Új család

A vacsora #1

2 hónap telt el azóta, hogy Zack-kel együtt vagyok. Nem beszéltünk a költözésről. Apáék négyszemközt kérdezték, hogy most mivan, de nem tudtam felelni.
Június van 14 van, Péntek. Mivel senki nem ér rá, ezért én viszem James-t a suliba évzáróra.
Amíg a töki mellettem volt, el poénkodtunk meg be mutatott pár barátjának, de amikor el kezdődött az ünnepség unatkozni kezdtem. A zsebemben éreztem, hogy rezgett a telóm.

Zack❤: Hol vagy?
Baby💜: Hol lennék? Az öcséd évzáróján!
Zack❤: Jó-jó, csak ne ölj meg! Estig nem leszek otthon. Szóval ne várj, pussz!

Vissza se írok neki. Másfél hónapja ezt csinálja. Ilyenkor mérgemben elmegyek box zsákot püfölni, de nem hagyhatom itt a tökit.
Nagy nehezen, de vége lett az évzárónak. James felment az osztályával a termükbe. A szülökkel követtem őket. Mikor meg kapták a bizonyítványt, James boldogan jött hozzám, hogy mehetünk. Fél füllel hallottam, hogy 2 nő össze beszélt rólam és Zack-ről. Megálltam.
-James menny a kocsihoz mingyár jövök. - mondtam és a fiú szótfogadva tovább ment kifele az iskolából. - Elnézést! Ha bajuk van velem akkor ha lehet a szemembe mondják, ne súgdolózzanak. Remélem a gyerekeiket nem erre tanítják. - szóltam a 2 nőnek tisztelettel, de hallatszott a hangomban a felháborodottság
-Mi közöd van hozzá, hogy mi mit beszélünk?! - rival rám az egyik
Újabb idióta. Millió ember van s lesz, aki ki beszél, mért foglalkozzak velük?
-Tudja mit, nekem mindegy! Ha magának jól esik! - vállat rántva és büszkén mentem ki a helyiségből. Oldalra pillantva vettem észre, hogy egy szekrény mellett bujkált James és 2 barátja. - Úgy tudtam, hogy a kocsinál vagy.
-Hát az úgy volt.. - tarkóját kezdte el vakarni mire fel nevettem
-Mintha a báttyádat látnám! - realizált bennem, hogy Zack mit csinált mire megint mérges lettem és abba hagytam az örömködést.
A kölykök menőnek hívtak, hogy nem foglalkoztam a pletykálókkal. Utána elmondtam nekik, hogy ez nem menő dolog hanem egyszerűen nem foglalkoztam vele, mert nem éri meg.
Haza értünk kb délre. Az asztalnál meg néztük és át beszéltük James bizijét. Mivel nekem nem volt kifogásolni valóm rajta, ezért ő választott ebédet. Ami nagyon egyszerű volt. Rántott hús sültkrumplival. Szóval elmentünk boltba majd neki álltam a kajának és a kisebb, egyszerűbb feladatkoban segített James.
A PS-en játszottunk a tökivel mikor megjött apa meg Karen.
Este 6-kor írt nekem Nico, hogy mennyünk el kajálni.
Nagyon jókor találod ki Nico.
Végül rá bólintottam. Nem tudtam, hogy mit húzzak fel. Nico azt mondta, hogy elegáns legyen.
Már azt sem értem, hogy miért megyünk ennyire puccos helyre.
A földön ültem és gondolkodtam.
Fél 7-et ütött az óra és még semmit nem csináltam.
-Kim gyere egy kicsit ide! - szólt fel apa szóval le mentem
Meg kérdezte, hogy mi legyen a kaja. Én meg el mondtam neki, hogy elmegyek Nico-val enni.
Vissza mentem a szobámba és a szekrény elé álltam. Csak bámultam a ruhákat.
-Túl sok? - kérdezte nevetve Karen majd mellém sétált
-Nem, csak...nincs nagyon elegáns ruhám. Vagyis nem tudom, hogy jó-e amit buliba szoktam fel húzni. - meg mutattam neki párat, de mindegyiket le intette
-Mivan abban a dobozban? - kérdezte és a szekrényem legfelső polcán lévő nagy fekete dobozra mutatott.
