűnő fiú.

- Írói szemszög -

Jimin közel sem kapott olyan sorsot, amelyre az emberek vágytak. Azonban nem hagyta, hogy az előre megírt életút a vesztébe sodorja őt. Tett azért, hogy boldog életet élhessen, csillaggal az oldalán, amely vele maradt és sosem hullt le égboltjáról. Megkapta tőle élete legnagyobb ajándékát, ki sokszor borsot tört az orra alá. De minden rosszból megtalálták a kiutat.

Jisoo sosem gondolta volna, hogy lesz valaki, aki kihúzza a gödörből. De bátor volt és elfogadta a segítő kezet. Megragadta és hagyta, hogy egy ismeretlen kalandon át megismerje a fényt a sötétségben. Nem szabad, hogy magába roskadjon, mert érte érdemes élni.

Sua rájött, hogy nem biztos, hogy jó mindig csak az élvezetre gondolni, hiszen az sokszor bajba keverheti és sajnos nem csak az ő slamasztikája. Szerencsére barátai sosem hagyták cserben és volt valaki, aki pont az őrültségei miatt szeretett bele. Mert mindenki számára van valaki, aki a hibáit is szereti és rá érdemes várni. Ő jobban szeret saját magánál is.

Lucas élete egy pecséttel kezdődött, amelyet nem lehetett csak úgy vízzel lemosni. Apja olyan életet adott neki, amit nem sok ember tudna túlélni, azonban ő megmutatta, hogy igenis élhető és ki lehet hozni belőle a legjobbat, csak akarni kell. Közel sem akarta, hogy bárki is leláncolhassa, de nem irányíthatta szívét, amely folyamatosan azt diktálta, hogy ideje másra vigyázni, ha már a saját épségére nem gondol.

Évekkel később Jacksont kiengedték a börtönből és eldöntötte, hogy új lappal indul minden irányba. Megszakította a kapcsolatot minden olyan szervezettel, akik miatt bajba keveredhetett. Karácsonykor hazaköltözött szülővárosába és jótékonykodásba kezdett.

A sakálok nagyobb része fegyveres előadásokat tartott Szöul különböző pontjain, amit a fiatalok nagyon élveztek.

Dami és Taeyong úgy döntött, hogy összeköltöznek, azonban évekkel később rájöttek, hogy a rivalizálás egymás között egyszer az őrületbe kergeti őket, ezért elváltak útjaik.

Ten szülei elfogadták, hogy Sua és fiuk között nem lesz több, mint barátság. Ten is továbblépett és a hírek alapján nem egyszer látták együtt őt és Taeyongot egy bárban, ahol eléggé összemelegedtek.

Sua tovább szárnyalt, már távol Koreától is elismert előadóvá vált. Elnyerte a legjobb feltörekvő díjat, amelyet Szöulban átvehetett és ellátogatott csapatával Amerikába is egy showra. Rengeteg ember várt rá, egyedül nem is lett volna képes megbirkózni ezzel a nagy hype-pal. Azonban tudta, hogy a színfalak mögül egy óvó szempár figyeli. Lucas elkísérte őt, bárhová is ment. A menedzser felfogadta őt segédjének, így hivatalosan bemehetett bárhová, ahová Sua meghívást kapott. Az ősök így megpihenhettek, hiszen elvégezték dolgukat. Átadták lányukat egy fiú kezébe, akiről tudták, hogy legalább annyira, vagy még jobban is szereti Suat, mint ők. A fiatalok felnőttek és kirepültek a fészekből. Érett férfiak és nők lettek, akikre várt a nagyvilág.

A börtönösdi sorozat utolsó szavait olvastad.

VÉGE.

Hamarosan visszatérek még elbúcsúzni a könyvtől meg ilyenek, de szeretném megragadni az alkalmat, hogy eláruljam, nemsokára jövök egy új könyvvel. Remélem sokan szeretitek a Stray Kids tagjait! Remélem sokatokkal találkozok majd a következő könyvemnél!