Új család

Anyák napja

Ez egy külön rész lesz, ha már anyák napja van. Nem onnan folytatódik ahonnan az előző rész vége lett és független a történettől.

Ma van anyák napja. El kéne mennem a temetőbe. De előbb veszek virágot.
Fel húztam egy utcai ruhát, fel kaptam a telóm és a kocsi kulcsot az éjjeliről majd indultam is.
A nappaliba Karen és a 2 fiú tv-ztek. Reggel ők is meg köszöntötték az annyukat.
Be ültem a kocsimba és a temetőnél le parkoltam. Választottam egy virágot, ami anyának is tetszene és meg indultam a sír rengetegben anyához.
A kősírra helyeztem pár száll Hortenziát és le gugoltam elé.
Mindig is sajnáltam azokat a gyerekeket akiknek anyák napján nincs kit meg köszöntsenek. Azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy egy leszek közölük. Zack és James nagyon szerencsés. Karen is nagyon kedves, persze téged nem überelhet senki.
Hiányzol anya és szeretlek! Boldog anyák napját!
Könnyes szemmel, de mosolyogva hagytam el a temetőt.
-Szia Kim. - köszönt kedvesen Karen a kocsim mellett állva
-Szia hát te? - kérdeztem és meg töröltem az arcom
-Apád hozott ide, de ez most mindegy. A családdal arra gondoltunk, hogy örülnél ha el mennénk valahova kettesben. Nem kell úgy gondolnod, mintha anya-lánya napra mennénk csak együtt töltünk egy kis időt. A fiúk is most Chris-szel vannak. - szemem újra megtelt könnyel és bólogatni kezdtem
-Ez egy jó ötlet, köszönöm! - Karen el mosolyodott és át ölelt
-Nem tudom felülmúlni édesanyád szeretetét, de tudd, hogy én is nagyon szeretlek! - bólogattam és vissza öleltem
-Én is szeretlek. - motyogtam
El mentünk a plázába. Tele volt családokkal, vagyis anya-lánya párokkal.
-Mit szeretnél csinálni? - hozott vissza a merengésből Karen hangja
-Együnk valamit, mert szörnyen éhes vagyok! - a gyomrom is egyetértett egy hangos morgással, amin fel is nevettünk.
Meg ebédeltünk és be mentünk egy játékterembe. Célba lövössel játszottunk meg versenyeztünk. Mászkáltunk és beszélgettünk.
Láttunk egy kisfiút, aki leette magát fagyival az annya meg probálta le szedni, de csak rosszab lett a helyzet.
-Zack is csinált hasonlót. Mikor 12 éves volt el vittem fagyizni őket és le ette a polóját. Az öccse, aki még csak 2 éves volt ki nevette. Zack mérges lett és a maradék fagyiját James-re dobta. Tiszta fagyisan mentünk haza. - mesélte vidáman
-Megvan a jó és rossz oldala is a testvéreknek. - mondom kedvesen
-Soha nem gondolkodtál egy testvéren? - érdeklődött kíváncsian
-Terhes vagy? - kérdeztem vissza félve.
-Dehogy Isten ments, csak kérdeztem! - válaszol kínosan nevetve
-Értem. A kérdésre válaszolva nem. Nem gondolkodtam rajta. Anyáék akartak egyszer, de aztán le mondtak róla, mert akkor volt a balesete apának. Meg túl nagy lett volna a kor különbség. Ott vannak az uncsitesóim, szóval nem hiányoltam testvért. Zack, hogy fogadta a kis tesvérének a hírét?
-Hát örült is neki meg nem is. Nem örült neki, mert félt, hogy őt majd nem szeretjük annyira, de amikor meg született le se tudta venni róla a szemét. Persze veszekedtek, de melyik tesvérpár, nem? Amúgy kishugot akart. - a végén rám pillantott
-Kétlem, hogy úgy tekint rám, mint a hugára. - válaszolok a tarkómat vakarva
-Néha bunkó, de szeret téged. Biztos vagyok benne, csak még meg kell szoknia. - ha te mondod
Út közben találtunk egy fodrászt és Karen be akart ugrani, mert egy ismerőse ott dolgozik. Vágott is egy picit a hajunkból.
A nap végét egy közös kávézással zártuk le majd haza mentünk.
Rendetlenségre értünk haza. A székek, a párnák szanaszét, egy pohár darabokban a csempén és a nappaliban lévő szárító a földön van, mint a tettesek is. Apa, Zack és James ki fulladva feküdtek a földön.
-Sziasztok csajok! - köszön apa
-Anyák napjára kapok egy kis rumlit is? - kérdezte Karen szülői szigorral hangjában mire mindenki fel pattant a földről
-Meg csináljuk! - kiálltja a 2 fiú
-Én is így gondoltam. - válaszol Karen ellenzést nem tűrően
Miközben a fiúk rendet raktak el mesélték, hogy mit is csináltak majd mi is.