Új család

A valóság

Már 1 nap el telt és senkivel nem beszéltem. El sem hagytam ezt a szobát. Nem mintha bárki ki akart volna hozni.
Az én hibám! Minden! Hogy Zack kórházba került, hogy anya meghalt.
Mért nem engedték, hogy meg öljem magam?! Mitől jobb ez az ígyis rossz világ, ha életben maradok?!
Megprobálom... Utoljára és most sikerülni is fog. Nincs ki meg állítson.
Lábra akartam állni, de már több órája csak a földön ültem, szóval össze estem. El kúsztam az ablakig. Fel húztam magam a fotelra, ami alatta van. Ki nyitottam az ablakot és ki hajoltam. Csak bambultam lefelé. Mikor elég erőt gyüjtöttem, fel álltam és az ablak két szélén támasztottam ki magam.

*Zack szemszőg*
Nem akarom elhinni, hogy szakított velem. Üresnek érzem magam.
Anya és Chris folyton beszéltek hozzám, de nem figyeltem. Mikor be értünk a kórházba és jött egy doki neki se válaszoltam, hogy mi történt.
El láttak. El tört a bal karom és meg repedt a vállam is. A bokám meg rándult, de nagy bajom nem lett vagyis nem olyan vészes, mint az előző.
Már 1 nap eltelt. Anya mellettem ül egy székben. Most jött be Chris.
-Senkivel nem beszél és be zárkózott Zack szobájába. - mondja Chris első mondatát amire figyelek
Várjunk egyedül van?
-Chris ne hagyják egyedül! Azonnal mennyünk haza! - hangosan akartam mondani, de teljesen ki száradt a torkom
-Mi? - kérdezte anya, de nem foglalkoztam vele, csak ki téptem a karomból az infúziót és azonnal öltözni kezdtem.
-Nincs idő el magyarázni! Kim egyedül van és hibáztatja magát. - Chris végre kapcsolt és segített nekem majd ki siettünk a kocsihoz. Meg probáltam fel hívni, de persze, hogy nem veszi fel.

