Amerikából jöttem (HP fanfiction)

Előzmények

Fogadjátok sok-sok szeretettel az első tizenhét fejezetet! 

* Függöny elgördül, nagy taps*

* * * * *

A nevem Hannah Winslow. Ötödik évemet kezdem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőben. Szeretem Angliát, szerintem nagyon különleges hangulata van, bár néha hiányzik az otthonom, a napsütötte- napszítta Florida. Szinte érzem a száradó fű, és a sós levegő illatát, ami minden nyáron csordultig tölti a szívemet. Sejthetitek, mennyire megdöbbentem, amikor nem Ilvermornyból, hanem Roxfortból kaptam levelet, mivel Amerikában élek.

Máig emlékszem arra  a napra. Hogyne emlékeznék, amikor azon a napon megváltozott az egész életem. Annyi mindent tapasztaltam meg, és tapasztalok meg azóta, hogy Angliában tanulok, amit sosem hittem volna. Ha nem járok Roxfortba, sosem tudom meg, mi az a hó, mit jelent fázni, mit jelent, hogy igaz barátság. Nem tudom meg azt sem, mit jelent az a szó, hogy édesapa.

* * *

Minden a 11. szülinapomon kezdődött. Korán reggel kipattant a szemem, és rohantam a postáért. Még nem érkezett meg a bagoly, de a távolban feltűnt valami - egy nagy, mozgó árnyék. Közelebbről már azt is láttam, hogy egy nagy, sötétbarna tollazatú kuvik az. Hatalmas bagoly volt! Amerikában nincs sok ilyen nagy méretű, általában csak törpebaglyokat tartanak a varázslócsaládok. Itt kezdtem sejteni, hogy valami nem a szokások szerint zajlik. Minden félelmemet legyőzve közelítettem az ablakhoz kinyitni azt, a madár pedig beröppent, egyenes az arcomba. És hozta magával a jó barátait: a sós, hideg és emiatt csípős levegőt, a reggeli harmatot, néhány kis gallyat, levelet. Nem, nem a lakásban szórta szét. Olyan erővel csapódott be a madár, hogy teljesen leterített. A fejem koppanása a padlón szinte visszhangzott, és a fájdalom könnyeket csalt a szemembe.

Miután feltápászkodtam, győzedelmesen tartottam a borítékot a kezemben, és el is kerekedett a szemem. Addig a pillanatig ugyanis szentül meg voltam róla győződve, hogy csak egyetlen ember ismeri a legnagyobb titkomat.
Aki nem volt más, mint az édesanyám, Michelle Winslow. Az anyukám, akit imádtam, aki néha az őrületbe tudott kergetni, mint minden normális édesanya. Az a nő, aki egyedül nevelt fel engem. Az a nő, akire akkor mindennél mérgesebb voltam. Hogyan tehette? Hogyan és kinek árult el?

 A pergamenborítékon ugyanis zöldes tintával ott szerepelt a teljes nevem:

Hannah Cassiopeia Winslow,
Pálma sétány 42., Fort Lauderdale, Broward, Florida, USA.
Emelet, Hannah-rezidencia.

Megfordítottam a borítékot - nem kis csodálkozással-, és megláttam a pecsétet is, a nagy H betűvel és a négy állattal. Egyből tudtam, hogy ez a levél csak a Roxfortból érkezhetett. Isolt Sayre emlékére! Egy pillanat alatt olyan izgatott lettem, mint még soha életemben. Nevetni kezdtem és nem tudtam abbahagyni. Varázslóiskolába fogok járni! Méghozzá Angliában!
Elképzeltem szeretteim reakcióját is. Anya pipacspiros, mérges arcát és a nagynéném győztes vigyorát. Jó megérzéseim voltak - ismertem már őket, mint a rossz galleont. De ennek is oka van. Nekem csak anya, meg a nagynéném, Isabelle van. Imádtam őt, ráadásul mindig is az életünk szerves része volt, és sokszor állt ki mellettem, amikor anya túl szigorú volt velem. Aznap is, mikor a levelem győzedelmesen felmutattam neki, egész végig úgy vigyorgott, mint a fakutya. Valami olyasmit motyogott az orra alatt, hogy "tudtamtudtam", "nemmaradhatitt". 

Tizenegy éves fejjel még nem is érthettem teljesen, mit is tudott olyan jól Izzy. Anya nem akart elengedni, azt mondta, szerinte túl messze van az a bizonyos európai sziget, én meg az elszánt anyahangjából tudtam jól, hogy nem segítene rajtam semmilyen elszánt toporzékolás, de még jó szó sem. Csalódottan és szomorúan, de mégis elhatároztam, hogy a Roxfortba megyek tanulni vagy így, vagy úgy. Ha anya hajthatatlan marad, akár el is szökhetek. Egy a lényeg: a Roxfort az egyik legjobb mágusképző, és oda nyertem felvételt. Ott fogok tanulni, ha törik, ha szakad. Fantasztikus élmény lesz!