Orion társa

20.

- Szép kutya - jegyezte meg Orion elmélázva.
A hatalmas állat a lábunk mellett ült, szürkés fejét Paha ölébe tette. Nagyon barátságos volt a maga módján.
- Akka még csak kilenc hónapos. Sokat kell még nőnie és formálódnia, de csodálatos kutyus lesz - mondta a démon mosolyogva és lehajolt az ebhez, aki hálásan bújt hozzá - Igaz, kislány? Az én kis gyönyörűm.
Nagyon furcsa volt őt így látni. Ennyire kedvesen viselkedni egy állattal, akit nyilvánvalóan imádott. Büszke volt rá és féltette. Figyelt minden mozdulatára, amit felé tett.
Egy étterem teraszán fogyasztottuk el az ebédünket a meghallgatás után. A többi, öregebb démon érthető okok miatt nem akart velünk tartani, de Paha ragaszkodott ahhoz, hogy megismerjük a kedvenc helyét. Vagy fél órát jöttünk kifelé Helsinki belvárosából egy olyan kis utcához, ami olyan volt, akár egy közepes város mellékutcája. Hétköznap lévén, egy lélek sem volt a környeken. Az étteremben is rajtunk kívül csak egy idős házaspár üldögélt egy-egy tál leves felett. Mi is fura ízű halat és burgonyát ettünk valamilyen gyömölcsös raguval. Idegennek és szokatlannak tűnt az ízvilág és maga az egész szituáció.

Orion óva intett a másik királytól, miközben az egyértelműen kedves és humoros. Kicsit nyers, de a kedvemre való modora volt. Nem olyan talpnyaló, mint a többi hozzá hasonló. Ő más volt.
A hosszú, szürke szőrű állat, miután realizálta, hogy a gazdája a figyelmét ismét az ételének szentelte, felém fordult és az orrával meglökte a térdemet.
- Milyen fajtájú? - kérdeztem akaratlanul is elvigyorodva.
- Kaukázusi juhász.
- Azt hittem, hogy valami spéci finn fajtát választasz - vetette fel a férjem, kortyolva egyet az egyhe ízű, gyenge sörből.
Ahogyan az idő előre haladt, egyre kevésbé értettem, miért kellene annyira vigyáznom a Paha-val való érintkezés során. Láthatóan imádta a hazáját, de ezt nem tartottam bajnak, elvégre ő az uralkodójuk. Lefogadtam, hogy szereti a népe.
A férfi halkan felnevetett. Hangjában még mindig volt valami ördögi és kissé gonosz.
- Őt ajándékba kaptam. Eredetileg az oroszok tenyésztették a marha- és rénszarvasnyájak őrzésére. A nagyobb típusok képesek egy medvét is leteríteni - felelte hátradőlve - De makacsak, mint az öszvér. És önérzetesek, akár egy passzív fiúcska... Ezért megfelelő embert kíván a kiképzésük.
Szólama ekkor kissé sötétté változott.

Kevés szó esett ezek után. Inkább csak formaságok, a visszautazásunkkal kapcsolatban töltötték ki a beszélgetést. Néhány amerikai államügy is megvitatásra került, elsősorban a közelgő választások miatt. Paha kivételesen otthon volt ebben a témában. Érdekes volt, mennyire izgatja a politika, az pedig még inkább, hogy értett is hozzá.
Már a desszert romjai felett csevegtünk, amikor a kis tér túlsó oldaláról kiáltás hangzott fel. Egy hétéves forma kisfiú feküdt a földön. Ruhája koszos volt és szakadt. Tőle nem messze egy törött szemüveg hevert. A gyerek keservesen sírt, miközben a felette álló nő folyamatosan szidta azon a furcsa nyelven és záporoztak rá az ütések. Verte, ahol csak elérte, ameddig a kis test össze nem kuporodott a sáros térkövön. Látszott, hogy ez nem az első eset.
Mindhárman megdermedtünk. Én csak ránéztem Orionra, amikor Paha már mozgásba lendült. Öles léptekkel indult meg a döbbenetes jelenet felé. Nem volt időm bármit is tenni. A férjem a másik démon után iramodott, miközben én egy köteg eurót dobtam az asztal közepére, ami nyilvánvalóan többször is betakarhatta a számlánk összegét. Még biccentettem a pincérnek, majd a pórázt a kezembe fogva, a többiek után siettem. Akka szerintem játéknak fogta ezt fel, mert nyálfolyatva loholt mellettem.
Mire odaértem, Orion a kisfiú mellett térdelt. Valamit motyogott neki és felültette óvatosan. Jobbjával a hátát simogatta, miközben a másik kezével, a pulóvere ujját összegyűrve, próbálta letörölni az apróság szeme alatti sebből szivárgó vért. Akkor láttam csak meg, hogy az arca és a kezei is tele vannak zöld foltokkal, amiknek nagy részét nem az iménti bántalmazásból szerezte. Összeszorult a szívem. Olyan kicsi volt. Piszkos, kócos haja barna szemébe hullott, így folyamatosan igazgatta. Nem sírt már. Arcán ugyanazt az elkínzott kifejezést láttam, mint Harry-én, miután Philippe majdnem halálra verte.