Új család

Amit akarok

Kopogtak az ajtón. Ki kapcsoltam a zenét és félre tettem, ami a kezemben volt és ki kiáltottam, hogy jöhetsz. Zack lépett be az ajtón.
-Szia. - köszön egy apró mosollyal
-Miaz mégsem tudsz meglenni nélkülem? - kérdeztem gúnyósan
-Az igazat megvalva igen. Látni akartalak. - kicsit meghökkentem, de végül el mosolyodtam
-Hihetetlen vagy. Csupán a tekinteteddel megmosolyogtatsz. - nevetem el magam. Zack fél oldalasan fel ült az ágyamra.
-Te meg engem azzal, hogy rád gondolok. - bókol mire el pirulok, de eszembe jutott, hogy hányszor kedveskedett és utána mindent eldobott.
-Ne csináld ezt, mert szörnyen fáj. Egyszer ölelsz aztán bántasz. Bókolsz, de utána el akarod felejteni. Döntsd el vég... - félbe szakított egy csókkal, de nem tarott sokáig.
-Most már tudom, hogy mit akarok vagyis kit. Fáj ha nem hallhatom a hangod vagy ha rám se nézel. Ha mégis akkor veszekedtünk. Kívántam a csókjaid, az illatod, hogy rám mosolyogj. De elcsesztem a dolgokat. Féltem, hogy a család mit szólna ehhez. Meg utálnának érte engem vagy téged, de rá jöttem, hogy az sokkal jobban fáj, hogy te utálsz. Nem vagyok a szavak embere, de meg probáltam ki fejezni, hogy mit is érzek írántad. Sajnálom, hogy ennyi ideig tartott. Szeretlek Kim. - miközben hallgattam a szám elé kaptam a kezem.
-El se hiszem, hogy ki mondtad! - a nyakába ugrottam és szorosan meg öleltem
-Te, hogy vagy vele? - kérdezte egy kis remegéssel a hangjában
-Én is szeretlek te idióta! - el húzódtam és szájon pusziltam
-Mi lesz a szüleinkkel? - kérdezte Zack aggódva. Közre vettem az arcát mire meglepődött és fel húzta az egyik szemöldökét. Kuncognom kellett amilyen arcot vágott.
-Mindig velük foglalkozunk, most legyünk egy kicsit önzők. Meg nézed mit rajzoltam? - kérdeztem gyerekes vággyal a hangomban mire Zack fel kuncogott
-Persze! - Zack be feküdt mellém és meg mutattam a rajzot amit anyuról csináltam. Meséltem neki is róla. - Tőle tudsz ilyen jól főzni?
-Igen. - rajzoltunk és beszélgettünk.
Estére is bent maradt velem, bár nem aludtunk el valami hamar. Zack folyton nevetetett, de éjfél fele sikerült álomba szenderülnöm.
Vasárnap reggel apa bejött értünk és haza mentünk. Amint be léptem James le támadt.
-Kim! - köszönt vidáman James
-Szia töki. - boldogan öleltem magamhoz a fiút
-Kim én.. - kezdi Karen, de abba hagyja mikor rá nézek
-Nem mondom, hogy nem fájt amit mondtál és, hogy nem haragszom érte nagyon. - igazából szörnyen fájt amit mondott, de sebaj.
-Meg beszéltük a dolgokat Karen-nel. Azt akartam, hogy legyen egy felnőtt nő az életedben, aki segít meg ilyesmi. De abba nem gondoltam bele, hogy te ezért leszel mérges ránk. Nem akartam pót anyát neked. Mi egy család vagyunk. Csak nem úgy, hogy anya, apa és gyerekek. Karen nem az anyád, a fiúk nem a testvéreid, de ne tekints rájuk idegenként és ez fordítva is így van. - mondta apa komolyan mire rá vetettem magam
-Köszönöm! - kiáltottam boldogan. Le ugrottam róla és Karen elé álltam. - Sajnálom, hogy úgy rád förmedtem, de anyát lehetetlen pótolni!
-Tudom, hallottam, hogy milyen csodálatos nő volt Kathryn. Sajnálom Kim. - meg öleltem majd le ültünk az asztalhoz
-Tényleg Zack, hogy állsz a lányok terén? - kérdezte apa mellőlem a vele szembe lévő Zack-től, aki egyenesen rám nézett
-Van egy lány, de sajnos van barátja. - válaszán majdnem fel nevettem
-Kár, milyen? - na erre kíváncsi vagyok. Zack egy pillanatra el gondolkodott majd fel kuncogott.
-Zakkant és önfejű, de nagyon. Ezek mellett gyönyörű és okos. - villantott egy édes mosolyt, hogy ne nyírjam ki.
-Képzeld apa nekem is van valaki, aki tetszik. Csak van barátnője, ami elég nagy csoda, mert a srác szörnyen arrogáns és egós, de jó szíve van és ha akar még kedves is tud lenni. - touché!
-Ne foglalkozz vele kicsim lesz más, aki imádni fog és nem fog bunkózni veled. - apa válaszán és Zack arckifejezésén nagyon nevettem
-Nekem mit tanácsolsz? - kérdezte Zack bosszú reményében
-Az a lány egy tipikus nő, szóval vigyázz vele. Valami rosszat csinálsz véged, de mi férfiak őket szeretjük. Nehéz helyzetben vagy ha van barátja. Azt tanácsolom, hogy próbáld meg el csábítani. - ki güllett szemekkel néztem apámra míg Zack csak nevetett.
-Ne mondj neki ilyet. Keressen egy másik lányt. - szól rá Karen apára
-Mivan ha totálisan szerelmes? - kérdezte apa Karen-re nézve
-Fiam ha boldog a lány a párjával akkor hagyd.
-Boldog vele vagyis remélem! - Zack válaszán meglepődtem
-Rendes gyerek vagy Zack találni fogsz egy lányt, aki oda lesz érted. - már van!
-Veled mizú töki? - kérdem James-től, aki eddig csak bambult
-Nem kell barátnő, csak a baj vele. - válaszol lazán
-Valahol igaza van. - szólal meg Zack mire szúrós tekintettel néztem rá
-Ilyet ne mondj lány jelenlétében. - apa már csak tudja, velem él.
-3 mp-et kapsz. - mondtam egy sunyi mosollyal.
-Most.. - akart megszólalni, de fel álltam és ő is félelmében
-Fuss! - kiáltja apa és el indulok. Zack el fut a nappaliba én meg követem.
-Sajnálom Kim, nem úgy értettem! - próbálja helyre hozni, de én csak követem és ki nevettem. A kanapén mászott végig, de a karfában megakadt és le bukfencezett róla. Oda siettem mellé.
-Hé jól vagy? - kérdeztem aggódva, de túl kesőn vettem észre, hogy ez egy csapda. Magára húzott és csikizni kezdett, én meg hangosan nevetni.
-Még mindig megakarsz ölni? - kérdezte gonoszan
-Nheeem! - visítottam a nevetéstől és már a szemem is könnyezett, mire be fejezte. Lihegtem Zack mellkasán feküdve.
-Jobban ki fáradtál, mint egy meneten. - súgja a fülembe és fel nevet. Még jó, hogy a család rajtunk nevet így nem igazán figyel.
-Idióta! - mondom és fel kászálódtam róla.