Bajkeverők

Tűztánc(8.rész)

Dami még felkereste a szüleimet, hogy boldogítsa néhány percig őket, aztán elhagyta a házat. Távozásával csend állt a falakon belülre. Kezdtem egyre fáradtabbnak érezni magam, így jobbnak láttam, ha hamar lefekszek pihenni. Miközben a zuhanyzóból folyt rám a víz, kezdtem kissé szédülni, ezért hamar kipattantam a vízsugár alól és a pihe-puha ágyikóba vetettem magam.

A másnap délelőttöt eléggé lazára vettem. Még a délutánba is belenyúlt, mire összeszedtem magam. Tudtam, hogy ha rövidesen nem szállok ki az ágyból, akkor nem lesz időm normálisan elkészülni, ezért nagy nehezen kicsusszantam a takaróm alól.

Kezemet összecsapva álltam a ruhám elé, azt remélve, hogy majd az magától felkerül rám. Természetesen nem történt semmi, ezért muszáj voltam magamra rángatni.

Éppen az egész alakos tükrömben méregettem magam, amikor anya benyitott a szobámba. Közelebb lépkedett, hogy ő is vehessen egy pillantást rám.
- Tegnap még nem így néztem ki - biggyesztettem le számat, arcomat pedig kezeim közé vettem.
Anya néhány percig bámult, aztán egy sóhaj után kilépett a szobámból.
- Köszönöm a segítséget - szóltam utána, amit természetesen már nem hallott.
Egyre jobban úgy éreztem, hogy nem is kellek a bálra.
Lerúgtam cipőmet a lábamról és az ágyamra dőltem. A plafont bámulva tovább erősödött bennem az, hogy jobb, ha otthon maradok.
- Ne hisztizz, hanem húzd fel ezt! - tartott elém anya egy pár magassarkút. A lábbeli az volt, amit legelőször kiválasztottam, de akkor nem hagyta a gazdája, hogy a bálon viseljem.
- Tényleg? - csillant meg szemem.
- Az én lányomnak kell a legszebbnek lennie a bálon - mosolyodott el.
- Köszönöm! - ugrottam nyakába, de hamar eltolt magától.
- Összegyűrődik a ruhád!
- Ó, igaz.

Sokkal jobban tetszett a látvány, amikor magasabb lettem. A cipő tökéletesen illett a ruhához. Már csak a fejemet kellett rendbe szednem.

- Hogy festek? - kérdeztem a szüleimtől, miközben a lépcsőn lefelé lépkedve egyensúlyoztam.
Apa szavak nélkül válaszolta meg kérdésem. Csak bámult, miközben anya próbálta az állát felemelni, hogy becsukja száját.
- Hát jó - sóhajtottam, aztán kortyoltam még néhány csepp vizet indulás előtt.

A kocsiba szállva becsuktam a szemem, majd mikor ismét kinyitottam, már a sulim előtt találtam magam. A kocsi ablakán kipillantva ismerős alakokat láttam meg a járdán ácsorogva.
Damit azonnal felismertem ruhájáról, majd a fiút is, aki csak akkor fordult meg, amikor Dami integetni kezdett nekem.
- Majd hívlak, ha végeztem - szóltam a sofőrömnek és készen voltam kiszállni, amikor apa hirtelen visszarántott.
- Vigyázz magadra hercegnő!

- Azt hiszem nem készültem fel eléggé - lépett oda hozzám Ten, hogy egy csókkal köszöntsön. Felszólalására halkan kuncogtam, aztán átkarolt derekamon és beléptünk a suliba.
- Sua, ma tudod, milyen nap van? - ragadta karomat Dami.
- Vasárnap - válaszoltam, mire csóválni kezdte fejét.
- Ma lesz az a nap, amikor összejövök Jungwooval - felelte hatalmas mosollyal arcán.
A suli aulájában ácsorogva a baráti társaság egyre több taggal bővült. Taeyong pacsival köszöntött minket, majd Siyeon és még néhány lány jött hozzánk.
- Ugye nem gondoltátok azt komolyan, hogy csak itt fogtok állni, mint a cövek? - kérdezte Gahyeon és megragadott engem és Damit.
Szerencsére annyira beleélték magukat a táncba, hogy a magassarkúban nem bírtak sokáig totyogni, így hamar abbamaradt a mulatás és visszatérhettünk az ácsorgáshoz.

