Új család

A kórházban

Szőrnyen fáradt vagyok, szóval hamar eluldtam.
Arra keltem fel, hogy két kéz rázogat és a nevemet mondagatja a kéz tulajdonosa.
-Zack kellj már fel! - kántálta az öcsém mellettem térdelve és az oldalamat rázva.
-Jó fenn vagyok, mennyi az idő? - kérdem kómásan
-09:05.-válaszol és azonnal kimegy az álmosság a szememből. - Mért aludtál itt és miért vagy ruhába?
-Majd elmondom, most szépen öltözz fel én is gyorsan át öltözök és csinálok gyors reggelit utána el megyünk a kórházba... Várjunk milyen nap van ma? - kérdezte az öcsémre nézve, aki sunyin félre nézett. - Ma Péntek van, neked suliba kellett volna menned!
-Sajnálom, de körbe néztem amíg aludtál és nem volt itt a telefonom, valószínűleg lent hagytam, így nem hallottam, hogy szólt az ébresztőm. - magyarázza ki magát. Látszik, hogy testvérek vagyunk. Sóhajtok egyett és fel állok az ágyból. - Csak csináld amit mondtam az előbb. Anyuék úgyis probáltak már elérni, vissza hívom őket és beszélek velük. Vagyis megprobálok, mivel csak fej mosást fogok kapni. - mondtam a végét inkább magamnak, mintsem James-nek. Ki mentem a szobából és gyors ruhát váltottam.
Telefon képernyő:
Nem fogadott hívások:
Anya: 5
Chris: 8
Ismeretlem szám: 2

Ki a 3.? Lehet Russell vagy Case akart még mondani valamit, csak nem tudtak elérni. Majd később fel hívom anyát.
Mire le értem a konyhába James szendvicshez valókat szedte ki.
-Segítek úgy gyorsabb lesz. - mondom és mellé sietek
-Miért sietünk és hol van Kim, mi történt? - szegezte nekem a kérdéseket és teljesen jogosan.
-Figyu öcsi út közben eskü mindent elmondok csak legyünk úton. - James el fogadja a választ bár látom rajta, hogy nem tetszik neki. Igazából azt se tudom, hogy mit mondjak neki.
Amíg evett én félre mentem fel hívni Thomas-t.
-Csá haver azonnal ide kéne jönnöd! - jól kezdem a beszélgetéseket
"Mi a baj Kim-mel?"
-Kórházban van ennél többet én se tudok, csak gyere és vigyél be minket kérlek! - még pár szót beszéltünk majd le tettem.
10 perc múlva Thomas is itt volt és mehettünk a kórházba.
-Tudja, hogy hova megyünk és miért? - kérdi Thom a volán mögül
-Nem, segítesz el mondani? - kérek segítséget
-Persze. James most jól figyelj. Tegnap Kim elment bulizni, mert el akarta felejteni a bajait, ami komplikált biztos tudod. Eszébe jutottak azok a gondok és haza ment oda ahova régen lakott és... - itt el akadt. Én se tudom, hogy hogyam adjam be neki, hogy öngyilkos akart lenni Kim.
-Mondjátok már, hogy mivan Kim-mel, nem 8 éves vagyok! - rivalt ránk hátulról az öcsém.
-Igazad van. Kim azt hitte, hogy ha meg öli magát akkor minden jó lesz. Persze ez nem így van. Szóval alkoholra be szedett pár gyógyszert, ami szörnyű kombó. Most kórházban van és hozzá megyünk. - mondtam el az igazságot.
-Miért akart öngyilkos lenni? - ettől féltem
-Nem tudjuk James ezt csak ő tudhatja. - ment meg Thomas
Amíg oda nem értünk ránk telepedett a csönd.
-Jó napot, Kimberly Sparks-hoz jöttünk. - mondtam a recepciós nőnek, de nem ő volt itt hajnalban.
-Név? - kérdezte kicsit...bunkón(?)
-Zack Meraz, én hoztam be őt. - válaszoltam érzelem mentesen
-Jólvan 34-es szoba. - mondja ránk se nézve. Nem érdekelt igazán, csak végre látni akartam Kim-et.
A szoba előtt megkértem Thomas-t, hogy maradjon kint az öcsémmel. Először had menjek be én és egyedül.
Ahogy be léptem el szörnyülködtem. Csövek lógnak ki belőle és békésen alszik. Ahogy néztem el kapott a sírás. Ez az én hibám. Le ültem az ágya mellé és fel könyököltem az ágyra. Meg fogtam a kezét és az enyémekkel vettem közre, mint egy burkot.
-Ez az én hibám, sajnálom Kim! Csak kérlek gyógyúlj meg és ígérem többet nem bunkózok veled! Ha akarod soha nem is szólok többet hozzád. - mondtam halkan és az ágyára hajtottam a fejem.
Csak feküdtem és hagytam, hogy végig folyjon pár könnycsepp az arcomon.
Hirtelen Kim keze meg mozdult. Rá kaptam a fejem és bágyattan nézett körül.
-Kim! - kiáltom boldogan
-Zack. - realizálta, hogy ki vagyok, amit szörnyű látni.
-De örülök, hogy jól vagy. Hatalmas bocsánattal tartozom, de az ráér. - Kim el sírta magát miközben nézett engem
-Sajnálom Zack, amit csináltam, amit mondtam. Mindenért. - zokogta
-Nem haragszom, csak ígérd meg, hogy több ilyen nem lesz. - hevesen bólogatni kezdett
-Te..sírtál?-kérdi az arcomat tanulmányozva
-Aggódtam szörnyen, de most pihenj. - félre mentem és most vettem csak észre, hogy Russell is itt ül. Fel keltettem, már mióta itt van.
-Kim? - ez volt az első szava miután ki nyitotta a szemét
-Te is itt vagy? - kérdi Kim, mire a srác azonnal mellé sietett.
Hívtam egy nővért, hogy Kim fel ébredt. Ki küldtek minket, mert pihennie kell még.
Rá vettem magam, hogy fel hívjam anyámat.
-Szia anya. - szólok bele a telefonba
"Fiam nemsokára ott vagyunk, ott beszélünk." mondta és le is tette. Nem erre számítottam.
Most tűnt fel még egy dolog, kaptam egy üzenetet Kim-től. Valószínűleg erről beszélt mikor azt mondta, hogy sajnálja amit mondott.
Egy fél órán belül meg érkeztek anyáék is. Még jobban aggódtak, mint én.
-Zack, hogy történt ez? - szegezte nekem a kérdést Christopher
-Én se tudok mindent, csak az én részemet. Össze vesztünk durván és látni, hallani nem akart, szóval le lépett. - Christopher be húzott egyet, az erejétől és mivel nem számít rá ezért elestem.
-Ez a te hibád! - üvölt rám, majd anya félre löki már amennyire tudja és le térdel hozzám.
-Zack jól vagy? - kérdi aggódva és a kezét a vállamra teszi. Ki köptem a számban lévő vért mire anya megijedt. A fejemet maga felé irányította. - Istenem!
-Semmi baj anya, jól vagyok. - fel állok és meg törlöm a számat.
-Ne merj a fiamhoz érni! - üvölti anya a férfinak, aki a padlót nézte.
-B@szki, öcsi segítesz nekem egy kicsit? - nézek az ijedt öcsémre
-Majd én. - mondja Russell és el jön velem a mosdóba helyre tenni egy kicsit.