Bajkeverők

Segítség!(12.rész)

Sua idegesen pattant fel a székből és közben hívogatni kezdte Damit, de az nem vette fel a telefont.
- Anya mindjárt jövök! - kiáltotta, miközben lerobogott az emeletről, majd kirontott a házból. Megnyitotta ismét az üzeneteket, úgy emlékezett, hogy Dami elküldte a címet. Hamar meg is találta, azonban nem tudta merre menjen.

Segítségre volt szüksége.

A sietségben elfelejtette, hogy hiába hívja fel a lovagját, hiszen ő nem beszél, de a barátnőjéről volt szó.

Nem várattatta meg a fekete ruhás védelmezője, hamar felvette a telefont, Sua pedig hadarva elmondta, hogy mi a helyzet. Félt nagyon. Nem akarta, hogy valami történjen barátnőjével.

Lucas a városba indult, hogy száguldozhasson egy kicsit motorjával, amikor hívása érkezett. Nem várt sokáig válasszal, hamar füléhez emelte telefonját, azonban nem szólt bele.

Még ő sem tudja miért tette azt, amit. Mégis miért akarta biztonságban tudni a lányt. Egyszerűen csak védelmezni szerette volna.

Miután Sua felvázolta a helyzetet, gondolkodóba esett.

Fedje fel kilétét és segítsen rajta, vagy hagyja ezúttal az ügyet? Azért ő sem mindenható.

De az akart lenni.

- Hol vagy? - szólt bele a telefonba.

A vonal másik végén a lány megdermedve torpant meg. Ismerős volt a lovag hangja. A kiejtése, ahogyan a szavakat formálta. Biztos volt abban, hogy valahol már hallotta ezt a hangot. Teljesen váratlanul érte Suat az, hogy a lovagja megszólalt.
Igaz, hogy dadogva, de elmondta az utca nevét, mire a fiú csak annyit válaszolt, hogy öt perc és ott van, csak ne mozduljon.

Lucas egy kereszteződésben megfordult. A motor gumija csak úgy füstölt az aszfalton, melyeket esőcseppek zápora hűtött. Lucas előredőlt a motoron és hatalmas sebességgel kezdett el szlalomozni az autók között.

Sua leült az útpadkára, lábát kirúgta maga alól és előrehajolt. Utált várakozni, nagyon bántotta az, hogy nem tartott Damival és magát okolta.
- Ha valami történik vele, azt soha nem bocsátom meg magamnak - suttogta maga elé és ökölbe szorította kezét. Oldalra fordította fejét, majd felkapott az útról egy kavicsot és messze dobta. Figyelmét ismét a földnek szentelte, csak akkor kapta fel fejét, amikor gumi csikorgása zavarta meg. Ijedtségében megtett hátra néhány lépést, majd felpillantott.

Lovagja a motorjával előtte állt egy méterre. Arcát bukósisak takarta, ruházata pedig hétköznapi volt.

Lucas fejével intett a lánynak, hogy üljön fel mögé, de az továbbra is csak állt és bámulta.

- Tudni akarom, hogy ki vagy - lépett közelebb a fiúhoz, egészen a bukósisakhoz hajolt - most! A barátnőm veszélyben van, nem érek rá! - tette a fiú vállára a kezét.

Lucas előbb a lány keze után nézett, majd mélyen Sua szemeibe, aztán egy kézzel megragadta a sisakot, majd a másikkal is és leemelte azt fejéről.

Sua szemei hatalmasra tágultak.

- Most már mehetnénk hősködni végre? - vigyorodott el kajánul Lucas, Sua pedig alig láthatóan bólintott. Teljesen lesokkolta az, hogy pont az volt vele olyan kedves, aki egy bunkó gazfickó.

Lucas a lány kezébe nyomta a sisakot, megvárta, míg felszenvedi magát mögé, majd hatalmas sebességgel száguldani kezdett a buli irányába. Suának annyi ideje sem volt, hogy a fejére húzza a bukósisakot, ezért egyik kezével azt szorongatta, másikkal pedig átölelte Lucas mellkasát.