Új család

Főzzünk!

Irritál ez a srác és vele kellene élnem?! Na ez egy lehetetlen feladat. Szerencsére James aranyos volt és be engedett a szobájába amíg be rendezték az enyémet. Persze, azért navigáltam pár dolgot. A szobám ki fejezetten tetszik.
-Üdv itthon. - mondta apa és magamra hagyott az új kuckómban. Itthon, mi? Ezt is meg kell még szoknom. Nem hangosan, de raktam be zenét, amíg ki pakolom a ruháimat. Az ágyon feküdtem, a hátamon. Ahogy néztem a plafont és unatkoztam, eszembe jutott, hogy ma az fix, hogy megyek edzeni. 11-ig a gép előtt ültem és gondolkodtam a sulis feladatomon. Egyszer csak valaki kopogott. Az ajtóhoz mentem és ki nyitottam, Karen az.
-Hallottam, hogy szeretsz főzni. Nincs kedved segíteni? - kérdezi kedvesen
-De persze, úgy sincs ötletem, hogy mit rajzoljak a suli feladatnak. - hatalmas mosoly terült ki az arcán, ennek hatására én is mosolyogni kezdtem. Együtt indultunk le.
-Mit kéne rajzolnod?
-Azt mondta a tanár, hogy most valami olyat kell, amit mi nem találnánk ki. Ami nem mi vagyunk.
-Nehéz lehet. Kérj segítséget Zack-től, ő régen rajzolt. - közben a konyhába értünk, ahol apa várt minket az asztalnál egy meleg mosollyal, ami ezt sugározta: "Ez az beszélget vele, mosolyog, akkor biztos kedveli és nem fog engem hibáztatni" vagy csak én képzelem ezt bele?
-Talán később. - válaszolok finoman
Spagetti-t főztem, Karen inkább hagyott egyedül főzni. Szerintem azt hitte, hogy igazából nem tudok főzni és csak apának szoktam segíteni. Apáék kicsit félre mentek, ami engem annyira nem zavart. Épp kóstoltam a mártást, hogy kell-e még valami bele.
-Te tudsz főzni? - hallom meg Zack kritizáló hangját
-Nem, nem tudok csak itt állok és magától minden történik, én meg nézem! - csattanok rá
-Neked is kicsit nagy a szád nem gondolod? - kérdezi össze font karral
-Te kezdted. Mért legyek kedves, ha te sem vagy? - tettem fel a költői kérdést, mert Zack nem válaszolt. Nem foglalkoztam vele, folytattam a kaját, ami igazából kész volt, csak hűlni-e kell még. Menni akartam apáék szobájába, de Zack meg állított.
-Szerintem nem jó ötlet. - figyelmeztet a ki szürödő hangokra
-Ez nem igaz. - mordulok fel és ki rántom a karom Zack fogásából - Akkor ők esznek amit találnak. - kanyarintottam gonosz vigyort az arcomra és fel mentem James-hez - Töki gyere enni!
A fiú ki is jött és le szaladt mellettem.
-Mi a kaja? - kérdezi James és le huppan az egyik székre
-Spagetti, remélem szereted, te véleményed meg nem érdekel. - szóltem Zack-re mielőtt meg szólal
-Ha ehető az már rossz nem lehet. - gúnyolódik Zack és le ül az öccse mellé
-Akkor merjetek. - teszem eléjük az ételt
-Kössz tesó. - köszöni meg James miközben segítek neki szedni, mert féltem, hogy magára burítja
-Ohh, nincsmit öcsi! - válaszolok majd el olvadva
-Hugi szedj nekem is! - mondja a mellette ülő idióta, vigyorral a képén, ami azonnal le hervad amikor gyilkos tekintettel rá nézek. De ölés nélkül kezdtünk el kajálni.
-Ez nagyon finom. - dícsér meg James
-Inkább meglepően finom. - folytatja az idióta
-Köszönöm. - mondom, nem foglalkozva Zack előbbi megjegyzésére
-Mióta tudsz főzni? - érdeklődik Zack, mire el komorulok és még az evést is abba hagyom egy pillanatra.
-Kb 2 és fél éve. - válaszolok keresve a hangom
-Értem, anya azt kérte tőlem, hogy probáljalak megismerni, szóval mi a hobbid? - tesz fel egy újabb kérdést
-Sportolok. - válaszolok még mindig kissé vissza fogodtan
-Mit balett-ozol? - nevet fel gúnyósan és az öccse folytatja
-Járok edzeni, kick-box-ot, taekwondo-ot és kjokusin-t. De mivel nem érdekel, ezért ezt a beszélgetést itt befejeztük. - álltam fel az asztaltól és a spagettim-mel fel mentem a szobámba. Egy jó kis Vr-ral be fejeztem az ebédem.
Pihenés után rá néztem a monitorom jobb sarkára. Fél kettő lesz, szóval itt az ideje elmenni a mesterhez. Elő vettem a sport táskámat és bele raktam az edző cuccomat. Ami egy fekete és piros, 2 részes edző ruhából állt, egy türcsíből, a kesztyűmből és a kulacsomból állt. A hajamat gyors fel kötöttem egy erős konytba és le mentem a földszintre. Ahol a "családom" beszélgetett. Bele ugrottam a cipőmbe és már nyitottam is az ajtót.
-El mentem edzeni. - szóltam hátra és ez volt a vég szavam
*Külső szemszög*
Chris össze húzta a szemöldökét és mérgesen Zack-re nézett, izmai meg feszültek, hogy lánya csak így le lépett.
-Mit csináltál? - kérdezte feszülten Christopher
-Én?! Csak meg kérdeztem, hogy mióta főz és, hogy mi a hobbija. - magyarázza, mintha ártatlan lenne. Chris meg lágyult és meg masszírozta a szemeit. Gondterhelt sóhajtással állt fel az asztaltól.
-Kimberly-nek akkor.. - kezdte Karen magyarázni, hogy miért nem volt jó ötlet meg kérdezni mióta főz Kim.
-Elment az anyukája, maradjunk ennyiben. Ne hozzátok fel neki.
Egyik fiú se értette, hogy mégis mi történt 2,5 éve, de nem is firtatták.