Amerikából jöttem (HP fanfiction)

31. A bájitaltan tankönyv

Sziasztok Drágáim! 

Igen, jól látjátok... Ez egy régi-új fejezet. De az előző részben is találtok egy kis meglepi részt! Átdolgozom ezeket a részeket.

Írjátok meg, hogy tetszik! Puszi

V.

Az utolsó héten egyik reggel egyedül ültem a griffendél asztalánál, ami nem sűrűn szokott előfordulni. Nem tudtam aludni, egy bizonyos valakin járt az eszem... Azon a srácon, aki még mindig nem hívott el. De mostanában valahogy mindig körülöttem van. Korábban sosem találkoztunk ilyen sokszor, de most szinte mindenhol találkozunk, sőt... még a könyvtárba is hajlandó volt bemenni. Fred Weasley... egy könyvtárban.

Néhány alsóbb éves és pár végzős ült rajtam kívül az asztalnál, ezen kívül még néhányan a többi házból. Alig veszem észre, hogy valaki leül mellém.

- Hannah... - sóhajt mellettem vörös hajú barátném. Ginny az.

- Jó reggelt, Gin – mosolyodom el.

- Szóval... Még a nyáron azt mondtad, hogy tudsz varrni – tért a lényegre. Bólintottam.

- Tényleg? – elmosolyodtam. – Ki az?

- Neville – suttogja. 

-Tessék? - kérdeztem. Neville elhívta Ginnyt? De... beszéltek egyáltalán bármikor is? Azta! Lehet, hogy a tánctudása megadja neki a kellő magabiztosságot. - Mesélj! - kértem Weasley barátnőmet.

- ... így legalább elmehetek a bálba. Én vagyok az egyetlen harmadéves, akit meghívtak - fejezte be.

- Ó, drágám, sajnálom, hogy nem Harry volt. De tudod mit? Olyan ruhát csinálunk Neked, hogy Harry szeme ki fog esni a helyéről – kacsintok.

- Az nem lenne rossz – mosolyodott el.

- Csak szólj nekem a hétvégén, légyszi. Ha elfelejteném, hogy megígértem.

- Rendben. Most rohanok – állt fel és már ott sem volt. Láttam, hogy Cedric Changgel beszélget. Tehát elhívta... szuper.

Este Katie, Will és én kivételesen nyugodt perceinket töltöttük a kandalló előtt. Will rajzolt a noteszébe, Katie egy kviddiccsel foglalkozó magazint olvasott, amit még Belle küldött nekem, én pedig csak feküdtem. Ginny ruháján gondolkodtam. Szerettem volna papíron is látni a terveimet, bár nem vagyok túl jó rajzoló. Épp fel akartam állni, hogy pergament keressek, mikor Hermione megtalált.

- Khm... - köszörülte a torkát. – Hannah, tudnál nekem segíteni? Nem teljesen értem a bájitaltant...

- Most? – kérdeztem, kissé elfancsalodva. Sosem mondtam nemet, ha valakinek segítségre volt szüksége, és a dolog el is dőlt, amint Hermione bólintott.

- De ha nem akarod...

- De, szívesen segítek – álltam fel. – Mi a kérdés? – ő a tankönyvébe mutatott.

- Ezt a részt itt nemigen értem...

- Pedig ez egész egyszerű. Bár igazad van – mondtam, miután átfutottam-, elég bonyolultan van megfogalmazva – azzal leültem mellé, és próbáltam elmagyarázni neki a szabályait az ellenmérgek elkészítésének. Szerettem a bájitaltant, mert amikor ezzel foglalkoztam, ki tudtam zárni a külvilágot. – És lényegében ezzel a szabállyal bármikor, bármilyen ellenmérget el tudsz készíteni, mert tudod a sorrendet.

- Ó – csapott a homlokára. – És mi a helyzet ezzel a latin résszel?

- Az csak segít megjegyezni a sorrendet. Ha a hozzávalók neveit lefordítod latinra, és abc rendbe helyezed, könnyebben megjegyzed a sorrendet. De rúnákkal is ki lehetne próbálni, vagy esetleg lefordítani... ez jó ötlet – mosolyodtam el.