Bajkeverők

Hamarosan látjuk egymást! (3.rész)

Másnap hajnalban indultunk, sajnos nem igazán volt időnk körülnézni Pekingben. De a menedzserem biztosított arról, hogy Hong Kongban lesz időm bóklászni. Imádom a szuveníreket és remélhetőleg lesz lehetőségem egy párat bezsebelni. 

Ismét reptér, ami egyenlő a rohanással. Valaki valószínűleg információt szivárogtatott ki arról, hogy mikor is hagyjuk el a várost, mert a hatalmas épületet ellepték a rajongóim, akik nem voltak túl aranyosak. Lökdösődtek és egymással sem törődtek.

- Jól vagy? – kérdeztem meg anyanyelvén az egyik lányt, aki a földre esett.
- Persze! – mosolygott rám, kezembe kapaszkodva. – Te vagy a legjobb Sua! – kiáltott utánam, mikor tovább lépdeltem a fehér csempéken.

Megkönnyebbülés volt lehuppanni a repülőgépen. Sosem voltam az a korán kelő és borzalmasan nehezen ébredek, főleg a koncertek után. Kimerítő és megterhelő egyik helyről a másikra utazni.

- Lucas szemszöge -

- Maga egészen biztos abban, hogy holnap délután hatkor fog fellépni az a lány? – kérdeztem gyöngyöző homlokkal az idős férfit, aki sört kortyolgatott a bárpultnál.
- A fiam imádja és kismilliószor beszélt már róla, hogy ott lesz. Egészen biztos vagyok benne! Talán te is ilyen nagy megszállottja vagy a kislánynak?
- Hol szerezhetnék jegyet? – kérdeztem nem törődve kérdésével.
- Attól tartok, már mind elfogyott – csóválta fejét gondolkozva.

Miután hazaérkeztem, egyik haverommal leugrottam sörözni a lakásomhoz közeli bárba, aminek falán megláttam egy félig leszakított plakátot. Egyedül a fellépő arca látszott rajta és a helyszín. Nem hittem a szememnek, mikor megláttam azt a gyönyörű baba arcot. Sua álma valóra vált és énekesnő lett.

A poharat erősen a pulthoz vertem idegemben, annak hallatán, hogy elfogytak a jegyek. Látnom kell! Látnom kell Suat! Ott kell lennem!
- Lucas? – hallottam meg nevemet. Ismerős volt a hang, de nem tudtam rájönni kinek száját hagyhatta el.
Körbe forogtam és keresni kezdtem a hang tulajdonosát, majd megpillantottam két ismerős alakot közvetlen előttem.
- Ten? Dami? Mit kerestek itt?
- Látni akarod Suat? – kérdezte Ten tőlem, zsebéből pedig elővett egy papírt.
- Elfogytak a jegyek, úgyhogy esélyem sincs – túrtam hajamba.
- Fogd! – nyomta kezembe Ten a kezében tartott lapot.

SUA SEE YOU SOON TOUR
CHINA – HONG KONG, CITY HALL
SAT...

Egy jegy volt Sua koncertjére. Felpillantottam az engem bámuló Tenre, aki csak elmosolyodott.
- Nem fogadhatom el! – próbáltam kezébe zárni, de nem sikerült.
- Ott kell lenned, szüksége van rád – felelte Ten, mire a vállára borultam.

Percekig csak bámultam a jegyet és azon gondolkoztam milyen lesz őt újra látnom és hallanom a gyönyörű hangját. Hamarosan újra látlak.

- De tényleg, mégis mit kerestek itt? – kérdeztem egy asztalhoz leülve, miután meghívtam rég nem látott ismerőseim egy italra.
- Gondoltuk eléggé kimerült Sua és valahogy segíthetnénk neki. Talán feltöltenénk azzal, ha látna a sorok között. De azt hiszem, ha az összes barátját látná, még az sem érne fel azzal, ha téged pillantana meg – felelte Dami.
- Más is jött még rajtatok kívül?
- Itt vannak a szülei, valamint Siyeon és Yoohyeon is – felelte Ten.
Vártam volna még egy névre. Azt hiszem Dami tudta, hogy kire gondolok. Lesütötte szemeit és halk motyogásba kezdett.
- Bárcsak itt lehetne velünk Woo is.
- Őt ismerve, azt hiszem, a felhőkön ugrálva tombolja majd végig a koncertet – nevettem fel, oldva a feszültséget.
Daminak sikerült mosolyt csalnom az arcára és még talán Ten komor képe is megváltozott.

