Új család

Bónusz #5

*Kimberly szemszög*
Aggódom Lauráért és Nico-ért is. Probálja rejteni, de látom rajta a félelmet, hogy hol a kisebb lánya. Tina szorosan az anyja mellett ül és fogja a kezét.
Oldalra nézek, hogy lássam Cheryl-t, de nem volt mellettem.
Cheryl!
Azonnal felálltam és nézelődni kezdtem több írányba is. Ekkor Luke jelent meg Cheryl-t fogva.
-Rég láttalak Kimberly! Szép gyerekeid lettek. -nem tudom eldönteni, hogy ezt kedvességből vagy szarkazmussal mondta
-Engedd el Luke!-üvöltöm neki
-Eszem ágában nem volt bántani. Csak láttam, hogy elkószált virágot szedni.-nem hittem neki, de megkönnyebültem mikor elengedte Cheryl karját és hozzám szaladt
-Tűnj el.-mondom ellenszenvesen
-Nem tehetem, tudod a fiam is versenyzik.-lefagytam
Ha úgy "versenyzik", mint Cortez akkor..Alex hatalmas bajban van...
-Mit akarsz tőlünk?!-ér ide Zack és elém áll
-Laura!-kiáltja megkönnyebülve Nico és Tina
-Semmit. Kim 2 évet ültem börtönben. Elég volt és sajnálom, ami akkor történt. Mint mondtam a fiam miatt vagyok itt.
-Ez mind szép és jó, de a fiacskád akkora tapló lehet, mint te, hogy a fiam annyira dühös lett, hogy megüsse. Pedig ő nem a verekedésről híres.-nem akartam elhinni amit mondott Zack
Hangszoró: A négyes számú versenyző felborult a motorjával!
-Alex!-kiáltom és mind a pályára kapjuk a fejünket
Hangszoró: A nyolcas számú versenyző hihetetlen dolgot csinál! Visszafordult! Colorado bajnoka visszamegy a hazai csúcstartóhoz! Leszáll a motorról és felsegíti versenytársát. Alexander jól van!
*Alexander szemszög*
Dühösen ültem a motorra és mentem a startvonalhoz.
Mi a szar köze van ahhoz, hogy mit csinálok a barátnőmmel?! Ha Laut zavarná akkor szólna és változtatnánk, de..
A kezdő lövésre fel figyeltem és meg is indultam. A srác már az első másodpercben megelőzött.
A picsába, hogy nem figyelek!
Megnyomtam kicsit a gázt és a sarkába férkőztem. Viszont egy másik versenyző is nekem.
Gyerünk, nem ezért gyakoroltam hónapok óta!
Megint emeltem a sebességemen, a kanyarban tartani is tudtam volna, de az a fasz, aki mögöttem van belém jött. Elvesztettem az irányítást a motor felett és a kanyarban kicsúsztam.
A lábam és a fejem is rohadtul fáj. Nem tudok felkelni.
Egyszercsak hallom, hogy a srác visszafordul és nemsokára mellettem is termett. Leszedte rólam a motoromat és megpróbált lábra állítani, de amit rá akartam nehezedni a bal lábamra azonnal össze csuklottam.
-Jólvan az állást hanyagoljuk, csak vegyük le a sisakod.-mondja és a sisakomhoz nyúl, probálok segíteni neki, de egyedül is megoldotta
Amint levette a fény kiakarta sütni a szemeimet és éreztem, hogy valami nedves folyik a fülemre. (Senki ne gondoljon semmi rosszra! XD) Rohadtul fájni is kezd ezért oda szorítom a kezem.
-Baszki te vérzel!-kiált fel Raymond
Fel nézek a lelátóra, a családom aggódva és le fagyva néz engem.
Oda kell mennem, hogy megnyugtassam őket. Lábra is akarok állni, de úrja összerogyok.
-Mit akarsz csinálni? Maradj inkább ülve míg nem jön..
-Fogd be! A családomhoz kell mennem.-ordítok rá a fájdalom és a haragom miatt is
-Rendben, de nem tudsz oda menni egyedül, szóval segítek és nem érdekel a véleményed!-csak elmosolyodtam miközben fel segített. Elkezdtünk sétálni a lépcső felé amit be is mondtak és kommentáltak végig míg oda nem értem hozzájuk. Persze elém jöttek, nem várták meg míg fel szenvedem magam.
-Alex!-kiáltják többen is, ami a fülemet kicsit sértette
Anya sírva borult a nyakamba, de előtte apa átvett a sráctól. Cheryl Nico-t elengedve futott hozzám sírva és át karolta a derekamat.
-Semmi baj,..nincs bajom...-nyugtattam őket szaggatottan, kezdtem elveszíteni az eszméletemet, de próbáltam tartani magamat
-Alex..-fülön ütött egy halk síró hang. Laura volt az, mellette meg Raymond állt és nyugtatni probálta őt.
-Tudod..tényleg nem love story-ba illően jöttünk össze,..de..attól még ugyanúgy..szeretem..-a látásom egyre jobban romlott és lassacskán elájultam. A nyálas szövegem után az utsó emlékem az Raymond elismerő, Lau aggodó tekintete és anya puha tenyere az arcomon ahogy probálja fel kelteni a figyelmem, hogy ne csukjam le a szemem.
Bocs anya túl fáradt vagyok.

*Laura szemszög*
2 nap telt el a verseny óta. Alex-hez többször is bemegyek. Az anyukája folyton benn van vele, az apja meg csak naponta egyszer megy be hozzá a kislánnyal együtt. A szüleink semmit nem mondtak azzal kapcsolatban, hogy Luke kicsoda és egyenlőre nem is várom el tőlük. Bár Ray-jel sokszor találkozok a kórházban.
Délután 2 van, ma hamar végeztem a suliban szóval siettem a kórházba. Az épület előtt viszont egy kisebb meglepetés ért. Ray várt rám. Azt mondta, hogy bevisz a kórházba. Nem mondott semmi különösebbet. De amikor beértünk a kórházba meg értettem miért.
-Szia Lau.-köszön hatalmas mosollyal bár kissé halkan
-Alex.-ejtem ki a nevét boldogan és a szemem megtelik könnyel
Oda futok és rávetem magam.
-Finomabban szívem.-csesz le finoman, de ráteszi a bal kezét a fejemre, jobbal pedig a hátamat simizi
-Pár órája kelt fel. Raymond meg kitalálta, hogy érted megy.-avat be Kimberly, aki Alex ágya melletti széken ült
Fel álltam és megöleltem a fiút.
-Köszönöm!-mondom a pulcsijába
-Hé-hé attól még, hogy nem nyírom ki az nem jelenti azt, hogy elnézem ahogy ölelget!-jelenti ki Alex duzzogva
-Jólvan kis féltékeny.-engedem el a fiút és mosolyogva leülök Alex mellé
-Nicsak ki beszél! Mi is történt Pénteken? -gúnyolodására probáltam befogni a száját, de nem igazán jött össze, mert ő meg fogta a kezemet -Ha jól emlékszem konkrétan fel pofoztad Kyle hugát azért, mert mellém állt.
Az arcom már lángokban égett, főleg mivel mindenki nevetett.
*Alexander szemszög*
A nevetésünket Luke zavarta meg.
-Itt az ideje, hogy elmondjátok, hogy ő ki.-fordulok komoly arccal anyáék felé. Anya és apa összenézett. Apa bólintott egyet.
-Igazad van. Luke az exem. -röviden elmesélték, hogy mi történt régen
Amikor anya elmondta, hogy ez miket csinált vele, elöntött a méreg. Fel álltam és kitéptem az infúziót a kezemből és egyenesen a férfihoz sántikáltam. Raymond viszont elém állt. Vér szemekkel néztem a férfira. Nem sok tartott vissza, hogy megüssem, de ekkor..
-Bocsánatot kért!-kiáltotta kétségbeesetten anya -Tudom, hogy Zack sose fog megbocsátani neki, de neked nem kell ezzel a haraggal együtt élned!
Az előttem álló srácra néztem.
"Behúztam neki egyet, újra megtántorodott, de nem ütött vissza. -Ezzel minden megvan oldva?"
-Igazad van anya és neked is.-vallom be egy sóhajtás után
-Nekem?-kérdez vissza Raymond értetlenül
-Nem lehet megoldani egy helyzetet azzal ha megütöm a másikat. Bár nagyon utolsó esélyként szoktam verekedni. Ray?-kezemet a fiú felé nyújtom, aki mosolyogva lepacsizik velem -Hajlandó vagyok megbocsátani és elengedni a múltat anya és apa nevében is.-rájuk mosolygok és kezet rázok a férfival, akinek kicsordultak a könnyei
-Köszönöm!
Ez volt szerintem a világ legőszintébb szava. Fontos dolgot tanultam meg a mai és a 2 nappal ezelőtti napon is. Igen, megtudtam, hogy eltelt 2 nap. Meg kell tudni megbocsátani. Mások és magunk érdekében is. Mert nehéz a súlya egy bántalmazásnak vagy akár egy egyszerű féltékenységnek. Sokszor megvan az okunk dühösnek lenni másra, de van egy idő mikor el kell engedni a haragot, mert le fog húzni. Luke is fontos dolgot tanult meg. Kiderült, hogy egy rendőr nő a szárnyai alá vette, hogy segítsen neki megjavulni és lám egy gyerek lett belőle. Hihetetlen, hogy mire képes a szeretet és a törödés.
Pár nap után kiengedtek a kórházból. A versenyt meg ismétlik és mivel anyáék baromi büszkék rám, ezért megengedték, hogy újra részt vegyek rajta.
Laut elvittem egy rendes randira is, aminek nagyon örült. Ray-jel jó haverok lettünk. Néha vannak nézeteltéréseink, de kezeljük a dolgokat. Az már más kérdés, hogy hogyan.

Hát ennyi volt! Probáltam méltó befejezést írni az Új családnak. Mivel nem lesz több rész. Ezt így szépen lezárom. Szóval nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki végig olvasta vagy csak bele olvasott ebbe a sztoriba. Ha már csak egyszer is mosolyt csaltam valaki arcára vagy kikapcsolódást nyújtott a "könyvem" (bár kétlem :D) akkor totálisan megérte.
Mégegyszer és utoljára köszönöm szépen minden egyes olvasást.

Egy kis titok: mikor megláttam a 10K-t azt hittem elsírom magam.

Na, de ez ígyis hosszabb lett, mint gondoltam szóval most már leállok. Sziasztok!♥♥