Bajkeverők

Ketten, szemtől szemben(23.rész)

- Sua szemszöge -

A párnáim közé temetkezve feküdtem a plafont bámulva. Furcsa volt, hogy könnyeim hamar felszáradtak.

Talán már hozzászoktam a fájdalomhoz.

Mindenki elmegy és maradok egyedül.

Minji nem érdemelte meg a halált.

Az ezernégyszázas szoba újabb lakóját veszítette el.

Halandót küldött a felhők közé, hogy bővüljön az angyalok száma.

Ennyire megfogyatkoztak volna?

A telefonom megcsörrent.

Hív a menny?

A kijelzőn feltűnő név láttán azonnal másra gondolok.

Engem a pokol akar.

Lucas hangját hallva valami eltörik bennem.

Azon filóztam, hogy bontom a hívást, de valamiért mégis visszaköszöntem.

Miután azt mondta, hogy történt valami, érdeklődni kezdtem. A háttérből autók zaját hallottam meg.

- Mondd! – utasítottam.

- Tenre az utcán találtam rá. Nincs túl jó állapotban – mormolta.

Ten nem menne ki az éj közepén soha.

- Ha ismét át akarsz verni, valami hihetőbbet találj ki – emeltem el a telefont a fülemtől. – Na, szia! – köszöntem el és készültem lerakni.

- Várj! – kiáltotta, majd hallottam, ahogy elindul. – Beszélj!

- Ki? – kérdeztem vissza, velem egy időben pedig valaki más is megszólalt a vonal másik végén.

- Hagyjál már – dünnyögte valaki – Már felnyaltam a fedélzetet – folytatta.Tényleg ott van Ten.

- Hol vagy?

***

Azt hiszem az éjszakai edzés sosem lesz a kedvencem. Zavart, hogy nem láttam az orromig sem. Több helyen is kiégtek a lámpák, vagy éppen pislákoltak. A sikátorokban kergetőző kóbor kutyák hangjára többször is megrettentem és alig vártam, hogy odaérjek. Nem mintha Lucas közelségére jobban vágytam volna.

Undorodtam tőle.

Vagy mégsem?

Az izomagy legalább tud verekedni.

Bár simán bevinnék neki pár ütést.

Az utcába befordulva megpillantottam őket a lámpa fényében.

Lucas egy kerítésnek dőlve ácsorgott. Orra előtt pedig füst szállt fel.

Mióta dohányzik?

Ten pedig tőle pár méterre ült és dülöngélt.

- Vigyük haza – haladtam el Lucas mellett, aki érkezésemre a földre dobta a csikket, majd cipőjével eltaposta.

- Ahogy akarod – mormolta, miközben ellökte magát a kerítéstől és felnyekkent. A hangra felfigyeltem, ekkor vettem csak észre, hogy nem volt túl jó állapotban.

- Majd én viszem! – szóltam rá, mikor megpróbálta felrángatni a hátára Tent.

- Ezt te sem gondoltad komolyan – csóválta a fejét és ugrott egyet, hogy feljebb rázza Tent a hátán.