Bajkeverők

Előnyös pech(16.rész)

Természetesen ugyanazon a helyen kellett leszállniuk, ahol nekem.

Hiába örültem annyira annak, hogy az utazás alatt csak néha pillantottak hátra - akkor is mögém meredve -, amikor lepattantam a buszról és kilőttem, mint a rakéta, megláttak.

- Sua, nem kell bujkálnod! - szólt utánam Hoseok, mire sziklává dermedve torpantam meg, majd lassan, egy helyben topogva megfordultam.

- Hello! - tettem fejemre kezemet, majd emeltem magam fölé.

- Azt hiszem, jó lenne pár szót váltanunk - fújta ki a tüdejéből a levegőt Jin, majd elhaladt mellettem és maga után húzott.

- Oké, de haza kellene mennem házit írni - füllentettem. Ritka, hogy nem a suliban írom meg az otthoni munkákat. A legtöbbet letudom a szünetekben.

- A kis okoska - kuncogott fel hitetlenül Yoongi mögöttem.

- Gyere, ülj le! - vágódott le egy padra Jin és megütögette maga mellett a helyet. A többiek pedig a pad másik végén ültek le és falatozni kezdtek.

- Tudom, hogy mit érzel a látottak alapján, de ez nem úgy van, ahogy azt te gondolod - mondta maga elé Jin, bennem pedig felment a pumpa. A gyilkosság, az gyilkosság.

- Már hogy ne lenne az - motyogtam magam elé, egy csomóval a torkomban, mely egyre csak nagyobb és nagyobb lett.

- Jimint a barátai elárulták - szólalt meg Hoseok felém pillantgatva.

- Miért nem leckéztette meg őket érte? Egyszerűbb lett volna és még vér sem ragadt volna a kezéhez - dőltem előre.

- A helyzet eldurvult és nem Jimin miatt. Az ellenségünk egyre nagyobb bűnöket követett el és segítenünk kellett a rendőrök munkáját. Több ezer főből állt a bandájuk. Mégis mit csináltak volna annyian? Létrehoznak egy szeretet szolgálatot és kaját osztanak a szegényeknek? Ölésre biztattak mindenkit, nem pedig simogatásra - ragadta meg arcomat Jin, hogy a szemeimbe nézhessen, melyből egyre jobban kikívánkoztak a könnyek.

- Azért van a rendőrség, hogy védjék a várost. Nem kellenek ellenalakulatok. Nem kell gyilkossá válni ahhoz, hogy valaki megvédje a gyerekét - rántottam ki arcomat Jin kezei közül.

- Akkor nem volt más opció. Jimint hajtotta az, hogy megtalálja Jisoot és nem gondolkozott, ahogyan rengeteg más ember sem. Értsd meg Sua, az apád nem vált volna gyilkossá, ha nem lett volna muszáj - állt fel Yoongi, aki a legmesszebbről hallgatta a beszélgetést.

Átgondoltam a fejemben a szavait és valahogyan az egész baj más irányba kanyarodott. Továbbra is gyilkosként lebegett az apám előttem, de aztán rájöttem, hogy tényleg csak értem tett mindent. Előjöttek azok a dolgok, amikkel boldoggá tett. Még a széltől is óvott. Végig mellettem volt és felnevelt. Elsírtam magam, amikor a három férfire pillantottam és láttam egy halvány megkönnyebbülést rajtuk.

- Ne haragudjatok rám, amiért csak úgy eltűntem - sütöttem le szemeimet, majd összeszorítottam szemhéjamat.

- Azt hiszem, én még a világból is kimenekültem volna a képek láttán - nevetett fel Yoongi, mire elmosolyodtam, Hoseok pedig a vállába boxolt.

- Hajlandó vagy még tanítani? - pillantottam szipogva Jin felé, aki határozottan bólintott egyet, majd feltápászkodott mellőlem.

- Akkor jössz, amikor csak akarsz. Jimin már úgy is kezd rájönni, hogy találkoztunk és talán többre is - ölelte át gyengéden vállamat Hoseok, amit nem utasítottam el.

- Talán már ma este is benézek - mosolyodtam el.

- Akkor megmondom Ninának, hogy süssön valami finomat - jutott eszébe Yoonginak.