25. Az első óra

1.7K 90 0
                                    


Miután összegyűjtöttem az elsősöket, elindultunk kifelé a teremből. Hogy figyeljenek ránk, elkezdtem őket kérdezgetni arról, hogy mit tudnak a Roxfortról. Tudják-e, hogy minden étkezés a Nagyteremben van? Aztán meséltünk nekik kicsit az iskoláról, míg végül meg nem érkeztünk a klubhelyiség elé.

- Az elsősök? – pillantott a Kövér Dáma a hátam mögé.

- Üdvözlöm, Dáma. Igen, ők azok. Elsősök – fordultam feléjük-, ő itt a Kövér Dáma. Ő őrzi a klubhelyiségünk bejáratát, és csakis jelszóval hajlandó beengedni bárkit. Ezért nagyon fontos, hogy megjegyezzétek.

- Lárifári – szólt fáradtan Will. – Gyertek! – Én másztam elsőként be, majd utánam az elsősök, Will pedig hátra maradt. Rá várt a további magyarázat. És helyén is volt az esze.

- Van még kérdésetek? – A kis gólyák nem szóltak semmit sem. – Akkor indulás az ágyba! Jó éjt – mosolyodtam el.

Willre néztem. Az első feladat teljesítve. Ez megvolt. De mi lesz a többivel? Hirtelen mázsás fáradtság tört rám... nem akartam semmi mást, csak behunyni a szemem. Meg sem vártam a többieket, elköszöntem Willtől és felmentem a szobába. Épp a fürdőnkből jöttem ki, mikor szobatársaim felértek. Megöleltem őket, igen, még Christie-t is. Fogalmam sincs, mikor aludtam el, az utolsó emlékem, hogy Katie-re vártam, hogy végezzen a mosakodással.

Reggel Katie keltett, én meg gyorsan összekaptam magam, a hajam éppen csak megfésültem, Katie már a karomnál fogva húzott ki.

- Mi van veled, te lány? – kérdezte menet közben. – Még Christie is hamarabb kelt fel nálad... - ingatta a fejét is.

- Nem tudom – sóhajtottam. – De még tudnék aludni... - motyogtam, mire Katie csak ciccegve rám nézett és elengedte a kezem. Már mentem magamtól is. Nem csoda, hogy úgy siettetett... McGalagony professzor már az asztal vége felé járt az órarend kiosztásával. Amikor meglátott minket, csak összevonta a szemöldökét, és a kezünkbe nyomott egy-egy órarendet.

- Menjenek – hessegetett minket. – Jó étvágyat.

Jól látszott, hogy a vihar már kitombolta magát az éjjel, bár a nagyterem elvarázsolt mennyezete még mindig borús volt; kövér, szürke felhők vonultak a fejünk fölött, miközben Harry, Ron és Hermione már az új órarendjüket tanulmányozták a reggelijük felett. Néhány székkel odébb Fred, George és Lee Jordan ült, feléjük tartottunk. Ők ügyet sem vetettek az órarendjükre, azon tanakodtak, milyen módszerrel csempésszék be magukat a bajnokjelöltek közé. Will széles vigyorral köszöntött minket, Katie-től egy puszit is kapott.

- Nem is aludtál az éjjel, mi? – Szúrós pillantást vetettem rá.

- Dehogynem – feleltem.

- Hiszi a piszi – feleselt, mire Katie fejbe vágta az órarendjével.

- Miss Bell! – szólt McGalagony. Éppen mögöttük haladt el. – Engem azért ne üssön meg, ha kérhetem.

- Elnézést, professzor asszony.

- Elnézést – mondta Will is, és én is.

- Nézzétek! – pillantott Katie az órarendre. – Legendás lények gondozásával kezdünk! – erre én is egészen felélénkültem. Hagriddal lesz óránk! Szuper – elmosolyodtam.

- Méghozzá duplával.

- Aztán dupla bájitaltan... - nyögte Will.

- És végül... mi ez? Mágiatörténet? Tényleg? – Katie szinte sírt.

Amerikából jöttem (HP fanfiction)Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz