Amerikából jöttem (HP fanfiction)

40. Turul

Sziasztok! 
El sem tudom hinni, hogy ez már a negyvenedik fejezet! Az eddigiekhez képest nagyon kitartónak érzem magam. Remélem ez is tetszik majd! :) 

***

Az út Londonig hosszú volt, túlságosan hosszú. Nagyon elfáradtam, és csak kis híja volt, hogy nem repülés közben változtam vissza. Sikerült a Foltozott Üst melletti sikátorban landolnom. Ziháltam, és csak félig fekve, félig ülve, a hátamat a hideg kőfalnak nyomva pihegtem. Az órámra pillantottam, láttam, hogy nemsokára zárnak a boltok. Beléptem a kocsmába, és azon átvágva egyenesen a kőfalhoz mentem. A kalapomat menet közben az arcomba húztam, hogy árnyékolja a vonásaimat. Egyenesen a patika felé tartottam, és sikeresen el is értem a célomat. A véremben csak úgy dübörgött az adrenalin, minden mozgó árnyra odakaptam a fejemet. Reméltem, hogy nem találkozom ismerőssel, vagy ha mégis, akkor előbb észreveszem és el tudok bújni előle. Persze megnehezíti a dolgokat, hogy nem varázsolhatok még kiskorú létemre...

A patika egy szűk kis helyiség volt, amit körbelengett a különböző alapanyagokból kipárolgó illatanyag. Imádtam minden négyzetcentiméterét. Volt minden itt: a legolcsóbbtól a legdrágábbig, a kommersztől az egészen ritka kincsekig minden. Szerintem lesz az is, ami nekem kell.

- Varangydudva? – kérdeztem, mire a patikus bólint. Mintha bosszankodna. – Kettőt – mondom. Ennyi. Talán elhiszi, hogy külföldi vagyok, annyira szűken mérem a szót. Annyi eszem ugyanis nem volt, hogy megváltoztassam a hangom.

- Kilenc galleon, hat sarló, két knút. – Kilenc galleon? Merlinre! Isoltra. Griffendélre. Felsorolok egy rakat szentet, vagy legalábbis nagy tiszteletnek örvendő történelmi alakot miközben kiszámolok tíz galleont. A visszajáró sarlókat elteszem, a knútot hagyom. Anya is így csinálná.

A varangydudvákat gyorsan elrejtem, és már repülök is kifelé az üzletből. Húha. A bolttól tisztes távolságra megálltam, hogy kifújjam magam. Lehet, hogy az öreg Buxley felismert? Nem tudom. Már kezdtem megnyugodni, és elszállt az idegesség. Elrepültem Londonba, miután először átváltoztam. Évek kitartó munkáját tettem kockára, mert ezért akár fel is függeszthetnének. Mégis büszke voltam magamra, sőt úgy éreztem megérte. Megérte, mivel Harryért tettem. Neki segítek. Elmosolyodtam. Éppen akkor, amikor egy kiáltás ért el a fülemig.

- Hannah?

Ezt a hangot ezer közül is felismerném. Hát persze, hiszen itt lakik. A nagynéném, Izzy.

- Hannah, mit keresel itt? – ragadott karon, és félrehúzott az út közepéről.

- Szia, Izzy– mosolyodtam el kényszeredetten. A szemében ott ült a kérdés, válaszra várt. – Hát ö...

- Emlékszel, miben állapodtunk meg? – emlékeztetett. Hogyne emlékeznék. Mielőtt először felszálltam volna a vonatra maga felé fordított és azt mondta: „Hannah, bennem feltétel nélkül megbízhatsz. A nagynénéd vagyok, ismersz. Egyetlen egy dolgot kérek viszont tőled: hagy bízzak benned én is feltétel nélkül. Mindig mondj igazat. Rendben?" Hát erre gondolt. Sóhajtottam. – Gyere – maga után húzva felmentünk a lakásába.

