Bajkeverők

Robbantsuk fel a sulit (1.rész)

Az agyamra megy ez a hülye csengő. Melyik idióta találta ki, hogy ez szóljon minden egyes órában? Mindjárt felnyomok neki egy kaktuszt... - by Dami.

Jiminnek sikerült rávennie magát, hogy otthagyja lányát és végre elinduljon a dolgára, ami a rendőrőrsön várta. Képtelen lett volna elszakadni attól, hogy ne folyjon bele a bűntényekbe. Ugyan nem volt olyan veszélyes, mint előző „hivatása", de ezzel is megelégedett. Leginkább az irodában szívta a levegőt, de volt, hogy a nyomozókkal tartott. Hiszen imádta azt, amikor a veszély a sarkában loholt.

Jisoo sem választott különleges munkahelyet, megelégedett egy kicsi, de igencsak forgalmas hotellal. Ugyan nem ő volt a vállalat feje, de jól fizetett az állása és nem is kellett sokat távol lennie az otthonától. Nem csak recepciósként tevékenykedett, de a szálloda arcának is megválasztották. Volt, hogy az utcán mindenféle ismeretség nélkül ráköszöntek, vagy odakiáltottak neki - „Láttalak a TV-ben!" - vagy éppen - „Csak miattad olyan forgalmas az a hely". Nem véletlen, hiszen senki nem mondta volna meg azt, hogy már családja van és nem éppen a huszonévesek életét éli. Főnökét nem zavarta, ha néha néhány órával hamarabb elhagyta a munkahelyét, ennek lehetett az oka az, hogy ennyire felfuttatta a helyet, valamint az is, hogy nem egy zsémbes öregember volt a feljebbvalója.

Sua pedig élte a tizenévesek átlagos életét. Délelőtt falak közé zárva, délután pedig vagy barátnőjével és Tennel lógott, vagy éppen otthon próbált készülni az iskolára. Azért csak próbált, mert volt mindig valami, ami jobban érdekelte a tételeknél és a matematikai képleteknél, az pedig a zene volt. Az élet nem csak gyönyörű külsővel áldotta meg, hanem fülbemászó hanggal is. Fiatal korában folyton folyvást dudorászott, vagy megpróbálta utánozni a TV képernyőjén látott előadókat, ahogyan a testüket rázták a zenére.

Jiminnek és Jisoonak nem volt kérdéses, hogy egy olyan suliba írassák be, ahol megcsillogtathatta tehetségét. Mivel Ten sem panaszkodhatott ilyen téren, hiszen igencsak jó ritmusérzékkel rendelkezett, így ugyanabba az iskolába kerültek. Természetesen ez csak előnyt jelentett számukra.

- Sua szemszöge -

Ismét egy kiállhatatlan rikácsoló tanárt kellett hallgatnom második órában, ahogyan az egyenleteket véste a táblára. Mintha nem lett volna elég a kora reggeli. Alig tettem be az iskolába a lábam, letámadott az osztályfőnököm, hogy behívatja a szüleimet, hogy elbeszélgessen velük, a folytonos késésem miatt, ami természetesen miattuk volt és alig volt csak pár perc.

Hangosan sóhajtozhattam, miközben a matek értelmén gondolkoztam, ugyanis Ten mosolyogva kapta felém a fejét. Mivel Dami a padra borulva az igazak álmát aludta a fülébe dugott fülhallgatóval, Tennek muszáj volt kinyújtania nyakát, hogy megláthasson. Feje csóválásával jelezte, hogy jobban tenném, ha odafigyelnék a tanárra, nem pedig máson elmélkednék. Egy biccentéssel válaszoltam, hogy megpróbálok koncentrálni, amikor a pápaszemes tanár rontott a látóterembe.

- Dami kisasszony! - szólította meg barátnőmet, aki természetesen nem hallotta. Újra próbálkozott azzal, hogy megköszörülte a torkát, ám így sem ébredt fel a padtársam.
A tanárnő már éppen készült arra, hogy megragadja Dami haját és úgy próbálkozzon felkelteni, amikor egy erőteljes rúgást mértem barátnőm bokájára.
- Sua! - pattant fel idegesen Dami, ami a vonalzóval a kezében várakozó matek tanárt is meglepte, ugyanis hátratántorodott, egészen a minket figyelő Ten padjáig.
Ujjamat szám elé kaptam, ezzel jelezve azt, hogy nem éppen most kellene leszidnia azért, amiért egy lila foltot ajándékoztam bokájára.
Mikor eljutott az agyáig, hogy egy matekóra közepén csak úgy felpattant a helyéről, lassan visszatelepedett a székére. Óvatosan elkezdte kémlelni a termet, majd amikor megtalálta, akit keresett, ijedt fejjel fordult felém. A tanárunk eléggé csúnya szemekkel bámult rá, nem csodálom, hogy inkább nem tartotta vele a szemkontaktust és rám emelte pilláit.
- Következő órán számot adhat tudásáról Dami kisasszony - csapott az asztalra a vonalzójával tanítónk. Aztán elhagyta a termet, mivel elszaladt az idő és jócskán belenyúlt a szünetbe az óra, az incidens miatt.