Ahogyan telt az idő, úgy jelent meg egyre több számomra ismeretlen fiatal. Ők azonnal a finomságokra vetették magukat, míg a mi sulinkból származók inkább a táncparkettet célozták meg. Ten a derekamat átölelve beszélgetett Taeyonggal, míg én azt figyeltem, ahogyan Dami és a lányok hülyéskednek. - Khm! - hallatszott a hangszórókból és a legtöbben egy emelvény felé kapták fejüket. A dobogón ott állt az egyik sulis tanár, aki a főszervezője volt a bálnak. - Egy kis figyelmet kérnék! - szólt ismét, ekkor már azok is ráfigyeltek, akik addig nem tették. - Először is szeretnék köszönteni mindenkit, örülök, hogy évről évre gyarapodik a kosaras bálra látogatók száma - szavai után színészkedni kezdett. Szemét kezdte törölgetni, mintha meghatódott volna. Hogy oda ne rohanjak... - Jó látni, hogy nem hagyjátok, hogy beszippantson az internet világa és nem a szobátokban kuporogtok egyedül - folytatta és még jobban szipogni kezdett. Ekkor oldalról felszólt neki valaki a színpadra, mire megköszörülte torkát és befejezte a színészkedést. - Még mielőtt átadnánk a díjakat a nyertes csapatoknak, szeretném felkonferálni az est meglepetés előadását - folytatta, mire Ten ellépett mellőlem. Értetlenül meredtem utána. Egy pillanatra megfordult, de csak egy kacsintással felelt arra, hogy széttártam karjaimat. A tanár kezével mutogatott az előttem állóknak, mire azok oldalra léptek, hogy egy nagy kört formáljanak. - Iskolánk fiú csapata készült egy produkcióval, remélem, elnyeri tetszéseteket. Rengeteget készültek...- hablatyolt volna tovább, mire egy fiú fellépett mellé, kikapta a mikrofont a kezéből és beleszólt. - Hadd szóljon! Ezzel egy időben Ten, Taeyong és a csapat többi tagja különböző ugrással vetette le magát a dobogóról a közönség által formált körbe. A zenét kérő fiú is egy előre szaltóval követte őket, tettüket pedig füttyszó dicsérte. Siyeon és a lányok kérdőn fordultak felém. - Te erről tudtál? - formálta szájával Dami, hiszen hangosan dübörgött a zene, nem hallottam hangját. Heves fejrázással jeleztem, hogy fogalmam sincs erről az egészről. Mivel ismét visítás hallatszott, ezért Damiékról a fiúkra vezettem tekintetemet és hüledezve bámultam a mozgásukat.

Volt már szerencsém többször is látni őket táncolni, főként Tent és Taeyongot, de azok nem voltak ehhez köthetőek. A körülbelül tíz fős csapat egymás után váltogatta a táncstílusokat. Voltak vicces elemek is, ezek hatására azonnal mosoly jelent meg arcomon, főleg akkor, amikor Ten ártatlan szemekkel bámult rám, miután rosszfiúsan breakelt. Olyan könnyedén tettek meg minden egyes mozdulatot, mintha erre születtek volna. Ugyan hibáztak, néha elcsúsztak a földön, de hibákkal is tökéletes volt az egész.

- Uncsi - mormolta valaki a jobb oldalamon, de szememet képtelen voltam levenni a fiúkról. Ez unalmas? Akkor valószínűleg vakságban szenvedhet.
- Adják már át azt a hülye díjat, aztán hadd tűnjünk el - folytatta tovább, mire fél szemmel felé pillantottam. Ő is engem bámult. Felismertem azonnal, Lucas volt az, mellette Jungwooval, aki süteményeket nyámmogott.
- Ha unalmas, akkor csukd be a szemed - vágtam vissza. Nem esett jól, hogy ilyet mondott a fiúkra, hiszen látszott az előadáson, hogy sokat dolgoztak rajta, ő meg csak úgy ilyen véleménnyel rendelkezett róla.
Ugyan elfordítottam már a fejem, mégis éreztem, hogy annyira figyelt, hogy arcomat már égette tekintete. Valószínűleg váratlanul érte beszólásom.
- Csak nem a barátnő védi a barátját? - lökte meg oldalamat, mire idegesen fordultam felé.
Jobbnak láttam, ha inkább nem szólok semmit, reméltem, hogy úgy hamarabb befejezi. Ismét a táncnak szenteltem a figyelmem és kissé mozogni kezdtem a zenére. Megpróbáltam kizárni Lucas és Jungwoo nevetgélését.

