Új család

Nagyszülők

Kopogtak, szóval amíg mindenki rajtam röhög én duzzogva kinyitom az ajtót. Köpni-nyelni nem tudtam mikor meg láttam a rendőröket magam előtt.
-Jó napot, maga Kimberly Sparks? - kérdezte az egyik mély hangján. Félve, de bólintottam és el húzódtam, hogy be tudjanak jönni.
-Jó napot biztos urak, miben segíthetünk? - kérdezte Karen mosolyt varázsolva döbbent arcára
-Kimberly-hez jöttünk. Csütörtök hajnalban súlyos sérülésekkel került be egy férfi a kórházba. Azt állítja, hogy maga verte meg. - mindenki engem nézett. Mély levegő, nyugi, semmi baj nem lesz.
-Egy buliból mentem épp haza mikor egy férfi a sikátorból utánam szólt. El akartam menni, de meg szorította a kezemet, le örömlányozott és ha nem védekezem valószínűleg meg erőszakol. - meséltem el tömören, hogy mi volt.
Végül ki derült, hogy a rendőrök csak biztosra akartak menni. Az a férfi jó pár lány életét tette tönkre és végre rács mögé jut. Engem meg nem csuknak le mivel önvédelemből cselekedtem.
Miután ki kísértem a 2 rendőrt apa is és Karen is telefonált. Le ültem Zack mellé.
-Egy pillanatra megijedtem, hogy le tartoztatnak. - mondja Zack egy fél mosollyal
-Ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem. - mondtam egy vigyorral és játékosan oldalba böktem a könyökömmel.
-Van egy rossz hírem. - szólal meg komoran apa és felé kapjuk a fejünket
-Nekem meg egy jó, szóval kezd te, hogy utána fel dobjam őket. - mondja vidáman Karen.
Sajnos nem tudja, hogy mivan ma.
-Kincsem hívott Paula, hogy ma délután a temetőben találkozunk. - tudtam. Szomorúan le szegtem a fejem.
-Rendben, de oda csak mi2en megyünk, ugye? - szedtem össze magam
-Persze. Karen mi a jó hír? - kérdezte apa terelve a témát, de én nem igazán tudok hirtelen vidámmá válni. Amit Zack is észrevett és át karolta a vállamat, én meg rá mosolyogtam és rá dőltem a vállára.
-Az anyukám hívott, hogy jövő héten le mehetnénk-e hozzá. Szerintem mindenkire ráfér egy kis falusi ki kapcsolódás. - egy picit jobb kedvem lett
-Lányom, hogy van a sulitok? - kérdezte apa
-Kedd, Szerda, Csütörtök. - válaszolt Zack helyettem
-Rendben akkor hétvégére le megyünk a nagyihoz. James te meg akkor Pénteken nem mész. - a fiú erre hatalmas kurjantgatásba kezdett. Karen eléggé engedékeny, mint anya. Apáról ezt annyira nem lehet el mondani. Mindig is anya volt a cinkos társam a családban.
Beszélgettünk egy kicsit majd fel mentem a szobámba. A gép elé ültem és be nyomtam valamit, hogy el terelje a gondolataimat.
Kis idő múltán nyílt az ajtó és egyenesen felém jött majd meg fogta a vállam.
-Biztos, hogy ne menjek? - kérdezte kedvesen. Rá tettem a kezem a kézfejére és a hüvelykujjammal cirógatni kezdtem.
-Nem, ezt apával kell meg csinálnunk.
-Rendben. De, hogy tudd melleted leszek. Még ha fizikailag mégse. - felém hajolt és meg puszilta a fejem tetejét mire el mosolyodtam.
-Köszönöm. - nézek fel rá hálásan, rám mosolyog és elém hajolva meg csókol. Bele túrok a hajába és el mélyítem a csókot.
Miután el húzódik még meg puszilja az orrom és vissza egyenesedik.
Mosolyogva és fejemet rázva fordulok felé a székkel.
-Min mosolyogsz ennyire? - kérdezte apró kuncogással
-Hogy mennyire megtudsz bolondítani. - válaszolok nevetve és ki szállok a székből majd szorosan meg ölelem.
-Te is engem, ne aggódj! - simított végig a hátamon és az arcomat közre fogva, egy kellemes mosollyal ajkaihoz huzótt egy újabb csókra.
Az ágyamon feküdtünk és Zack a mamájáról mesélt. Hogy mennyire aggódós, mennyire szereti őket és, hogy előle semmit nem lehet el rejteni.
-Képzeld egyszer el dugtam a kedvenc cicás porcelánját, de nagyon hamar meg találta. Az öcsém el árulta neki, hogy én voltam. A házból a faházig kergetett. Eléggé energikus. Tetszeni fog a hely. A mamám egy hatalmas birtokon él, mert lovakat tart. Anya báttya viszi őket versenyekre vagy másokat tanít lovagolni. A papám kissé mogorva az idegenekkel, de szerintem hamar meg fog szeretni. - figyelmesen hallgattam Zack-et. Ahogy mesélte a történeteket úgy képzeltem el őket. Néha nem is a story-n nevettem hanem a képzeletem szüleményén. - Neked vannak nagyszüleid?
-Anyukám ágáról a mamám meghalt még a születésem előtt, a papám utál minket. Apa oldaláról mind2en élnek és nyaranként lejárunk hozzájuk. Nem szoros a kapcsolatunk, de szeretjük egymást. - mesélem a semmibe bámúlva
-Mért utál titeket? - kérdezte értetlenül Zack
-A felesége meghalt, a lánya meghalt, de mi élünk. Szerintem minket hibáztat anya haláláért.
-Ez nem igaz. Annak az embernek a hibája, aki nektek jött. Nem igazságos a papád. - véd minket Zack amin el mosolyodtam
Nem értem mért játszotta a nagy menőt. Zack egy érdekes személyiség. Azt hiszed, hogy ismered, de igazából mégse. Bár kicsit mindannyian ilyenek vagyunk.