-Nem tudom. Az eddig itt se volt. - feleltem lepedten és le vettem a dobozt. A földre raktam és le szedtem a fedelét. Csodálkozva néztem a gyönyörű ruhát. - Ezt tuti, hogy nem én vettem.
-Ki tudja, de most öltözz fel, lassan 7 óra. - figyelmeztet Karen és ki megy a szobából maga után be csukva az ajtót.
Ez túl elegáns. Nico soha nem vinne ilyen helyre. Itt valami nagyon nem stimmel.
Kicsit rá göndörítettem a hajamra és bal oldalt feltűztem. Ki sminkeltem magam, fel húztam az estélyit és fújtam magamra az egyik parfümömből. Cipőnek igazából mindegy, mivel nem látszik. Akár sportcipőt is húzhatnék, de nem. Egy fekete tűsarkút húztam mellé.
Mire végeztem Nico írt, hogy egy kocsi jön elém, ami elvisz az étteremhez és ott találkozunk.
Istenem Nico!
Egy sötétített ablakos, fekete autóba ültem be. Nem láttam, hogy ki vezet és hátul se volt senki.
Kicsit autókáztam mire oda értem.
Kiszálltam a járműből, ami azonnal el is hajtott.
Csak álltam és néztem, hogy most mivan.
Fel akartam hívni Nico-t, de meg láttam távolabb Nico-t...Thomas-szal(?) Mi a?
Hirtelen oldalról valaki belém karolt.
Majdnem ledobtam a telefonom úgy megijedtem. Ekkor felismertem Zack nevetését és mérgesen néztem rá.
-Őfelsége mégis ráér foglalkozni a szeretteivel és nem csak magával? Másfél rohadt hónapig csoda volt ha együtt voltunk 1 órát! Ma az öcséd évzárójára én mentem el és képzeld mi volt! A hátam mögött beszélt ki két nő, hogy milyen szörnyű és megvető, hogy veled, a mostoha báttyámmal vagyok együtt. Tudod, nem érdekelt, egyszerűen otthagytam őket, de az, hogy hirtelen elhívsz vacsizni Nico-n keresztül, mintha mise történt volna na az már sok! És még veled akartam össze költözni, meg álmodoztam, hogy szép életünk lesz. A nagy frászt! - minden haragomat rá zudítottam és nem hagytam beszélni. Bár nem, mintha meg akart volna szólalni. - Tudod mit elegem van, én most hívok egy taxit vagy Russell-t, hogy jöjjön értem és haza megyek!
Remegtem a dühtől. Már torkig vagyok Zack-től.
-Számítottam rá, hogy le fogsz cseszni és, hogy azzal fenyegetőzől, hogy haza mész.. - szólalt meg végre
-Nem csak fenyegetőzöm, megis teszem. - vágok a szavába bunkón és a telefonon már keresem Russell nevét, de Zack ki kapja a kezemből.
-Hallgass meg végre! Gyere be, együnk és közben magyarázok. Rendben? - ajánlotta én meg mivel nem tudtam volna máshogy haza jutni így bele mentem.
Szótlanul el indultam előre.
Inkább nem szólok hozzá, mintsem olyat mondjak neki haragomban amit később megbánnék.
Nico és Thomas is csatlakozott hozzánk, de csak ők 2en beszélgettek halkan.
Zack beszélt valamit egy ott dolgozó féfival majd mehettünk az asztalhoz, ami a legfelső emelten, az erkélyen volt.
Gyönyörű a Nap lemente innen!
Csak csodáltam az égboltot. Egyszer csak 2 kéz fonódott a derekamra.
-Valld be, hogy imádod! - suttogta Zack kicsit egósan
-Ez varázslatos! Legszívesebben itt helyben le rajzolnám! - mondtam csodálattal
Mielőtt le ültem volna az asztalhoz, Zack kihúzta nekem a széket.
-Ennyitől nem lágyul meg a szívem. - míg a barátaink már kétségbe estek, Zack higgadt maradt
-Fel készítelek, hogy rosszul fogod érezni magad. - szólalt meg Zack újra egósan
-Főleg ha megütlek! - rivaltam rá kicsit, hogy ne húzza tovább az idegeimet