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy Lucas az arcom felé hajolt és egy csattanással pukkasztott el egy rágó buborékot.
- Befejeznéd? - löktem hátra vállánál fogva.
- Tudtommal van nálad valami, ami az enyém.
Egy ideig nem érdekelt túlságosan, amit mondott, aztán eszembe jutott, hogy tényleg nálam van egy tárgy, ami az övé. A táskám aljába rejtettem és már kész lettem volna visszaadni a fiúnak, de esélyem sem volt, mert Ten megragadott és magához rántott.
- Na, milyen voltam? - nézett mélyen szemeimbe. A nagy beszélgetésben fel sem tűnt, hogy már vége lett a táncuknak.
- A legjobb, mint mindig - válaszoltam és egy csókot nyomtam a szájára.
- Na, még ma visszaadnád csúfság? - szólalt meg Ten mögött, de úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. - Csúfság! - szólt ismét, de inkább csak magamhoz öleltem a barátomat. - Menj a francba! - legyintett kezével és elindult a tömegben. Végre elment.

- Jungwoo! - sikkantott fel mellettem Dami, de eléggé elkésett, hiszen Lucassal együtt a kiszemeltje is odébbállt. - Aish! Sua! Miért nem szóltál, hogy itt van Jungie? - kérdezte. Becézésére összehúztam szemöldökeimet és fejemet csóválva nevettem fel halkan.
- Menj már utána! - szólt rá Ten.
- Nem akarok zaklató lenni - szontyolodott el. - Ó! - kapta fel hirtelen fejét. - Ten, nem akarsz segíteni? - pattant a fiú elé barátnőm.
- Mi vagyok én? Azt akarod, hogy cupidót játsszak? Abból semmi jó nem sülne ki - nevetett fel kínosan, mire én is elmosolyodtam.
- Ezt hogy érted? - nézett rá kérdőn Dami, mire Tennel egyszerre fordultunk egymás felé. Azonnal hatalmas nevetésben törtünk ki.
- Tae! - kiáltotta el magát Ten, mire a fiú megfordult süteménnyel telt szájjal. - Meséld el, hogyan jöttél össze életed szerelmével!
A fiú néhány pillanatig csak bámult, aztán sikeresen kiköpte a szája tartalmát a földre nevetés közben.
- Disznó! - ordított rá Dami.
- Muszáj? - nyavalygott a fiú. Heves bólogatásunk láttán bele is kezdett. - Szóval...egyszer volt hol nem volt. Volt egyszer egy fiú, aki talált egy cikket egy újságban - pillantott Tenre, aki alig bírta visszafogni nevethetnékét. - Ez a fiú elmondta nekem, hogy a hirdetést feladó lány velem egy idős és kapcsolatot keres. Nos, felkerestük a lányt, aki simán letagadott legalább negyven évet. A hölgyike berángatott minket a házába, ami tele volt mindenféle kellékkel, amivel örömöt kellett volna szolgáltatnom neki - húzta össze szemeit, belőlünk pedig kiszakadt a nevetés. - A drága cupidó kimászott az ablakon és otthagyott engem. Szerencsére olyan naiv volt a drága, szerelemre éhező kislány, hogy elhitte, hogy pisilnem kell és sikeresen kislisszoltam onnan.
- Most miért? Legalább egy tapasztaltabb nővel lettél volna - csapta vállba Ten Taeyongot, mire az erősebben behúzott neki. A két kiskakas jó ideig elfoglalta magát a bunyózással, így időm adódott Damira figyelni, aki ismét magába fordult.
- Hé! - álltam elé.
- Sosem lesz az enyém - szomorodott el Dami.
- Van más is Jungwoon kívül.
- De ameddig ő van, addig nekem nem kell más - emelte fel fejét, szeme pedig ismét csillogni kezdett. Jungwoo tűnt fel a tömegben a dobogó mellett.