Damival és Tennel azt hiszem sosem beszélgettem még ilyen jót. Damival Woo miatt rengeteget találkoztunk, de csak néhány mindennapos szót váltottunk. Tennel viszont sosem volt túl jó a kapcsolatunk. Talán kezdetektől fogva utált, bár érthető, hiszen a barátnője miattam nem a szerelme már. Az is meglehet, hogy, ha nem bukkanok fel, még mindig együtt lennének. Közös lakásuk lenne, esetleg saját családjuk. Bár nem tudhatom, mik is történtek mióta köddé váltam.

- Köszönjük az italt Lucas – mosolygott rám Dami, majd egy ártatlan öleléssel elköszönt tőlem.
- Semmiség, egészségetekre! – válaszoltam, majd Tenre tévedt szemem. – Figyelj, még továbbra sem dolgoztam fel, hogy nekem adod a jegyet, bármikor visszaad...
- Eszedbe se jusson visszaadni! Azt akarom, hogy Suanak jó legyen – nézett rám mogorva tekintettel a fiú.
- De!
- Semmi de! Ott leszel az első sorban és biztatod, aztán megbeszéltek a koncert után mindent, mert már a szőr feláll a hátamon, mikor látom, ahogy a telefonján folyamatosan a közös képeiteket bámulja és végigszipogja az estét! – emelte fel hangját.

Nagyon meglepődtem azon, amit mondott. Sua még gondol rám?

- Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a legjobb koncertet adja – erőltettem magamra egy vigyort, majd kezet fogtunk és egy vállpacsit követve elváltak útjaink.

Hazafelé sétálva, az út közepén mélyen beszívtam a levegőt, az ég felé pillantottam, majd a lámpa fényében lecsekkoltam a jegyet. Néhány másodpercig bámultam, majd elkiáltottam magam.

- Holnap látni fogom a legcsodálatosabb lányt és mindent rendbe hozok vele!

- Írói szemszög -

- Hé, ez rendes volt tőled! – lökte meg Dami a mellette sétáló Tent.
- Azt tettem, ami a legjobb Suanak. Majd meglepem a jelenlétemmel egy másik koncerten.

*Lucas kiabálása*

- Te is hallottad? – kuncogott fel Dami.
- Még sosem láttam ilyennek Lucast.
- Milyennek? Egy tizenéves tininek, mint, aki most tudta meg, hogy a suli legszebb lányának ő tetszik? Igen, még én sem.
- Pontosan!

A két fiatal visszament a hotelbe, ahol már Sua szülei vártak rá. Jiminnek és Jisoonak nem árultak el semmit sem, azon kívül, hogy egy bárban iszogattak. Azonban Yoohyeont és Siyeont mindenbe beavatták. A két lánynak nagyon nehéz volt, hogy ne árulják el örömüket Suanak, akivel este videochateltek. Sua előtt majdnem lebuktak, mert Dami pont akkor rontott be a két lány szobájába, amikor javában tartott még a hívás. Siyeon kimagyarázta annyival, hogy csak egy átlagos csajos pizsama partit tartanak. Sua kissé szomorú lett, hogy ő nem vehetett benne részt, de a három lány biztosította arról, hogy ahogy vége lesz a turnénak, tartanak egy másikat, amiben ő is jól érzi majd magát.

Sua semmit sem sejtett, mégis mekkora meglepetés vár majd rá a koncerten. A történésekkel egy időben kortyolgatta az italát a táncosokkal és ünnepelték a nagy sikerű koncertjét Pekingben.

- Sua szemszöge -

Egyik repülőről átszállni a másikra, abból pedig kocsiba. A hátsóm a szokásosnál is laposabb volt a sok üléstől. Leengedett, mint egy lufit és sajgott a súlyomtól, holott közel sem voltam nehéz. Felüdülés volt a néhány méteres séta, amit a kocsiig megtettem.

Azt sem csodálnám, ha egyszer elfelejtenék járni, hiszen mindenhová gurulva vagy repülve utazom.

Minden koncert előtt ideges vagyok, de ezúttal valami furcsa érzés is volt bennem. Gyomorgörcsöm a szokásosnál is erősebb volt és nem az átlagos lányos fájdalmak. Valami olyat érezhettem, amiről az agyam nem tudott, de a szívem igen és ez nyugtalanná tett.

