Orion társa

25.

- Szerelmem, komolyan azt akarod, hogy agyvérzést kapjak? - bosszankodott a férjem már harminc perce.

Tekintetéből inkább a vidámság sütött, miközben megfeddett. Valójában igaza volt, de ezt sosem vallottam volna be neki.

- Azért mondtam, hogy választanod kell egy titkárt, mert jót akarok neked. Rengeteg terhet levesz a válladról. Olyan dolgokat, amikkel nem kell az ország első emberének törődnie… - itt felpattant a trónjáról és hozzám sétált.
- De te vagy a király és nem én. Megmondtam, hogy nincs szükségem senkire - ellenkeztem, de az ajkaimra tette az egyik hófehér, puha mutatóujját.
- Számomra te vagy a legfontosabb. Ezért kértem, hogy válassz a jelentkezők közül. Erre te úgy csinálsz, mint egy makrancos kisasszony...

Mögülünk halk kuncogás hallatszott, mire mindketten odakaptuk a fejünket. Jack az arcát a tenyerébe temetve nevetett, mintha élete viccét hallotta volna.
- Talán valami mulatságosat mondtam? - kérdezte Orion egy kicsivel erőteljesebb hangon.

Mindenkinek megállt volna a kanál a kezében ettől a szólamtól. Domináns volt, erős és ellentmondást nem tűrő. Velem szemben sosem használta.
A fiú hirtelen elkomorodott. Szikrázó szemeiben még ott égett a gyermeki ártatlanság fénye.
- Hány éves vagy, fiú? - lépett elé a király.
A bájos, amúgy is halovány arc, ha lehet, még fehérebb lett. Félelem szaladt át a vonásain.

- T-tizennyolc, felség.
- És miért nem iskolában vagy inkább?
Ezt a pillanatot választottam arra, hogy Jack mellé lépjek és átkaroljam a keskeny, csontos vállát.
- Ehhez semmi közünk. Őt választottam és kész - mondtam határozottan - Én megmutatom a lakrészét, te pedig addig… Nem tudom, próbálj király lenni.
Gyorsan megrántottam magam felé a törékeny testet, hogy mozgásra bírjam. Még éreztem, hogy megpróbál meghajolni az uralkodó felé, de nem hagytam neki. Úgy csaptam be a trónterem ajtaját, hogy a mellette álló két testőr összerezzent. Néha még gondjaim voltak az erőm felmérésével.

Az újdonsült titkárom még mindig sápadt volt, úgyhogy leültettem a folyosón álló pamlagra. Annyira fiatalnak és esetlennek látszott.
Valójában pontosan emiatt választottam őt. Amikor Orion utászba adta, hogy vegyek fel egy segítőt magam mellé, forrt bennem az indulat és a makacsság. Egy szóval: olyan voltam, mint mindig. William szerencsére nem szelektálta a jelentkezőket, így esett a választásom a legkevésbé kompetens, semmilyen ajánlással vagy gyakorlattal, de még érettségivel sem rendelkező, nagyon is béna nevű, Jackson Mansonra. Úgy szorongott a profik között az interjú előtt, akár egy nemes vad, akit sarokba szorítottak. Gyakorlatilag még az irodám küszöbén hasra esett, én pedig abban a pillanatban tudtam, hogy ő lesz az igazi számomra. Annyira nem illett bele a mi jólszervezett világunkba, hogy egyből éreztem: a férjem ki fog borulni miatta. Édes a bosszú.

- Jack, nyugalom. Végy nagy levegőt. Megrémültél? - kérdeztem a szemébe nézve.
Nagyon is bájos, kellemes külsejű fiú volt. Törékeny, kissé androgün, de gyönyörű és kedves.
Némán bólintott egyet.
- Semmi baj. A király néha szigorú, de vajból van a szíve. Kiakasztottam azzal, hogy téged választottalak és nagyon feszült Freyja miatt. Nem kell félned tőle, rendben?
Ismét bólintott és megtörölte a felsője ujjával a lassan könnyezni kezdő szemeit.
- Bocsásson meg, fenség - rebegte alig hallhatóan.
- Ugyan, szólíts Danielnek - feleltem mosolyogva.

Az idő a délután hátralévő részében úgy repült el, mintha egy kamion rántotta volna ki alóla a szőnyeget. Sosem gondoltam volna, hogy mennyi mindent kell tudnia egy olyan embernek, ami a titkárom akar lenni. Igyekeztem megkönnyíteni a dolgát minden tekintetben. Beavattam a papírmunkába és a személyes teendőibe. A szabályokat lejegyzetelte és pontosan úgy csinált, mintha valóban értené azokat a dolgokat, amiket modok neki. Furcsa volt, hogy ennyire figyel rám.
- Kapsz egy telefont, azonban ez a legfontosabb - mutattam fel egy ezeréves mobilt, amit elsősorban a bemérhetetlensége miatt választottunk.
- Ez micsoda? - mosolyodott el a fiú vidáman.
A leendő szobája közepén álltunk. Ő egy halom papírt tartott a kezében.
- Ezeken hívnak a kórházból, ha bármilyen baj van Freyjával.
Összevonta a szemöldökét.

Attól a kis szerkezettől függött az életünk. A kislányunk kerek három hónapja volt a kórházban. Ennek az elsődleges oka az volt, hogy a széltől is óvtuk az első időszakban. Ez egy nagyon fontos periódus volt. Orion számtalan gyermeket vesztett már el ilyenkor. Nem akartam, hogy a mi gyönyörű, tökéletes kislányunk a sorsukra jusson.
Ő volt a legcsodálatosabb dolog az életemben. Imádom minden porcikáját.

Abban a percben senki sem gondolta, hogy hamarosan meg fog szólalni.