- Elnézést, hogy ismét megzavarom a mulatságot, de eljött az est fénypontja. Megkérném a csapatokat, hogy jöjjenek közelebb.
A díjak átadását a harmadik helytől kezdték. A bronzérmeket a mi iskolánk csapatának tagjai nyerték, majd egy számomra ismeretlen suliból származók vették át a nyereményüket, ami egy utat is tartalmazott Japánba. A győztesek pedig megkapták a kupát, valamint pénzjutalmat. Azt hiszem a lehető legrosszabb kezekbe került. Mind a két oldalamról hallottam, ahogyan a lányok összesúgtak, hogy azonnal elbulizzák majd az összeget. Végül is azt csinálnak vele, amit akarnak.
- Szeretne valaki mondani valamit esetleg? - fordult a díjakért felelős férfi a győztes csapat irányába, mire Lucas a mikrofonhoz lépett.
- Ma este, aki velünk tart, annak garantált a szórakozás - emelte magasra a karjait, amibe a többiek belenyomták a kupát. Aztán a fején kötött ki a serleg.
Felszólalását a közönség többsége visítással díjazta, aminek a dobogó mellett álló tanárok nem túlságosan örültek. Mintha ők nem ilyenek lettek volna fiatalon.

- Sua! Menjünk! - ragadta meg karomat Dami.
- Mégis hová? - rántottam ki csuklómat szorításából.
- A fiúkkal bulizni! - kapta el újra karomat.
Eddig tartott a depis hangulata.
- Én aztán biztos nem megyek! - szóltam rá, de töretlenül törte az utat, egészen Jungwoo hátáig.
- Pontosan hol is lesz a buli? - bökte meg Jungwoo hátát Dami, mire az megfordult és flegmán válaszolt neki.
- Menj inkább babázni!
Nem hallottam a beszélgetésük folytatását, mert csak arra figyeltem, ami Jungwoo mögött történt.
Lucas egy lányt arcát fogta kezei között, amit egyre közelebb vont magához. Mikor minden egyes centiméter a semmivé lett közöttük, újabb fogást keresett rajta. Kezeit egészen fenekéig levezette, ekkor jöttem rá, hogy a lány, akivel enyelgett az Handong volt.
Valami miatt felment bennem a pumpa. Kezeim ökölbe szorultak és éreztem, ahogyan arcomon eluralkodik a pirosság, amely a dühöt jelentette bennem. Gondolkodás nélkül löktem odébb Jungwoot, nyúltam a táskába és nyomtam Lucas orra alá a nyakláncát. Tettemet egy önelégült vigyorral kísérte végig.

Semmit nem éreztem, csak a szégyent. Ahogyan rám nézett, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Miért nem gondolkoztam? Csak ott álltam és égtem tűzgolyókat lövellő szeme előtt. Égess szénné, csak legyen már vége.
Handong nem szólt semmit, csak vigyorgott, ahogyan Lucas is.
- Te is jössz, bébi? - nyújtotta felém karját Lucas. Derekamra fonódott karja. Remegtek lábaim, de sikeresen távolabb léptem.
- Akaszd a ribancod nyakába a hülye nyakláncodat! - sziszegtem fogaim között. Handong és Lucas egyszerre nevettek fel.
- Hé, Lu! - húzzunk! - kiáltotta el magát Jungwoo mögöttem, mire Lucas ellökte magát a faltól és elindult haverja után.
- Követlek Lulu! - nyávogta Handong.
- Ne hívj így! - morgott Lucas, mire a lány kissé elszégyellte magát, de hamar rendezte érzelmeit és kutyaként követte a fiút.
- Pápá Sua! - fordult felém Handong. Kedvem lett volna rendet rakni arcán.

- Megpusztulok Sua! Kikészít ez a fiú! - fogta a fejét mellettem Dami, amire nem tudtam reagálni. Lefagytam, de magam sem tudom miért.
- Hazamegyek - tátogtam kifejezéstelen arccal.
- Ne már, még fiatal az este - kezdett ugrálásba mellettem.
- Akkor menj Jungwooval - indultam el a kijárat felé, de megragadták a kezemet. - Hagyj már Dami! - kiáltottam el magam idegesen.
- Mi ütött beléd? - hallottam meg Ten hangját. Nem Dami tartott vissza.
- Semmi, csak elfáradtam.
- Hazakísérjelek? - kérdezte szomorúan. Ha nem vett volna észre, akkor hazamentem volna, de nem akartam lerázni.
- Még nem is táncoltunk - erőltettem magamra egy vigyort. A kedvéért összekaptam magam.
Felszólalásomat egy mosollyal díjazta, majd nyomott egy puszit az arcomra és derekamra vezette a kezeit, úgy kezdett el tolni egy szabad helyre. Közel rántott magához és úgy kezdett el mozogni. Kezdtem lenyugodni és követtem mozgását. Sikerült teljesen elengednem magam. Válla fölött láttam, ahogyan Taeyong felkéri Damit, mire a lány már táncba is kezdett vele.

