Amerikából jöttem (HP fanfiction)

30. Neville titka

- Kérem Önöket, most egy percre figyeljenek rám. Közérdekű információt osztok meg önökkel, jobban mondva két ötödikes prefektusunk, Mr. Hale és Miss Winslow fogja ismertetni azt. Miss Hannah Winslow, kérem? – A nevem említésére a tanárnőre néztem és elmosolyodtam.

- Igen?

- Felállnának? – kérdezte. – Kezdhetik a tájékoztatót...

- Ja, hogy... - Willre néztem, aki megvonta a vállát. Jellemző. – Hogyne. Tehát... arról van szó – fordultam az osztály felé-, hogy a trimágus tusa hagyományát követve a téli szünetben megrendezésre kerül a karácsonyi bál. Ez a trimágus tusa része. Egy zenés, táncos mulatságról van szó. A bálon minden, negyedik évfolyamos és felsőbb éves vehet részt. Kisebbek csak akkor, ha meghívják őket. Van dresscode is: dísztalárt kell viselni, és ajánlott párral megjelenni. Az ünnepélyt decemberben, karácsony első napján tartjuk. Ez egy kulturált rendezvény lesz, tehát az elvárt viselkedés is ennek megfelelő, ugyanakkor az esetleges oldottabb hangulat ellenére a tanárok, az iskolaelsők és a prefektusok is kérnek mindenkit, hogy senki ne hozzon szégyent a saját házára, illetve a Roxfortra sem. Kérdés esetleg van-e?

- Miss Williams? – szólította fel McGalagony az egyetlen jelentkezőt. A mardekáros Estelle Williams.

- Mit jelent, hogy ajánlott párral megjelenni.

- Ez egy társas, táncos esemény – feleltem egyből, amit McGalagony egyből kiegészített. Végül kicsengettek, és elmehettünk. – Köszi a segítséget, Will – löktem meg a vállammal.

- Szívesen – vigyorodott el. – Úgy láttam, nélkülem is boldogulsz. – Christie már ott is volt Will mellett, és belekarolt. Én szemforgatva siettem előre Katievel. Nem mertem ránézni, mert félő volt, hogy sírva nevetnék, ha látnám barátnőm arcát. Ő se nézett énrám.

- Miss Winslow, egy pillanatra – szólított meg házvezető tanárom a folyosón. – Mr Potterről lenne szó... - halkította le a hangját. – Legyen szíves, próbáljon meg hatni rá. Neki, mint bajnoknak kötelező részt venni a megnyitón, és úgy láttam, nem akaródzott...

- Igen, kicsit szégyellős a fogadott testvérem – nevettem el magam. – Rendben tanárnő, megpróbálok beszélni vele, hatni rá. 

* * *

A bál híre gyorsan terjedt el a diákok körében, és mindenki izgatottsággal beszélt róla. Katievel jókat nevettünk a társaságon, de a bál híre -ellentétben a trimágus tusáétól - már ránk is hatott.

- Zene, és tánc! – nevettünk, majd egymásba kapaszkodva, „keringőztünk" az asztalunkhoz vacsoránál. – Jesszus, elszédültem – fogtam a fejem.

- Akkor még gyakorolni kell – vigyorgott Katie.

- Az jó ötlet! – vágta rá Harry, aki mellé Katie ledobta magát. – Nekem ugyanis kötelező a részvétel...

- Igen, tudom – bólintottam. Harry kérdőn nézett rám. – Prefektus vagyok – feleltem egyszerűen, mintha minden meg lenne magyarázva. – Jaj, Harry! Mi ezt egy hete tudjuk – néztem Willre. – Mit gondolsz, mégis ki fogja tervezni és szervezni a nagyterem díszítését?

- Jaj, ne! Még azt is nekünk kell? – nyögte Will, mire felvontam szemöldököm.

- Te hol voltál a prefigyűlésen, Hale? – kérdeztem. Will megszólalni se tudott, Katie pedig elkezdett nevetni.