A lakás fantasztikus volt, imádtam mindig is. Az előszobából nyílt az amerikai konyhás nappali, a nappaliból három ajtó vezetett tovább: egy a fürdőszobába és két másik egy-egy háló ajtaja volt. A jobb oldali volt az én szobám, amikor itt aludtam. A nappali és a konyha pedig térelválasztóval volt elszeparálva, a fehér bútorról, a polcokról növények lógtak le. De a konyha egyébként is magasabban volt egy lépcsőfokkal, mintha csak katedra lenne.

Nagynéném egyedül volt. Ez rendkívül furcsának tűnt, hiszen van egy férje, és két „fogadott gyereke". Kíváncsi lettem. Valahogy rá kell kérdeznem a dologra.

- Iz, emlékszel mit feleltem? – a válla fölött hátranézett, kezében már a két üvegpohár.

- Hogyne emlékeznék – mondja. – Azt felelted: „Az már nem feltétel nélküli bizalom."

- Igen – vigyorodtam el.

- Jól csinálod, ellenőrző kérdések – biccentett. – Szóval...?

- Hát, ha már lebuktam, és lebuktatom magam, nálad jobb embert nem is választhattam volna – ültem le a teli pohár gyümölcslé mellé. Aggódva pillantott rám. – Ne aggódj, nem történt baj, csak nem tudom, hol is kezdjem. Mert bármit mondok, az másokat hoz kényelmetlen helyzetbe.

- Rendben, akkor mondj el annyit, amennyit gondolsz.

- Jó. Tehát, egyedül jöttem az Abszol útra, mert be kellett szereznem egy fontos dolgot a patikából. Úgy, ahogy jöttem nem mehetek vissza, mert túl fáradt vagyok, viszont bárhogy is lesz, le fogok bukni, mert a vadkanos kapun át kell megérkeznem. Akkor pedig értelmetlen lesz, amiért idejöttem, mert elkobozzák tőlem majd. De ha nem is veszik el, fel is függeszthetnek azért, mert engedély nélkül távoztam a kastélyból.

- Értem. Ha pihennél egy kicsit, utána vissza tudnál menni úgy, ahogy idejöttél?

- Talán... - dörzsöltem meg a vállam. Izzy odakapta a szemét, mire egyből leeresztettem a kezem.

- Hannah... te repültél? Úgy értem, tollakat növesztettél és úgy? – esett le nagynéném álla. Az álmélkodást csak fokozta, hogy kérdésére bólintottam. – Uramisten, megcsináltad! – visítva ugrott a nyakamba. – Milyen büszke vagyok rád! – húzta ki magát. Most az én állam esett le.

- De hát... törvényt szegtem. Te meg auror vagy, jelentened kéne.

- Igazából... már nem. A MACUSA-nál vagyok, a nemzetközi máguskapcsolatok osztályára helyeztek, az angol-amerikai kommunikáció egyik fő felelőse lettem – mosolygott.

- Hűha... gratulálok – vigyorodtam el.

- Szóval nem kell jelentenem igazából senkinek. Sőt... az egész meg sem történt.

- Köszönöm – ugrottam a nyakába. Aztán eszembe jutott Fred és a többiek. Biztos aggódnak már.

- Itt van Csipás – mondta, és a nappaliban álló rúdra mutatott. – Nyugodtan írj levelet nekik. De csak óvatosan – figyelmeztetett. – Reggel fél hatkor felkeltelek majd, és útnak indulhatsz.

Nem győztem eléggé hálálkodni Izzynek. Fogtam egy pergament – Csipás már izegni-mozogni kezdett, amint pennát fogtam.

- Írhatok a nevedben? – kérdeztem, mire bólint.

Az A terv működésre kész, reggel küldöm a csomagot Villámnak, Pinki.

Izzy

Talán érteni fogják.

- William Hale, Roxfort, griffendél klubhelyiség, ötödik évfolyam – adom meg a paramétereket. – Szőke – teszem hozzá.