*Kimberly szemszőg*
Egy kocsi közeledett elég nagy sebességgel. Hallottam, hogy csörög a telefonom.
Zack!
Könnybe lábadt a szemem.
Nem, nem tudom meg tenni.
Vissza akartam húzódni, de meg csúszott a kezem és előre buktam. Szerencsére a másik kezemmel kapaszkodtam. Bár mivel mostanában nem pihentem, nem hiszem, hogy sokáig bírni fogom.
-Kim!- üvölti Zack alulról
-Zack! Véletlenül ki estem és nem tudom sokáig tartani magam. - üvöltök vissza neki és lejjeb csúszott a kezem
-Figyelj az majdnem olyan, mint amikor a pajtában voltunk. Engedd el, én meg el kaplak! - le néztem
Zack keze be van kötve. Nem fog el bírni. Csúszik a kezem.
-Kim! - hallom meg apa hangját az ajtóból, de pont ekkor nem bírtam magam már tovább tartani és el engedtem az ablak szélét.
-Nee! - ordítottam a félelemtől apával együtt
Valami rohadt kényelmetlenre estem.
Zack megprobált elkapni, de gyenge a keze és nem bírt el, szóval a földre estünk.
Át karoltam Zack felsőtestét és keservesen sírni kezdtem. Zack az épp kezével és a másikkal is magához szorított és ő is sírt.
-Azt hittem, hogy elveszítelek! - zokogja Zack
-Shajnálom... De nem ugrottam. Nem akartalak itt hagyni.
-Tudom!
-Kim! - apa futott ki a házból könnyes arcal. Fel kapott a földről és szorosan át ölelt.
-Apa nem akartam leugrani, csak ki estem! - magyaráztam neki ő meg bólogatott és csak velem foglalkozott
-Semmi baj. - el távolodott és fel segítette Zack-et - Nagyon hálás vagyok neked Zack, köszönöm, hogy vigyázol a lányomra!
-Most, hogy mindenki épségben van. Befele a házba és szépen elmeséltek mindent! - Karen parancsoló hangja megrémisztett
Le ültünk a nappaliban. Zack és én egymással szembe ültünk egy-egy fotelben. Apa melettem állt, Karen meg a fia mellett. A kanapén a nagyszülők és James foglaltak helyet.
Nem akartam megszólalni, mert ha az igazat mondom akkor ők nem lesznek olyan elnézőek Rick-kékkel, mint én. Ha hazudok lehet lebukok vagy Zack mondja el az igazságot.
-Az igazság az, hogy Kim össze futott Rick-kel és el vitte magukhoz. Én utána mentem, mert az én hibám volt, hogy egyántalán elment. Cortez ki hívott egy versenyre annak fejében, hogy vissza adják Kim-et. Aki erről az egészről semmit nem tudott, mert be vitték a házba és csak jóval később Rick vitte ki a pályára. - ez most félig igaz, félig kamu
Apáékat viszont, csak egy dolog érdekli.
-Kinek a hibája? - tette fel a kérdést Karen
-Az enyém. - szólalok meg azonnal
-Is, meg az enyém is. - mondja Zack
-Ez egy szép történet volt, de akkor min vesztetek annyira össze, hogy 1 napig egyikőtök sem akart beszélni. - apa át látott rajtunk
Mélyen bele néztünk egymás szemébe. Sok minden tükrözödik benne. Féltés, bunkóság, szemtelenség, gonoszság, de rengeteg szeretet is.
Nem tudok parancsolni az érzéseimnek.
Tudtam, hogy mire gondol Zack és csak bólintottam egyet.
-Azért Chris, mert az idióta lányod mindenért magát hibáztatta. - erre a válaszra akkora lett a pupillám, mint egy érem.
-Én voltam az idióta, ki is cseszett le először? - rivaltam rá
-Miért is csesztelek le? - el nevettem magam. Bele esett a saját csapdájába.
-Látod az én hibám, én kezdtem. - válaszoltam nyugodtan
-Nem, én kezdtem akkor a nappaliban. - arra gondol mikor először meg csókolt
Apáék csak ingadták a fejüket köztem és közte. Nem értették, hogy miről beszélünk.
-Meg bántad? - kérdeztem félve rá pillantva
-Soha és ezt te is tudod. - válaszol komoly hangon
El sírtam magam mire apa azonnal nyugtatni probált.
-Annyira utállak. - mondom neki duzzogva
-Én is szeretlek! - válaszol gunyósan
Fel álltunk és pár lépés után már szorosan egymással szemben álltunk. Zack nem habozott, gyorsan meg csókolt, de lágy volt és finom. A derekamat az épp kezével szorosan fogta míg én a borostás arcát fogtam közre. Miután el váltunk Zack még villantott nekem egy mosolyt majd a család felé fordultunk.
-Zack-kel együtt vagyunk, de a pályán szakítottam vele, mert az én hibám volt, hogy így megsérült. Sajnálom apa. - nem mertem rá nézni csak a padlót bámultam
-Ebből nekem annyi jött le már az elejétől, hogy az unokám fülig szerelmes és a leányzó is, de mindent el rontottak, mert féltek. Nem tudom, hogy ezen miért kell ennyire meg lepődni. - Robert mindenkit ki osztott és ami fontosabb, hogy engem is védett.
Hálásan pillantottam rá.
-Hogyan tudtátok titkolni ennyi ideig? - nem erre a kérdésre számítottam Karen-től
-Ez most egyántalán nem fontos. Titeket nem zavar? - kérdeztem a szülőktől, bár apa valamin nagyon gondolkodott
-Amikor rá kérdeztem, hogy hogy álltok csaj és pasi terén akkor egymásról beszéltetek? - kérdezte apa mi meg bólintással válaszoltunk. Apa nevetni kezdett. Most mi nem értettük, hogy mivan. - Furcsa ez, de örülök, hogy Zack a barátod. Mindig vigyáz rád és nekem ez a lényeg.
-Ez nagyon furcsa. Hisz mostoha tesvérek. - akad ki Karen, jogosan
-Teljesen egyetértek veled Karen ezért is akartam szakítani a fiaddal. - válaszolok szomorúan és el engedem Zack-et
-Anya senki nem tudja, hogy mi együtt lakunk és nem bírnánk ki. Első kézből láthattad, hogy mi is történik ilyenkor. - Zack mérgesen, de nem felemelve a hangját szólt az annyára és a kezem után nyúlt, magához vont.
-Megint túl bonyolítjátok a dolgokat. Csak költözzetek ki. - szólal meg Mary
-Költözzünk össze? - kérdezte Zack és egymásra néztünk, el mosolyodtunk és bólintottam.
A döntés megszületett.