Orion társa

19.

- Milyen mentséged van erre?! - ordította Orion magából kikelve.

Feszülten járt körbe a nagyteremben, ami a késői óra miatt, teljesen kihalt volt. Én a trónján ültem keresztbe tett lábakkal és kissé kényelmetlenül néztem, hogy a király fel és alá sétál, miközben folyamatosan üvöltözik a legjobb barátjával. Philippe középen állt, lehajtott fejjel. Néha, amikor az uralkodó pont mögötte járt, rám sandított, ajkain kissé gúnyos mosollyal.
Karjaimat tétlenül kinyújtottam a drága arany karfán. Fejemet először az egyik, majd a másik oldalra döntöttem, hogy kiroppanjon a nyakam.
- Megszegted a törvényünket! Azt a törvényt, amit én hoztam! Éppen miattad - folytatta a férjem, egyre idegesebben.

Ebben mondjuk igaza volt. Az emberek megbűvölését tiltó törvényt valamikor a 20. század legelején, a szesztilalom után hozta. Akkoriban is szerettek volna részegek lenni az emberek és ellazulni, de alkoholhoz csak nehezen és drágán jutottak. Népszerűen lettek a bordély-szerű bűnbarlangok, ahol könnyedén lehetett felcsípni egy-egy démont, teremtettet, esetleg fattyút, aki egy csodálatos éjszakával ajándékozott meg. Persze, mindig voltak olyanok, akik túlzásba vitték ezt is. A gyakori bűvölés miatt az emberek agyából eltűntek emlékek, képességek, egész napok néha... esetleg bekerültek dolgok, amiknek nem kellett volna, ahogyan az az ártatlan altatódal az enyémbe. Komoly károkat is okozhatott, mivel nagyon kiszámíthatatlan volt az egész folyamat.

Philippe, mivel a király közvetlen sarja volt, nagyon erős bűvölésre volt képes. Gyakran megőrültek azok az emberek, akikkel együtt volt. Ő pedig akkoriban magasról tett erre. Alsó becslések szerint legalább 50 fiatal fiú öngyilkosságáért volt felelős 1920 és '33 között, mikor is újra forgalomba kerülhettek a szeszesitalok. Ezzel egyidőben életbe lépett a démonok között a bűvölés tilalma. Gyakorlatilag büntetendővé vált egy olyan dolog, ami a genetikájukból adódóan a vadászatot tette könnyebbé számukra. Az újságok szerint, akkor romlott meg a francia és a király viszonya és költözött a zöldszemű vissza Európába.

Színpadiasan nagyot sóhajtottam.

- Orion, egyetlenem, befejezted? - kérdeztem nyugodt hangon.
Pár lépéssel mögötte teremtem, közvetlenül a válla felett néztem a barátunkra. Éreztem, hogy a király minden idegszála megfeszül a közelségem miatt. Élveztem a bőréből áradó hűvös kellemességet ami végigfutott a gerincemen és összegyűlt a gyomrom tájékán.

- Én megbocsájtok Philippe-nek, mert jó szándék vezérelte. Ezért az 1982. november 30.-i társ-törvény értelmében, kegyelmet adok neki - mondtam egyszerűen.
A férjem vett egy hatalmas levegőt. Szinte beleláttam a fejébe. Abban a pillanatban bánta meg, hogy a hidegháború miatt felhatalmazást adott a különleges esetek (értsd: gyilkosság, amla birtoklás, Társak megölése) kivételével arra Carlnak, hogy a démonok társadalmában is helyettesíthesse. Kegyelmet adhatott és ítéleteket is súlyosbíthatott akár. A Társak nagyon ritkán éltek ezzel, de valóban létezett egy ilyen kiskapu, amiről szerintem Orion sem sejtette, hogy tudok.

- Rendben. Kísérd ki a vendégünket... Ha már ilyen hétmérföldes barátok vagytok - mondta végül.
Nem mondanám, hogy semmi neheztelés nem volt a hangjában.

3 nappal később

- Hajlandó vagy végre hozzám szólni? - kérdeztem, miközben kézen fogva átvágtunk át a hatalmas előcsarnokon.
Orion ujjai hidegek voltak, akár a tekintete, amiket rám függesztett.
Tudom, hogy nem volt alkalmas a magánügyeink megvitatására Finnország Parlamentje, de addigra már majdnem felrobbantam. Ilyen sokáig még sosem haragudott rám, amikor mellette voltam.
Hirtelen megálltam és elkezdtem húzni az egyik közeli ajtó felé, ahol egy üres helyiséget sejtettem. Mondjuk, szombat lévén, csak az a terem volt szerintem foglalt, ahová mi tartottunk. Furcsa volt, hogy szó nélkül hagyja magát és nem is ellenkezik.