Sikerült a legjobb időpontot választanunk a táncra. A legszebb számokat játszotta a zenekar. Teljesen átszellemültem és boldogan fúrtam arcomat Ten vállába.
- Szeretlek! - suttogtam fülébe.

A bálon egyre kevesebben lettek. Legtöbben követték a győztes kosárcsapatot, vagy hazamentek. Mikor kellőképpen kitáncoltuk magunkat, kisétáltunk a suli elé és leültünk a lépcsőre. Jól esett a hideg levegőn nagyokat nevetni olyanokkal, akiket nagyon szeretek. Gahyeon és Siyeon voltak a legszórakoztatóbbak. Sikeresen becsíptek és túlságosan őszintévé váltak. Elárulták a legkínosabb perceiket. Taeyongnak ismét nem maradt meg túl sok étel a szájában, hiszen evés közben nevette el magát szokásához híven. Volt, hogy Tent és Damit sikeresen leköpte, mire azok a fejét kidíszítették a sütemények habjával, amiből sikerült ellopnunk egy tálcával. Azt hiszem fontos volt a boldogsághoz az, hogy jól legyünk lakva. Mielőtt hazaindultam volna, még megvártam Siyeon tehetségkutatójának végeredményét, amit Dami nyert meg azzal, hogy elbüfögte az abc-t. Még ő nevezte Taeyongot disznónak. Haha.
Hajnali egy óra után felhívtam apát, mert úgy éreztem, hogy kellőképpen kiszórakoztam magam. Természetesen ő ezt úgy értelmezte, hogy azonnal jöjjön értem. Se perc alatt a sulinál termett. Reméltem, hogy több időbe fog telni, mert a fáradtság ellenére még jó lett volna maradni.

- Ó! Milyen jóképű fiatalember - lépkedett csámpásan Siyeon apám felé, mire az kérdőn fordult felém. - Hello! Értem jöttél? - kérdezte apát.
- Bocsi, de nem - válaszolta neki.
Siyeon lábai összegabalyodtak, sikeresen ráesett apára és eléggé közel kerültek egymáshoz. A lányból kibuggyant egy nevetés, aztán teljesen elengedte magát.
- Hé! Kelj fel! - bökdöste arcát apa. A két fiú megpróbálta lekaparni apáról a lányt, aki sikeresen elaludt.
- Siyeon! - kiáltottam a lány fülébe, amire nem válaszolt. - Nem visszük haza? Nem akarom, hogy baja legyen - néztem kiskutya szemekkel apára, mire az csak sóhajtott egyet és megragadta a lányt. - Gahyeont is!
Ten és Taeyong megragadta a lányt és elcipelte az autóig.
- Még bulizni akarok! - ellenkezett, de ez senkit nem érdekelt.
Elköszöntünk a többiektől, aztán kidobtuk a két becsiccsentett lányt a házuk előtt. Siyeon anyja nem volt túl boldog, amikor megérezte lányán az alkohol szagot. A férje segítségével kellett becipelnie a bejáraton, aki már kevésbé volt mérges. Gahyeon egész úton fújta a hülyeségeit, ami engem is kezdett idegesíteni, így legbelül örvendeztem, amikor végre kiszállt az autóból.
- Sua! Nem alszol velem? - kiáltotta a kapu előtt állva.
- Kösz, kihagyom! - zártam be az kocsi ajtaját, apa pedig elhajtott.

Hétvégén bálon voltam, ezért késtem a résszel.
Elnézést!
Milyen fura már, hogy a könyvem szereplői is pont most báloztak.

Remélem kissé kiszakítalak titeket a suli nyomott hangulatából ezzel a résszel.
Kitartást mindenkinek a hétre!