Ne hívj!

1.5K 49 0
                                    

*Kimberly szemszőge*
Egy 20 perc múltán meg érkeztem a mesterhez. A kocsi ajtót becsapva és terem ajtót még jobban be cseszve mentem be. A mester épp a box zsákot püfölt, mikor felém kapta a fejét.
-Most mért vagy ideges? - kérdezte és folytatta amit csinált
-Case annyira utálok néhány, jó pár embert! - fakadtam ki és indultam az öltöző felé - Mingyár mesélek. - mondtam és gyors át öltöztem, majd vissza mentem Case-hez, aki már végzett a box zsákkal
-Na mesélj kölyök. - le ültünk a padra és el meséltem neki mindent. Hogy mért hallgat végig? Már egy ideje járok hozzá és meg szeretett. Persze ezt soha nem mondaná ki a nagy Case Walker. A másik ok meg az, hogy szerinte a düh rossz tanácsadó és nem megy az edzés ha ideges vagyok. - Milliószor el mondtam, hogy szeresd apádat és tegyél meg érte mindent. El kell viselned a mostoha tesóidat, mert mostantól velük fogsz élni.
-Igazad van, de szar a helyzet.
-Mindig az, de meg kell próbálnod változtatni rajta. Addig is el terelem a gondolataidat ne aggódj. - monjda egy gonosz vigyorral
-Ettől féltem én is. - szenvedésemen Case csak nevetett egyett majd fel állt és a húzóckodóhoz ment én meg követtem. Mire meg csináltam ebből 50-et meg még 50 felülés és kötél mászásból versenyeztem vele! Fáradtan dőltem le a szivacsra.
-Mivan veled, még semmit nem csináltunk. - áll felém csípőra tett kézzel
-2 perc, 3 napja nem csináltam semmit. - mondtam levegőért kapkodva
-Mindig el felejtem, hogy hamar hozzá szokik a tested a semmit tevéshez. - gúnyól ki, de segítő kezet nyújt. Case mutatott pár technikát, amit utána rajta kellett végrehajtanom. Negyed 5-kor neki álltam álltam öltözni majd indultam Case-hez búcsúzni közbe néztem a telefonomat.
-5 nem fogadott hívás. - olvasom fel hallkan, aztán meg néztem, hogy ki hívott.
-Kinek hiányoztál ennyire? - kérdi nevetve Case, neki dőlve a falnak
-Hagyjuk. - válaszolok szárazon - Most megyek. Szia mester és Kedden találkozunk!
-Rendben, szia kölyök! - borzolja össze a hajam, ami szét is esik, Case fel nevet én meg megrázom a fejem és el mosolyodok. Ki mentem a kocsimhoz. A táskámat bedobtam hátra, majd be ültem a kormányhoz.
Imádom Case-t olyan, mintha a nagy báttyám lenne. Haza mentem és gyorsan fel szaladtam a szobámba. Le dobtam a cuccom és intéztem egy hívást.
Választottam tiszta ruhát majd mentem zuhanyozni. Fel húztam a ruhámat és egy kis táskába bele raktam a telóm, a kulcsom és a pénztárcámat. Le futottam és balszerencsémre Zack a konyhába volt.
-Az előbb jöttél meg és megint el mész? - kérdezte felém fordulva, amíg húztam a cipőm
-Aha. - válaszolok nyersen és röviden
-Mindegy anya és Chris el mentek. Azt mondták, hogy legkésőbb 10-re gyere haza és, hogy holnap miénk a házimunka. - sorolta unottan
-Oké, na pá és ne hívjatok! - mondom komolyan Zack-nek, aki nem ért semmit, de kimérten bólint egyet és ki lépek az ajtón.
*Zack szemszőg*
Hova megy és mért ne hívjuk? Sok a titok a családjába. Bár nem, mintha az enyémbe nem lenne. Nem tudok mit csinálni és nem is érdekel. Inkább fel megyek James-hez valamit csinálni.
Az öcsém 9-kor el aludt, de az az idióta még sehol. A nappaliba ültem és a telefon kijelzőjét néztem ahogy tellik az idő, a háttérben meg megy a tv. Negyed 10, fél 10 és háromnegyed 10-kor hajlandó volt haza jönni őfelsége. Mérgesen mentem ki a konyhába. Kimberly a cipőjét húzta le a lábáról. Sötét volt, szóval fel kapcsoltam a villanyt mire össze rezzent.
-Nocsak haza találtál?- kérdezem feszülten. Kimberly szépen lassan felém fordul, de nem néz rám.
-Bocs. - válaszol hüvősen és el akar menni mellettem, de meg fogom a karját és vissza húzom. Haja fel libben és végre rám néz, de amit látok az nem fog tetszeni anyáéknak.
-Engedj el! - szól rám dühösen és ki rántja a kezét a fogásomból
-Mi történt? - kérdezem sokkal kedvesebben
-Nincs közöd hozzá. - válaszol bunkón majd hagyom fel menni. Hülye ez a lány! Az arcán egy erő teljes pofon látszik és a szája sarka fel repedt. Minek tanult önvédelmet, ha meg verik?
Másnap reggel mintha misem történt volna, csinált reggelit nekünk. James már az asztalnál ült izgatottan, kócos hajjal és pizsamában. Kimberly egy rövid nadrágban és egy trikóban van, haja meg egy laza konytba van fel kötve. Én egy itthoni melegítő nadrágban vagyok és szerintem én is full kócos vagyok.
-Jó reggelt! -köszönt James vidáman. Le ülök öcsém mellé, aki öklét mutatja felém én meg mosolyogva pacsizok vele.
-Jó reggelt! - borzolom még jobban össze a haját.
-Tessék fiúk. - elénk rakta a tányérokat amin pirítósok vannak és ad egy-egy pohár narancs levet. Mikor le ül velünk szembe meg nézem az arcát.
-Kim azt mondta, hogy este meg támadták 3-an és mindegyiket le verte. Nem menő? - mondja csodálattal és teli szájjal
-De az és ne beszélj miközbe eszel. - szólok rá. Bármennyire hihető a története nem hiszem el.

Új családOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz