Új család

Az igazság

Luke 1 éve a barátom. Eleinte kedves és figyelmes volt. Egy szórakozó helyen ismerkedtem meg vele. Azután mindig hozott nekem valamit, ha találkoztunk, de ez csak egy ideig tartott. 4 hónapja voltunk már együtt mikor rá akart venni, hogy le feküdjek vele. Akkor kezdődtek a gondok. Unszolgatott és probált finoman rá venni, a sokadik után bele mentem. Hogyis mondjam..nem élveztem és többet nem akartam. Ekkor meg is romlott a kapcsolatunk, de mellette maradtam. Egyre többször akart velem szexszelni, de én nem akartam. 1 hét után bele unt és ha nemet mondtam....meg ütött. Bármit nem úgy csináltam ahogy ő akarta, akkor meg vert. Ahogy most nézek ki az semmi. 1 hónappal ezelőtt részegen nem csináltam meg neki valamit és egy sörös üveggel nekem támadt. Persze akkor nem is hagytam magam vissza ütöttem és mivel részeg volt nem emlékezett rá. Tegnapelőtt azért léptem le, mert egy jó ideje nem találkoztam vele. Mikor edzésen voltam 5-ször hívott. És amikor vissza hívtam azt mondta, hogy ha nem megyek el hozzá akkor meg keres és még jobban meg ver, mint máskor. Tegnap be is kellett számolnom arról, hogy mért hanyagoltam és a költözést mondtam. De így el kellett mondanom, hogy most hol lakok. Ma is találkozni akart és azzal fenyegetett ha nem megyek, hogy ide jön és el rángat, de akkor többet nem jövök haza. Fel hívtam utána a legjobb barátomat, hogy most mit csináljak. Ő sem tudott semmiről, csak akkor már nem tudtam mit csinálni és tanácstalan voltam. Ő mondta, hogy azonnal mennyek el hozzá. Viszont azzal nem számoltam, hogy ide jön és neked ugrik. - csendben és figyelmesen hallgattam végig. Kimberly el sírta magát és le hajtotta a fejét.
-Gyere ide. - mondom nyugatóan és meg paskolom magam mellett a kanapét. Kimberly félve, de mellém ült és szorosan át ölelt. A mellkasomba fúrta a fejét és sírt, én meg simogattam a hátát és nyugtattam.
-Mért nem szoltál senkinek? - kérdeztem egy kis idő múltán
-Nem m-mertem. - válaszol sírós hangon
-Most már vége, rendben? - teszem a kezem a fejére és kicsit el húzom magamtól és rám néz a nagy barna, könnytől csillogó szemeivel.
-Sajnálom, hogy miattam vertek össze. - kezdett normalizálódni a légzése
-Túl éltem és ő sokkal több ütést kapott, mint én. - mondom büszkén, mire végre mosolyog
-Hát persze. - válaszol gúnyósan
-Hamár a sajnálatnál tartunk. Sajnálom amit mondtam mielőtt el mentél. - kérek bocsánatot és félre nézek
-Én is bunkó voltam, de hamár fel hoztad had mongyam el, hogy azután órákon keresztül sírtam. Igaz, hogy nem tudod, hogy mi történt vele. - mondja halkan és szipogni kezd,már abba hagyta a sírást
-Sajnálom. Nekem azt mondták, hogy el ment. - nézek rá
-Anyám 2 és fél éve meghalt egy autó balesetben. - mondta sírós hangon és legyezni kezdte a szemeit, majd nagy levegővel folytatta. - Épp anya-lánya napon voltunk mikor belénk jöttek. A másik sávból egy részeg taxis át jött a miénkbe és frontálisan ütköztünk. 2 hétig kómába voltam és betört a fejem. Azt hittem, hogy álmodtam, anya halálát és apának kellett el mondania. Akkor láttam életemben először és utoljára sírni.
-Kimberly..
-Hívhatsz Kim-nek. - vágott a szavamba
-Kim én sajnálom. Az én apám egy alkoholista féreg volt és anya el hagyta még évekkel ezelőtt. - bűntudatot éreztem, ezért még közelebb akartam húzni magamhoz Kim-et, így véletlenül magamra húztam. - Bocsi.
-Semmi baj. - motyogja a mellkasomba és mélyen be szívja az illatom.
*Kimberly szemszőg*
Érzem, hogy át ölel és a nyakhajlatomba dönti a fejét majd ő is vesz egy mély levegőt. Aminek hatására meg borzongok.
-Na miaz csikis vagy? - gúnyolódik nevetve
-Nem, de most el ne kezdj csikizni, jó így. - kérem meg halkan és a fejemet a vállára hajtom.
-Pár perc és 7 óra, nem csinálsz valami vacsit? - dörmögi a nyakamba, amitől újra kellemes borzongás jár át. - Muszáj? Szeretet hiányos vagyok. - nyafogok és Zack újra kinevet
-Én meg éhezem és lehet, hogy James is. - el enged és el tol magától
-Gonosz! - mondom duzzogva és ki akarok mászni az öléből mire vissza ránt és le dönt a kanapére. Felém magasodik és sunyin vigyorog.
-Ez a dolgom. - mondja és ki dugja a nyelvét, mint egy kis gyerek én meg folytattam így én is ki öltöttem a nyelvem. Lejebb ereszkedett, de mosolya nem tűnt el. - Le harapom.
-Ugyse mered! - néztem rá büszkén és úgy gondoltam, hogy nyertem. De hirtelen Zack tényleg be kapta a nyelvem, ami át ment csókolózásba. Közre fogtam az arcát, ő meg be nyúlt a derekam alá, mire ösztönösen a derekára fontam a lábam. Szenvedélyesen csókolóztunk, mikor hallottunk egy ajtó nyitódát és Zack azonnal el engedett. Fel álltam a kanapéról és meg néztem, hogy ki jött. Apa és Karen dobták le a cuccukat a földre.
-Apa! - ugrok boldogan a nyakába, mire szorosan át ölel
-Minden rendben, jól vagy? - kérdezi tőlem és le ugrok róla. Zack is ki jött és rá néztem.
-Hála neki. - mutatok rá és el pirulok, amit csak Zack vett észre, de nem reagált.
-Kisfiam! - kapja kezét a szájához Karen mikor meg látja Zack le kezelt arcát.