Új család

A nagy hír

Végre haza értem, elsehiszem!
Ki veszem a kulcsot és finoman becsapva az ajtót indulok meg a házba. Az ajtó mellé szokásosan le dobom a cuccom és le rugom a cipőm. A tv-t be kapcsolom és be nyomok egy jó kis zenét. Legyen a Salt, ez egy baromi jó szám. Fejemet kicsit rázva és ugrálva megyek a konyhába, főzni valamit mire apa hazaér. A konyhapultnál megtorpanok. Egy pizzás doboz van rajta egy cetlivel.

Szia kicsim! Hoztam neked pizzat, hogy ma ne kelljen főznöd. Délután találkozunk és egy meglepetéssel jövök. Szeretlek puszi!

Mosolyogva olvastam el a sorokat. De aranyos, bár jobban örültem volna, ha ő főzött volna. De ahogy tartja a mondás is. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Fel kaptam a pizzámat és le dobtam magam a kanapéra. Kikapcsoltam a zenét és kerestem valami nézhetőt.
Egy jó fél órával később el cammogtam a szobámba a táskámmal. Le raktam az asztalomhoz és ki szedtem a cuccaimat és be pakoltam holnapra. Holnap végre Péntek! Utána át öltöztem egy itthoni ruhába. Ami egy fekete cicanadrágból és apa egy sötétkék trikójából állt. Vissza mentem a nappaliba telefonozni.
Nyílt az ajtó, apa és Karen lépett be rajta. Ő lenne a meglepi? Kíváncsi tekintettel néztem a két nevető felnőttre.
-Szia Kicsim, ízlett a pizza? - kérdezte apa
-Apa ismerlek, ha pizzát veszel nekem akkor valami olyat csináltál ami nekem nem tetszik. Úgy, mint a múltkor amikor eltörted a kedvenc bögrémet. - buktattam le szegényt és fel álltam a kanapéról. Követtem apáékat a konyhába. - Szóval mit csináltál?
-Túl jól ismersz. - nevetett fel mély hangján - Ami azt illeti tényleg van valami. Mivel jó ideje együtt vagyunk Karen-nel, úgy gondoltuk, hogy össze költözünk. Ezt holnap délután el szeretnénk kezdeni.
Mind2en engem néztek, reménnyel és félelemmel teli szemmel. Nem akarok el költözni.
-A sulimat ugye nem kell abba hagynom? - kérdeztem rekedtes hangon
-Nem dehogy. - válaszol vidáman Karen
-Nincs ellenvetésed? - kérdezi apa még aggódva
Persze, hogy van! De most mondjam a szemedbe, hogy nem akarok sehova menni innen? Erre nem lennék képes. - Nem örülsz neki, ugye? Túl sokáig vagy csöndbe. - szontyolódott el apa
-De-de, csak le vagyok döbbenve. - erőltettem mosolyt az arcomra
-Tényleg nem bánod? - úgy fel csillant a szeme, mint egy gyereknek ha édességet lát
-Tényleg. - mondom olyan híhetően, hogy még én is majdnem el hittem, mire apa szorosan át ölel
Apa és Karen végig arról áradozott, hogy milyen jó lesz 5-en együtt lakni. Igen, ott lesznek az ő kölykei is. Alig várom. Végül el mentem a szobámba.
Hívás: Nico
"Hali! What's up?" Szól bele a telefonba vidáman.
-Szia. Semmi jó. - válaszolok le törten
"Mi a baj?" Aggódás cseng a hangjába.
-El költözünk Karen-hez és a 2 fiához.
"Na ne, mégis hova akar vinni?!"
-Norwood street 203.
"Nézd a jó oldalát 4 utcányira leszel tőlem!"
-Ezt nem is tudtam. - mondom már kevésbé szomorúan
Még egy háromnegyed órát beszéltem a legjobb barátnőmmel, majd a gépemhez ültem. Segítségül hívtam a Google Maps-et és megnéztem hogyan vannak az utcák. Tényleg nem lesz messze se a suli, se Nico. De mi lesz Karen fiával. Nem a kicsivel James-szel, hanem a naggyal Zack-kel? Istenem, ha bunkózni fog eskü ki herélem. A gondolataimból az ajtómon egy kopogás hozott vissza.
-Gyere! - kiáltok fel és apa nyit be
-Kicsim fel kéne hívnod az edződet, hogy most hétvégén nem tudsz menni edzeni. - ezt el is felejtettem
-Mért nem mehetek Vasárnap? - a Szombatot értem, pakolnunk kell és rendezkednünk, de azután?
-Mivel Hétfőn lesz sulid, szerintem túl fáradt leszel.
-Majd Szombaton meglátom. - apa bólintott és ki ment. Este 6-ig kisebb nagyobb sikerekkel, de el tudtam felejteni a költözést. 6-kor el mentem fürdeni és 30-45 között meg le mentem vacsorázni. Apa kérdezgette, hogy mi volt a suliba, amit nagy vonalakban el meséltem és kaja után vissza mentem a kuckómba, YouTube-ozni. Olyan este 10 fele mentem aludni.