Amerikából jöttem (HP fanfiction)

12. fejezet: Rivalló és rémálom

Földbe gyökerezett lábbal, remegve álltam a Foltozott Üst előtt. Hosszú hajamat az esti szél újra és újra meglibbentette, engem pedig átjárt a mámor érzése: sikerült. Kezemben a Reggeli Próféta egy korábbi számát tartottam, amely a borítólapon az alábbit hirdette: "Black még mindig szökésben". Az újságcikkben arról a körözött bűnözőről írtak, aki kb. egy csodával határos manőverrel megszökött az egyik legszigorúbban őrzött börtönből, Azkabanból. Ez a személy nem volt más, mint Sirius Black. Az a Black, aki úgy látszik, a szökésével az életemet akarja szétcseszni.
Izzy néni és a férje, Sam nászúton voltak még, ami még otthon tudatosult bennem, ahol nem maradhattam; így kénytelen voltam kivenni egy szobát az Üstben a hátralévő egy hétre. Haza ugyanis nem mehettem, mivel anya tuti egész évre szobafogságra ítélne. Elszökni is alig bírtam, és csak a szerencsémnek köszönhettem, meg a Mágikus Közlekedési Módok és elsajátításuk című könyvnek, hogy épen megérkeztem Angliába.

Szerencsére már jártam a Foltozott Üstben, és bár addig a pillanatig idegenkedtem a helytől, nem maradt más választásom, mint belépni. Meglepetésemre egy hang kiáltotta a nevemet, amikor a söntéshez léptem.

- Hannah!

- Harry! Ó, micsoda meglepetés! Hát te?

- Hosszú történet - mondta, majd a ládámra nézett kérdve.

- Hosszú történet – mosolyodtam el. – Először is, egy szobára lenne szükségem. Üdvözlöm, Tom!

- Hé, az én szobám elég nagy – mondta. – Esetleg...? - Nem hagytam befejezni mit akart, kapva kapva az alkalmon, és azon, hogy egy ismerőssel lehetek egy szobában, rá is vágtam a válaszom.

- Szuper lesz!

- Kedves Tom! Kérhetünk még egy ágyat a 11-esbe? – fordult Harry a kocsmáros felé, aki felkísért minket, fellebegtetve nehéz csomagomat is. Pálcájával intett, majd egy ágy jelent meg, ami kis gondolkodás után a Harry ágyával szemközti falon landolt. Megnyugodva dőltem le az ágyra. Nem volt olyan kényelmes, mint az otthoni, de pár éjszakára bőven megtette.

Töviről hegyire mindent elmeséltem Harrynek, attól kezdve, hogy a lagzi után elköszöntünk a reptéren, hogy anya nem akart visszaengedni a Roxfortba, mondván most "egész Anglia veszélyes". Holott rajtkaptam azon is, hogy percekig meredt a szökött rab arcképére, miközben az ebédlőasztalnál ült, majd még szobafogságot is kaptam; nénikém pedig nászúton volt, így ő sem volt elérhető közelben, hogy mellettem kiálljon. Ezt megelégelve kivártam, míg anya az Ilvermornyba megy, hogy elintézze a felvételem. Biztosítottam róla Harryt, hogy nem árulta el nekem mire készül, de én apró jelzésekből is rájöttem. Úgyhogy hagytam egy szép levelet anyának, hogy elmentem Roxfortba, és nem vagyok hajlandó a Roxforton kívül más iskolába járni. Ekkorra már mindenemet összeszedtem, a házunk előtt állva pedig csak simán hoppanáltam. Szerencsére tökéletes hoppanálást hajtottam végre.

- Ki ez, te? – kiáltottam fel és ráböktem a kezemben tartott újságra. A címlapon Sirius Black volt, pont az orrán pöccintettem meg, de fel sem vette. – Valami förtelmes szökevény, és ki vagyok én, hogy ez megijesszen? Még ha kijelentette volna, hogy ő azért szökik meg Azkabanból, hogy az életemre törjön és bosszút álljon mindenki máson, megérteném, hogy anya úgy félt. De így egész más a helyzet, mondtam is anyának, hogy én egy kicseszett griffendéles vagyok, nem holmi amerikai ilvermornys csitri! Majd én megkeresem, ellátom a baját.

- Ú... - húzta el a száját. – Ezzel jól megsérthetted, nem? – A szám elé kaptam a kezem, majd kínosan felnevettünk. – Ez ám az éles kritika!

- Huh, hát igen... nem csoda, hogy úgy kiakadt rám, hogy még szobafogságot is kaptam. Még Anabelle is, tudod, találkoztál vele az esküvőn, megsértődött egy kicsit.