Orion társa

12.

Dőlt betűk - francia szöveg és Orion naplóbejegyzése

1712. április. 2.
Végtelenül üresnek és elkeseredettnek érzem magam, ami miatt eltompulnak az érzékeim. Philippe folyamatosan nyaggat azzal, hogy menjek emberek közé, de undorom van mindenkitől. Legfőképpen magamtól.
Gyakran kérdezgetem: Mi van, hogyha Varo volt az Igazim?
Apám szerint, akkor sokkal jobban fájt volna a halála. De mi fájna ennél jobban? Képtelen vagyok rendezni a gondolataimat.
Folyamatosan az a gyönyörű arc jár a fejemben, ahogyan könyörög nekem, hogy ne öljem meg.
Rettegek az elkövetkező kiválasztástól. Nem akarok új Társat. Félek, hogy ismét eluralkodik rajtam az a szörnyeteg. Képtelen vagyok uralkodni az éhségemen, ami felperzsel körülöttem mindent és mindenkit. A hozzám legközelebb állókat is... a Társamat.
A legrosszabb az, hogy semmire sem emlékszem. Rossz ember lettem...

- Oké, szóval Varo volt a második, vagyis Guiseppe az első...
Róla semmit sem találtam, de Orion elmondása alapján, még a Philippe-el való találkozása előtt kikerült a képből.
Egy idő után rászoktam, hogy jegyzetelek a naplókban olvasottak alapján. Kis ágrajzokat csináltam és több történelemmel kapcsolatos atlaszt és enciklopédiát is beszereztem, hogy meg tudjam fejteni, kiről/mikről van szó. Úgy éreztem magam, mintha kincskereső lennék és azt a pontot kellene keresnem, amikor elbaszódott a férjem. Több hangsúlyos eseményt is találtam, ami nagyon fontos volt. Ilyen például az anyja halála 1702-ben. Ez után fordult el végleg az apjától és a családjától. Minden Társának elvesztése erősen megviselte, de leginkább Carlé, akit egy három napig tartó, igencsak fájdalmas procedúrával tudott elszakítani magától. Emellett, azt vettem észre, hogy minden halott gyereke megviselte. Összesen 17-et számoltam, amit még kimondani is borzalmas, pláne átélni. Emellett ott volt, már az Amerikába érkezésük után Anthon és a testvérei árulása, ami végleg elszigelte őt mindenkitől, aki nem a francia herceg volt. Egyre kevesebb lelkesedéssel töltötték el az új Társak felbukkanásai. Elkezdett magába zárkózni.
Egyre nagyobb gondot okozott a droghasználata. Kezdetben az ópium és az alkohol kerítette hatalmába, majd a 18. század elején megjelent az amlának nevezett borzalom. Katasztrófális hatással volt a viselkedésére és ezt ő is pontosan tudta. Egyre agresszívebb és kibírhatatlanabb lett mindenkivel. Pontosan úgy viselkedett, ahogy Philippe Harry-vel. Ekkor állt össze a kép, hogy Orion emiatt nem volt képes ítélkezni a barátja felett. Ezért bízta rám a büntetését.
Azt azonban nem találtam, mikor szokott le a szerről. Feltehetően, valamikor a trónralépése környékén, ami kifejezetten logikusnak tűnt.
Voltak periódusok, amikor feltűnően sokat írt, majd váratlanul eltűnt, akár évekre is. Ilyenkor semmi bűntudatot nem érzett láthatóan. Ezek az időszakok jellemzően háborúkra estek. Cromwell uralmára, a németalföldi szabadságharcra, a francia forradalomra, a függetlenségi háborúra, majd a két világháborúkra, amelyekben szintén részt vett. Az utána következő leírásokban nem is tér vissza ezekre az eseményekre. Mintha csak el akarná őket felejteni.
Emellett észrevettem a fejlődést a jellemében is. Egyre inkább előtérbe kerültek a szociális ügyek, főleg Amerikában. Igyekezett rávenni a barátait is, hogy nyissanak a szegények felé. Elképesztő ismerősei voltak Ghanditól kezdve Hitlerig, aki meglepően kedvelte őt és 1936-ig folyamatos levelezésben álltak. Néhány név említésekor meg kellett állnom és elképzelnem, vajon hogyan viselkedhetett Orion ezekkel az emberekkel, akiket én már csak a történelemkönyvekből ismerek és emiatt olyan távolinak tűnnek.
Ugyanakkor, mindennek tudatában, némiképpen megértettem, miért esik a király nehezére új neveket megjegyezni.
Érdekes volt, amikor megtaláltam az Emma születésének napján készült bejegyzését.

1879. december 22.

Rettenetesen hideg nap a mai, ugyanakkor örömteli is, hiszen a családunk új taggal bővült. Mindig csodálatos számomra az ilyen, hiszen ez biztosítja a vérvonalunk fennmaradását. Mars rettenetesen ellenségesen viselkedett velem, amikor a kicsi hogylétéről érdeklődtem. Bánt, hogy ennyire sértődött még mindig. Az én jogom volt, hogy elnevezzem a kislányt, akin máris látszik, hogy hozzám hasonlóan, anyámra fog hasonlítani. Kék szeme és bájos, sötét hajacskája van.
Emma Saturn Friod karácsony második napján lép majd a keresztségbe.