Amerikából jöttem (HP fanfiction)

15. fejezet: Félreértések és tisztázásuk ❤

A dáma a sokk alól még sokáig nem került ki, és a helyét Sir Cadogan foglalta el. Bírtam a vén lovagot, és mivel mindig illedelmesen beszéltem vele, ő is bírt engem. Nem másból, mint a griffendélesek panaszkodásaiból jöttem rá erre. Amikor beléptem a klubhelyiségbe, a kandalló előtt megláttam Willt, Percy-t és néhány fiatalabb srácot beszélgetni. Velük átellenben Fred ült az asztaloknál ikertestvérével, és még véletlenül sem nézett volna felém. Úgy döntöttem, csatlakozom legjobb barátomhoz és az aktuális társaságához és csak azért sem törődöm az ötödikes Weasley fiúval. Korábban a lovag bolondozása mosolyt csalt az arcomra, azonban ennek nyoma sem volt, ahogy a kényelmes kanapén, fáradtan sóhajtva elhelyezkedtem.

- Ezt nem hiszem el! – csattant Will hangja, ahogy felém fordult a fotelból. – Téged megint beengedett elsőre? De miért?

- Katie-t is beengedi – mosolyt erőltettem magamra, csak hogy Will bosszúsabb legyen. Ehelyett felcsillant a szeme.

- Nahát, csak nem...? – kérdezte. – Hol van Creevey? Erről fotót kéne készíteni! Hannah Winslow újra mosolyog!

- Menj a pokolba - morogtam. Felhajtására szerencsére nem sokan reagáltak, egy, aki igen, Fred volt. Felkapta a fejét, rám nézett, majd -mintha mi sem történt volna - visszahajolt pergamenje fölé. George-dzsal még összeakadt a pillantásunk és mintha egy bocsánatkérő fintort láttam volna átsuhanni az arcán. Nem értettem a dolgot, de jobbnak tartottam nem foglalkozni vele. A többiekre próbáltam figyelni. Seamus Finnigan és Percy éppen beszélgettek.

- Nem kereshetnének valaki mást?

- Egyik kép se akarta vállalni. Félnek...

- Csak Sir Cadoganben volt elég bátorság – unottan csatlakoztam a beszélgetésbe. 

- Tényleg, Hannah! – hajolt közelebb Percy hozzám. – Te hogy csinálod, hogy elsőre beenged?

- Percy... mindenki ezt próbálja kihúzni belőlem – suttogtam. – Miért pont neked árulnám el? – Majd felrobbant a válaszomtól, de méltóságteljesen kihúzta magát.

- Mert én prefektus és iskolaelső vagyok.

- Ahogy Gabriella Truman is – mondtam. Felsóhajtottam újra. – Lemegyek a könyvtárba – már álltam is fel. Próbáltam a pillantásommal üzenni, hogy kövessen.

- Ebbe nem nyugszom bele! Nem rázhatsz le csak így! – Will fájdalmas pillantással vette tudomásul, hogy Percy rám akaszkodott. A keze már a karfán volt, hogy felálljon, de leintettem, hogy maradjon csak. Elbánok Percyvel, ha kell, tátogtam neki. Végül is, ő volt az egyik Weasley, akivel soha nem veszekedtem. 

- Minden jót lédiségednek! – kiáltott utánam a portré, miután kiléptünk. Csendben battyogtunk egymás mellett egészen a könyvtárig.

- Na most elmondod vagy nem? – kérdezte, miután visszaadtam Madame Cvikkernek egy könyvet. Szó nélkül indultam el visszafelé. – Most tényleg a semmiért jöttem el veled? 

- Nyugodj már meg, és figyelj, Percy! – csitítottam. Ha kikürtöli mindenkinek az egészet, meg fogom bánni, hogy egyáltalán eszembe jutott beavatni őt a Katie-vel közös titkunkba. – Üdvözlöm Sir Cadogan! Van itt búvóhely egy tisztes fiatal ladynek? – kérdeztem esedezve.

- Jelszó ellenében – válaszolja.

- Mordizomadta.

- Menjen gyorsan! Ho-hó! A fiatalember...

- Velem van. Kardját vesztette a csatában, s pótolnia kell a fegyverzetét - magyaráztam gyorsan. Sir Cadogan kihúzta magát és bólintott.