Amerikából jöttem (HP fanfiction)

1. Két varázspálca, egy óriás és a beosztás

A Weasley családot magunk mögött hagyva, hamarosan megpillantottam a valaha volt legcsodásabb üzletet. Hezitálva álltam meg előtte, s amíg arra vártunk, hogy a bent lévő fiú kilépjen, volt időm szemügyre venni a kirakatot. Szűknek és szegényesnek tűnt. Semmi pompa. Az ajtó fölött hámló arany felirat hirdette: Ollivander - Minőségi varázspálcák. Alapítva: i. e. 382. A porlepte kirakatban kifakult bársonypárnán egyetlen pálca árválkodott. Az egész üzlet ódonnak tűnt, mintha a világ kezdete óta létezne.  Miért is nem idejöttünk legelőször? Az egész hely vibrált a mágiától. 

Máig a kedvenc boltom az Abszol úton Ollivander úr üzlete, pedig azóta be sem tettem a lábamat oda. Az asztalon néhány doboz hevert gazdátlanul, fedő nélkül, a fehér, bíbor, bordó színű párnázott béléseken egy-egy varázspálcával. Kinéztem magamnak egy csodaszépet, ami olyan volt, mint a méz, amikor átsüt rajta a nap, benne sötétbarna csíkokkal. Már éppen nyúltam érte – Izzy néni másfelé nézelődött-, amikor a pálca felemelkedett és a kezembe röppent. Vörös-arany szikrák csaptak fel belőle, amire nénikém is felkapta a fejét, és  a bácsi is sietett felénk a sorok között.

- Á, már vártam Önt – jegyezte meg-, és lehet, hogy már meg is találta a pálcáját, Miss...

- Hannah Winslow. – Az öreg hosszan nézett a szemembe, s egy pillanatra úgy tűnt, mintha mást akart volna mondani, csak meggondolta magát. 

- Örülök a találkozásnak. Mindig öröm egy új vásárlóval találkozni. 

- Köszönöm - feleltem. - Az édesanyámmal biztosan nem találkozott, mert az ő pálcája ciprusból készült, és a magja wampusszőr. 

- Wampusszőr? - sikerült meghökkentenem Ollivander urat. 

- Igen, mert Amerikában készült. Én is amerikai vagyok - csicseregtem már, szinte oda se figyelve. Lehet, hogy az öreg furcsa volt, de különleges. Másokban, ami alól nagynéném sem volt kivétel, talán feszültséget okozott átható tekintete, bennem azonban automatikus tiszteletet ébresztett, és szívesen beszélgettem volna vele. - Roxfortba fogok járni, mert az édesapám brit volt. Ó... de udvariatlan vagyok! A kísérőm pedig a nagynéném, Isabelle. 

- Miss Winslow - nézett rá a nőre az idős mágus. - Magyal és főnixtoll, tizenegy és egynegyed hüvelyk hosszú pálca, tűrhetően rugalmas. Igaz? 

- Mint mindig, Ollivander úr - mosolygott. De a szemében láttam valami szomorúságot is megcsillanni. 

- Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam megmenteni a tiszafapálcáját - folytatta az idős varázsló. A pillantásomat kettejük között jártattam, és próbáltam tizenegy éves fejjel felfogni és megjegyezni minden szót. Isabelle ismeri Ollivander urat. Őt is ismeri Ollivander. A nagynénémnek volt egy tiszafapálcája, amivel valami történt. Készült egy másik pálca is. Az innen származik. Mi a fene történhetett itt?! Észre sem vettem, hogy Ollivander már hozzám beszél, és most nem értettem mit akar, csak a kinyújtott kezét láttam. Odaadtam hát neki a pálcát, mire alaposabban megvizsgálta.

- Szőlőfa, sárkányszívizomhúrral, kilenc és fél hüvelyk, rendkívül rugalmas pálca. Rendkívül ritka ez a kombináció - halkult el a hangja. 

- Mégis mennyire, Ollivander úr? 

- Ez az egyetlen pálca, amit ilyen kombinációval készítettem el. Nagyon kevés szőlőpálca kapható a világon, mert sokan nem tekintik alkalmas fának. De az, ahogy ez a pálca kiválasztotta Önt, sok mindent elárul. - Azt viszont nem mondta meg, mit. Bár... mintha még mondani szeretett volna valamit. Legalább is úgy láttam rajta, de végül csak egy fájdalmas mosoly ült ki az arcára. -