- Valami baj van húgi? – hajolt előre hozzám Bobby az üléseken keresztül.
- Hm? Nem, vagyis nem tudom. Furcsa érzésem van.
- Rosszul érzed magad? – váltott ülést a kisbuszban és leült mellém egy szabad helyre.
- Csak tudom, hogy valami történni fog, de azt nem, hogy mi.
- Ne aggódj, itt vagyunk a fiúkkal neked, és ha valaki bántana, megvédünk.
- Ó, ez igazán bátyósan hangzott – nevettem fel halkan.
- Egyszer remélem, találkozok a szüleiddel és megkérdezhetem, hogy miért nem gondolkoztak előtted egy fiú gyerekben is. Bár lehet, hogy volt egy megérzésük, hogy én itt leszek neked.
- Nálad jobb tesó nincs – ütöttem mellkasába öklömmel, majd kipillantottam az ablakon.

Egy hatalmas táblán megpillantottam a Hong Kong feliratot, ami azt jelentette, hogy mai utunk hamarosan véget ér.

A nap még csak most fogja igazán kezdetét venni.

- Papa! –bökte meg Bobby a menedzserünket, mire az mocorogni kezdett. – Ki kér Sojut? –kiáltotta el magát, taktikát váltva.
- Én! – pattant fel állandóan, Sojut keresve szemeivel.
- Mindjárt odaérünk! – tájékoztatott minden ébredezőt a fiú és visszamászott a hátsó ülésre.
- Jössz nekem egy üveggel! – bökött ujjával a fiúra menedzserünk, aki csak megrántotta vállát. Felém pillantott. – Készen állsz kislány?
- Azt hiszem – emeltem tekintetem kezeimre, amik a törés határán álltak idegességem miatt.
- Azért el ne törd a csontjaid a nagy izgalmakban! A mikrofont mégis mivel fogod akkor?
- Majd te tartod nekem – vigyorodtam el, mire letörölte a verejtéket a homlokáról.
- Nincs az a nyugtató, ami segítene rajtam, amikor mellettetek vagyok –csóválta fejét.

- Lucas szemszöge -

Ez lesz az – gondoltam magamban, amikor egy táblán megláttam, hogy már közel járok a címhez. A sarkon befordulva olyan tömegbe botlottam, ami váratlanul ért. Végeláthatatlan sor húzódott. Az emberek a tűző napon ácsorogtak és vártak a szervezőkre, hogy végre kinyissák a kapukat.

Szép kis rajongótábort szerzett, az már biztos. Bár mit is vártam? Hiszen ő Sua.

- Lucas! – hallottam meg egy lány hangot, aztán megpillantottam Damit, vizes palackokkal a kezében. – Mégis miért ácsorogsz itt? Gyere a sor elejére, ahol mi vagyunk!
Alig jutott el az agyamig, hogy megláttam őt, mire ismét megszólalt.
- Még mindig itt állsz? Tedd magad hasznossá és fogd meg ezeket! – nyomott a kezembe néhány vizes üveget.

A sor mellett elhaladva a rajongók mindenféle szép szóval illettek és morgolódtak azon, hogy megelőzöm őket. De nem igazán törődtem vele, csak az lebegett a szemem előtt, hogy nemsokára újra láthatom őt.

Dami lassítani kezdett, én pedig ismerős hangokat hallottam. Először két ismerős lány hangot, majd már láttam is őket, Sua szüleivel együtt.
- Nem hiszem el, hogy Ten tényleg most lett rosszul – zsörtölődött Jisoo.
- Nincs rosszul – csúszott ki a számon. Minden tekintet rám szegeződött.

- Hello Lucas! – integettek a lányok, azonban csak tőlük érkezett üdvözlés.
- Elnézést! – tettem le a földre a vizes üvegeket, amit figyelemmel kísértek.

- Dami, azt hiszem, inkább visszamegyek a sor végére. Sajnálom, hogy zavarkodtam.
- Eszedbe ne jusson! – kiáltott rám Dami és pólómba ragadt.

- Dami, elárulnád, mégis mi folyik itt? – kérdezte Jisoo a lányt, aki elengedte ruhámat. Dermedten ácsorogtam és hallgattam a köztük folyó beszélgetést, valamint tűrtem Jimin égető tekintetét.